Élet-Stílus

Kocsmák a Szigeten: kihalásos alapon

A négyszázezer főt közelítő nép kiszolgálására jó ideje évente több ezres csapat verbuválódik. A saját arculatot képviselő „időszaki” város lakóit el kell látni, nem csupán mindennemű programokkal, hanem étellel-itallal, szolgáltatásokkal. Mert különben fogja magát, és járműre ül, és nekivág a budapesti perverziónak, amit többnyire tömegközlekedésnek nevezünk.


Kocsmák a Szigeten: kihalásos alapon 1

Sokéves tapasztalatokkal elsősorban az italkiszolgálások tekintetében rendelkezünk. Ami nem a nehéz, megfeszített munkával elért cirrhosis- (májzsugorodás-) közeli alkoholfüggőségünknek tudható be, hanem hogy 1999 és 2004 között magunk is munkát vállaltunk egy ilyen egységnél. Idealista lévén azért, hogy egész éves pult-túlparti bűneinkért vezekeljünk, hogy tudjuk, milyen az, amikor borzasztó viccesnek gondoljuk magunkat, pedig „ádehogy”.

Hatvan kimérde

Ebben az esztendőben hatvan különféle kimérde gondoskodik a jó hangulatról. Nem egyszerű úgy barangolni ezen a tájon, hogy röpke percek után ne botoljunk valamelyikbe. Akadnak, amelyek egyes fajtákra – borokra, pálinkákra – specializálódtak, mi főleg a kombinált italadagolókat részeltettük előnyben, nem utolsó sorban, hogy szívbéli jó barátunk egy ilyen felépítménynek a tulajdonosa, ahol magunk is szorgoskodtunk öt éven keresztül. Másrészt meg tapasztalati tényeken nyugszik, hogy egynapi masszív sörözést (maximum kettőt) követően a gyakorló szigetelő műfajt vált, a rutinosabbja újra felfedezi az idősebb nemzedékek ivóbölcsességét, miszerint a szódával csöndesített bor az igazi, abból is inkább a legszerényebb típusú, a hosszúlépés (más kérdés, hogy régen látott ismerősök felbukkanása esetén jön a töményezés, aminek fájdalmas következményei vannak a további napokat illetően).

Alapvető italárak 2007-ben


A Sziget mindegyik kiszolgáló egységében kötelezően szabott árakkal kell dolgozni. Aki ettől eltér, nemcsak átveri a vendéget, hanem kizárással járó szabályszegő. Íme, néhány fontosabb tétel.
A félliteres csapolt ászok korsónként 320 forintba kerül, a Dreher 380-ba, a Dreher Bak 460-at kóstál. A dobozos (félliteres) Pilsner Urquell ára 590 forint. A minőségi (üveges) borok decije háromszáz forint, a hegylevek közül legolcsóbbak a lédig dél-dunántúli veltellini és a völgységi kékfrankos (kilencven forint/deciliter), a többi folyó bor decijéért 180 forintot kell fizetni. A négycentes rövidek ára 460-800 forint között mozog, a legolcsóbban „niknikelni” (lásd: Szelíd motorosok) a Kalinka vodkától és a Hubertustól lehet. A gépi szénsavas üdítőitalok (Coca Cola-termékek) deciliterje hatvan forint, félliteres palackokban háromszáz forintért vihetőek. A rostos levek (Cappy) decije kilencven forint, félliteres palackból darabonként 350 forintért kortyolhatóak, a „csapolt” ásványvizek (Naturaqua) deciliterjéért ötven, félliteres palackjáért 250 forintot kell fizetni, a jeges teák (Nestea) palackja 350 forintért vásárolható meg.


A Szigetre pulttal bekerülni nem olyan egyszerű dolog, tulajdonképpen „kihalásos alapon” működik, aki egyszer megvetette a lábát, nehéz onnan kiakolbólintani, pláne, ha évről-évre szépen teljesíti a feltételeket. Amik esztendőnként valamelyest változnak, a növekedéssel együtt némiképp bürokratikusabbá váltak, amit végső soron megértünk, a jelentős rizikót vállaló szervezők igyekeznek bebiztosítani magukat. Ezért például a szigorú és kötelező tűz- és balesetvédelmi előírások betartása mellett idén érintésvédelmi és „tákolmánytervi” szabályok szintén vannak. Előbbiek, hogy ne csapja agyon a kósza áram a vendégeket és a kiszolgáló-személyzetet, a másik meg, hogy tényleg az és tényleg úgy épült-e meg, amire a szerződés kötetett (a pultos és a Sziget között).


Kocsmák a Szigeten: kihalásos alapon 2

Mindez kiadásban nem jelentkezik, arra „elegendő” a helypénz és a biztonsági tartalék letétbe helyezése, az adott pult építése (tervezés, kivitelezés, szállítás), a személyzet fizetése (mielőtt a szociális és munkaügyi miniszter összevonná a szemöldökét, mindenki be van jelentve, mert másképpen nem is lehet), etetése, esetlegesen utaztatása. (Nyilvánvalóan akadnak előre nem kalkulálható kiadások szintén, de a rendezvényre erősen koncentráló izgága agyunk most képtelen alaposan végiggondolni.)

Sziget Fesztivál az FN.hu-n!



Nézze meg előző napi képgalériánkat, válogasson a Sziget programjai között az FN.hu-n, olvassa korábbi beszámolóinkat, böngéssze exkluzív világzenei ajnálónkat!


Milliós befektetés

Az induláskor a pultállító kiadása milliós nagyságrendű – különösképpen, ha hozzávesszük az első (komoly) árufeltöltés forintjait, amelyhez a későbbi napokban „csak” az utánrendelés társul. Újabban a pultgazdát terheli, hogy embereinek – igaz, kedvezményesen – dolgozói karszalagot vásároljon, ami a szervezők részéről érthető, mert bevételt generál (szépen fogalmaztunk), másrészt így mindenféle havernak, „papucs orrán pamutbojtnak” nem igényel a mezei italos karszalagot – amire (valljuk be) a korábbi években akadt sok példa. (Nem a mi pultunknál, ahhoz mi túl jámborak és gyávák voltunk.)


Kocsmák a Szigeten: kihalásos alapon 3

Pultja (mérete és a tulaj sóhersége) váltogatja, ki hány fővel dolgozik. Irányszám nincs. Annyi ember szükséges, akik egymás akadályozása nélkül képesek ellátni a szomjazó tömeget, a „mi” pultunk hat, az esti főidőben (hattól hajnal kettőig) és a hétvégi (pénteki, szombati) csúcsnapokon nyolc „jómunkásemberrel” üzemelt – elvileg lehetne több emberrel dolgozni, de nincs annyi sörcsap, kassza, pláne hely, hogy érdemes volna. A személyzet kiválasztásánál előnyt jelent a pultos tapasztalat, de elsősorban az számít, hogy ki mennyire tud bánni az emberekkel, akik, nem meglepő módon, gyakorta állatok (lemennek kutyába), azaz nem árt a hideg itóka mellé néhány jó szó. A csajokat azért kedvelik a vásárlók, mert mosolyukkal és dekoltázsukkal – ugyebár, nyár van – színesítik a kiszolgálást, de (saját élményanyag) sokszor inkább a férfiúi kiszolgálóhoz fordul a vendég, mert strammnak, megbízhatónak ítéli.

Mutogatás, nyelvtudás

Újabban nem árt a nyelvtudás sem – a kezdeti idők (kelet-) német dömpingjét mára francia és olasz roham váltotta fel, legalábbis ugrásszerűen megemelkedett a román nyelvcsalád képviselőinek a száma. Azonban rögvest hozzátesszük, hogy azt a néhány nemzetközi szót, ami a kiszolgáláshoz szükséges, néhány órás munka során megszerzi a pultos, a vodka minden nyelven vodka, azt is lehet érteni, hogy mit jelent a „bír”, és ha meg nehezül a kommunikáció, még mindig marad a jelnyelv (a mutogatás).

Általában váltott műszakban tevékenykednek a csapoló emberek, akik egyik nap a viszonylag nyugisabb délelőttre nyer beosztást, másnap az esti hajtásban vehet részt, de többnyire mindenki kap az egy hét alatt (ha kér; persze kér) egy nap szabadidőt, amikor regenerálódhat, vagyis ellátogathat legkedvencebb előadójának koncertjére – és lazulhat. Amire (a közhiedelemmel ellentétben) dologidőben nem jut lehetőség. Ha inni is kell a vendéggel egy italt – és a meghívott pultosnak jól felfogott önérdekéből „nem hajlik maga felé a keze” –, az adott alkohol az aktív rohanásban hamar elveszti bódító hatását. Aminek aztán lehet olyan negatív utóhatása, hogy a rutintalan csapos szabadnapján azt gondolja: lám, hogy bírom az alkoholt… A keresményükről pedig annyit, hogy az kimérőkként változik. Akad, ahol fixre vannak, a nagy közös kalapba a jatt is belekerül, akad, ahol kevesebb alapösszeget (vagy semmit sem) kapnak, a borravaló viszont az övék.


Kocsmák a Szigeten: kihalásos alapon 4

Bárhogy is van, a jó pultok azért létesültek, hogy a fogyasztók kívánalmainak megfeleljenek, és ennek rendszerint eleget is tesznek. Az italokat nem vizezik – erre technikai lehetőségük sincs, másrészt meg nagyjából mindegyik állami hatóság (adóhatóság, munka- és fogyasztóvédelem, vámosok, tisztiorvosi szolgálat stb.) minimum egyszeri ellenőrzésével gondoskodik arról, hogy ne legyen semmi hiba. Szerintünk: nincs is.

Küldjön fotókat, beszámolókat!



Saját beszámolóink mellett lehetőséget kínálunk olvasóinknak is, hogy leírják saját élményeiket a Szigetről és egyéb fesztiválokról. Beszámolót és a képeket a fesztival@sanomabp.hu címre küdheti.



—-Egy csapos emlékiratai—-

Alant aktívpultos korszakunkból őrzött drága-szép (és tanulságos) memoárjainkat adjuk közre. Hogy időben elhelyezzük: Sziget Fesztivál – tizedik alkalommal (2002). A jubileumi multikulturális heppeningen anno a Figyelőnet (leendő) munkatársa is elvegyült a színes tömegben. A sörcsap mögé

Első nap, július 31.
Munkaadó gazdánk újonnan szerzett történetével bátorít, miszerint elment megnézni a „konkurencia” személyi felhozatalát, és megnyugodott. Amikor ugyanis Bacardi-kólát rendelt, az ifjú kiszolgáló-lányka közölte: „bocsika, de csak Pepsi van”. Nekem hároméves tapasztalattal a hátam mögött egyébként szinte rutinszerűen megy csapolás (meg a hordócsere című műsoros esti mutatvány), a pultba belógó punkok tarajait félresöpörve élvezetes a kilátás. Mindenféle emberek jönnek-mennek, békésen üldögél egymás mellett a folyó bortól az intellektuális csevegés lehetőségét firtató alföldi rocker és vígan wapozó pesti yuppie lány. A nagyszínpadon a fő attrakció a The Cure, ehhez mérten keringenek a sörpadok között a sikertelen ruhapróbák emlékeit idéző necc-harisnyákban feszítő gruftik. A pulthoz férkőzött németek hajnalra már magyarul próbálkoznak: ich kerrhek edzs asok, bitte. S már csurog is az ászoksör! A profizmus ugyebár. Kora reggel a zuhanyzás üdítő reményével esek a sátorba.

Második nap, augusztus 1.
Tusolni kellett volna, állapítom meg, amikor az első nagyobb muslica raj tartósan a fejem fölött köröz. A kimérde melletti kisszínpadon délután szervezett műsorok zajlanak egész héten, úgy látszik, az emberek hajlamosak nagy nyilvánosság előtt égetni magukat, ma a Kistehén dalversenyben az egyik induló a „Bezártam az anyámat a spájzba/ Mert szükségem van a nyugdíjára, szükségem van a nyugdíjára” kezdetű saját költésű szerzeményét adja elő. A siker osztatlan. A mellettünk lévő sátorban az est fénypontja a UK Subs angol punk-együttes koncertje. Charles Harper, a fontember már a hetvenes években is vénember lehetett, első ránézésre (szintén) a hetvenses éveit tapossa, nem véletlenül jelenik meg a színpad melletti esemes-falon: Ha összeesik, a bakancsa az enyém! Álmomban csöndes alpesi hegyekben járok, Milka-tehén legelész, tőgyét csapolni kezdem. Sör folyik belőle. Izzadtan riadok.

Harmadik nap, augusztus 2.
Alig félidő, mégis felveszem a klasszikus pultos nézést: a sörcsap mellett, kissé felfelé és balra – vagy jobbra: attól függően, honnan tömörülnek a vendégek – elnézek, olyan okosan, mintha kutató tekintetem és elmém a beláthatatlan távolt fürkészné, ahonnan esetleg az emberiség nagyobb gondjainak megoldására találok írt. A lábam füstöl, a karom enyhén remeg, az energiaitalok és a kávé keveredő íze sajátságos bukét kölcsönöz a leheletemnek. A muslicák átmenetileg eltűntek.

Negyedik nap, augusztus 3.
Megváltás a több mint félnapos otthoni pihenő. Igazi kád és igazi ágy! Felvillanyozva térek vissza a terepre (irigykedő tekintetű kollegák). Vidáman töltöm a sört (bort, a pálinkát, a többit), angol, német, francia, olasz és magyar szavak foszlányai hatolnak felém a pult másik oldaláról, igaz világpolgárnak érzem magam. Ezt szeretem! Nagy barátkozások, szerelmek születnek, ember embernek testvére. Két tequilát iszok meg, amikor az unokahúgom megjelenik egy nigériai trombitással.

Ötödik nap, augusztus 4.
Már nem foglalkoztatnak a koncertek. Keveredik, hogy melyik nap idézte az ördögöt Iggy Pop, mikor ropta százezer ember egyszerre a Stereo MC’s muzsikájára. A sátorban Tito és Tarantula játszik (Alkonyattól pirkadatig-feeling), elképesztően sokan gyűlnek össze, úgy ülnek az emberek a dombon, mint a filmbeli denevérek, vagy mint Hitchcock madarai. A pultban tapintani lehet a félelmet. Nem fogunk bírni ennyi sörszívóval.
Túléltük. Séta közben elbotlok, a szabadtéri mozi pázsitján találom magam, ahol éppen Amélie és az ő csodálatos élete pereg. Szerelmes akarok lenni, késztetéseimet megosztom a mellettem ülő lányokkal, akik pánikszerűen menekülnek. Részben a már állandó kísérőimé szegődött tömör muslicafelhő miatt. A dezodor az emberiség nagy találmányainak egyike. De elfogyott.

Hatodik nap, augusztus 5.
Emlékirataimat fogalmazom. Használt blokkokra írok, amelyet aztán a szélnek engedek. Az őrület első komolyabb jelei, amikor a mélyhűtőbe akarok bújni. Elzavarnak. Csap helyett papra vágyom, eljátszom az utolsó kenet gondolatával, igaz, bőrömön jótékonyan mindent taszító por- és koszréteg képződött. Erre a napra a maradék zöld is elenyészett, a por úgy száll, mintha egy óriási füstgép nyomná. Az este szabad. Behatóbban ismerkedem a tequilával, reggel elmagyarázzák, mit keresek a pult alatt. Megnyugtatnak azonban, a kezemben szorongatott fekete melltartóban nem én táncoltam. Én jobban jártam, mint az a barátom, aki reggel egy afrikai névjegyet lelt a zsebében, és csak reménykedett, hogy az Afrika-sátorban kapta, nem a Magic Mirrorban…

Hetedik nap, az utolsó, augusztus 6.
Hisztérikus sírással és/vagy vihogással veszem tudomásul az újabb rendeléseket. A készlet biztatóan kezd apadni, eljött a bizarr italok időszaka, nincs gin?, akkor egy kis konyakot, vodkával, ha lehet, kedves. Az a tompa gyanúm, hogy a mintegy 350.000 vendég egyszerre a mi pultunk előtt tülekszik, és minden áron emberáldozatot akar látni, ha alkoholt már nem is. Lehunyom a szemem. Mire kinyitom, már bontják a pultot. Üdvözülten mosolygok, amikor a teherautó platójára raknak.
Egy évig bármelyik csöndes raktár megfelel.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik