Az adalékanyagok hatásait a XX. század elején kezdték vizsgálni: az általános rossz közérzettől az immunrendszer gyengítéséig, az allergiáktól a rákig, a hiperaktivitástól az örökítőanyag károsításáig számos lehetséges hatásra mutattak rá azóta.
Az adalékanyagok egy része mesterséges, más része természetes eredetű. Az azonban, hogy egy anyag természetes eredetű, még nem jelenti azt, hogy ártalmatlan. Adalékanyagként, környezetükből kiemelve megváltoznak a tulajdonságaik. Ennek oka, hogy míg az anyag természetes környezetében kötött, így általában lassan szabadul fel az emésztőrendszerben, és csak fokozatosan szívódik fel, addig az izolált változatot a szervezet azonnal, teljes egészében felveszi, vagyis ennek megfelelően magas koncentrációban, közvetlenül jut a vérbe.
Kiváló példa erre az ízfokozóként alkalmazott glutaminsav, amely az egyik leggyakrabban használt adalékanyag. A természetben a glutaminsav lényeges összetevője a táplálékban található fehérjének. Természetes eredete ellenére adalékanyagként tanulási nehézséget, lustaságot, passzivitást vagy épp az ellenkezőjét, hiperaktivitást okozhat, illetve előidézheti az úgynevezett kínai étterem szindrómát. Állatkísérletek során szaporodási zavart, születési rendellenességet figyeltek meg.
A környezeti mérgek egy másik tulajdonsága, a szummációs hatás, amely a vajsárga nevű élelmiszerfesték kapcsán vált ismertté. A vajsárga röviddel elfogyasztása után maradéktalanul kiürül a szervezetből. A szervezet azonban „emlékszik” a bejutott mérgekre. Amikor az elfogyasztott mennyiség összességében elér egy bizonyos küszöböt, kialakul a rák, függetlenül attól, hogy a bevitt mennyiség külön-külön minden esetben elenyészően kicsi.
A felvágottakba különösen sok szennyező anyag kerülhet
Az adalékanyagok „mellékhatása” a különböző anyagok esetében más és más, egy valami azonban közös bennük: felerősíthetik egymás hatását. Ugyanakkor nemcsak egymással, de az élelmiszerben található egyéb szennyeződésekkel – például permetezőszer-maradványokkal, gyógyszermaradványokkal, mykotoxinokkal, nehézfémekkel – is kölcsönhatásba léphetnek. Az ellenőrző szervek által megállapított határértékek az anyagoknak ezt az egymásra hatását nem veszik figyelembe.
A feldolgozás kissé más világába tartozik a szeparátorhús, más néven húspép, amely a hulladékhasznosítás egy engedélyezett módja. A levágott állatok csontján maradt, nehezen eltávolítható hús, a porcok, az inak, a csontok ledarálásával keletkezik. A hentesárukhoz adagolható, a kolbászok, felvágottak esetében 10 százaléknyi mennyiségben, de a májkrémeknél akár 25 százalék is lehet. Mivel a csontvelő gyűjti össze a környezeti mérgeket, ezek az élelmiszerek lényegesen szennyezettebbek, mintha valóban húsból készültek volna.
Keressük a megoldást
Az egyetlen valóban használható fogyasztói tanács tehát az, hogy amennyire csak lehet, kerüljük az adalékanyagot tartalmazó készítményeket. A biofeldolgozásban az adalékanyagoknak csak egy szűkebb köre használható fel, bár ebben a tekintetben meglehetősen nagy különbség mutatkozik a feldolgozók között.
A házilag hizlalt állatok is alternatívát jelenthetnek, amennyiben a tartás módja és a takarmány minősége megfelelő. Ha kiábrándultál a nagyipari módszerekből, és közvetlenül szeretnéd támogatni a helyi gazdaságot, keress állat-, egészség- és környezetvédelmi szempontból számodra megfelelő, megbízható őstermelőt!
bővebben
A témáról többet olvashat a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján.
