A kérdésre a hiteles adatok adják meg a választ, ezek elemzését lapunk számára Kalmár Elena, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa végezte el.
Tavaszelő, tavasz, tavaszutó
A meteorológus szerint először is tisztázni kell, mit is fogadunk el a tavasz, a nyár, illetve az ősz és a tél kezdetének. Magyarországon az időjárás sosem ragaszkodott a naptári határokhoz, az évszakok kezdete nem esik egybe a csillagászati évszakok kezdetével sem. Ezért nem is mondhatjuk, hogy a meteorológiai tavasz pontosan március 1-jén, a nyár pedig június 1-jén kezdődik. 
Napi átlagos középhõmérsékletek alakulása január 1. és június 30. között
Célszerűbb az éghajlati évszakokat a hőmérsékleti határokkal kijelölni. A tél és a nyár közötti átmenetet tekintve beszélhetünk tavaszelőről, tavaszról és tavaszutóról. A meteorológiai évszakokra vonatkozó fogalmakat Réthly Antal, a XX. század elején tevékenykedő magyar meteorológus javasolta.
Az OMSZ munkatársa szerint az 1971-2006. közötti időszak budapesti hőmérsékleti adatai alapján megállapíthatjuk, hogy átlagosan a tavaszelő (amikor a napi középhőmérsékletek 4 és 8 fok közötti intervallumban mozognak) március 4-e és 22-e közé esik (19 nap).
Maga a tavasz (a napi középhőmérsékletek 8-13 fok között vannak) március 23-én kezdődik és április 22-én ér végét (összesen 31 napig tart). Majd április 23-től május 15-ig, átlagosan 23 napon keresztül, a tavaszutóból van részünk (ez alatt az idő alatt a napi középhőmérsékletek 13 és 17 fok között mozognak). Május 16-tól pedig már kezdődik a nyárelő.
Az adatok alapján láthatjuk, hogy a tavaszelő, maga a tavasz és a tavaszutó átlagosan tényleg viszonylag rövid ideig, összesen 73 napig, azaz kb. két és fél hónapig tart. Ezzel szemben a nyár 118 napos, vagyis közel 4 hónapig élvezhetjük. Tény tehát, hogy a télből a nyárba való átmenet valóban rövid, és ennek oka a Kárpát-medence éghajlatának szárazföldi jellege.
Összehasonlításképpen: a XX. század elején (1901. és 1936. közötti időszak adatai szerint) a tavaszelő átlagosan március 7-én kezdődött és március 25-ig tartott, a tavaszutó utolsó napja pedig május 20-ára esett. Akkor a tavasz átlagosan 74 napos volt, így a mostani (73 nap) és a régi tavaszok (74 nap) átlagos hosszúsága között gyakorlatilag nincs is különbség! Az egyes években a tavasz kezdete és vége lényegesen eltér az átlagos határnapoktól, de ez, ahogy már említettük, a Kárpát-medence természetes éghajlatának ingadozásával magyarázható.
Változékony tavaszelő
A tavaszelő időjárása igencsak változatos lehet. Ha januárban illetve februárban hideg és havazásokban gazdag a tél, akkor a tavaszelő időjárása gyakran erősen kötődik a télhez. Ugyanakkor kellemes, meleg időjárás is előfordulhat: a hőmérsékleti adatok nagy sávban mozognak.
Március elején 5 százalékos valószínűséggel mínusz 5 és mínusz 10 fok közötti fagyokra lehet számítani, 1 százalékos valószínűséggel pedig előfordulhatnak mínusz 10, mínusz 15 fokos értékek is (1963. március 1-én Győr környékén mínusz 24,8 fok volt; Budapesten a legalacsonyabb éjszakai hőmérsékletet (mínusz 14,8 fokot) 1986. március 4-én regisztrálták).
A legmagasabb márciusi hőmérsékletet (28,4°C) 1977. március 24-én Homokszentgyörgy térségében adódott. Az utóbbi években már március elején is előfordultak 20 fok feletti napi maximumok.
Március elején még gyakran havazik, a hónap végére azonban a hóesés valószínűsége csekély, de előfordultak már 2-3 napos havazások ez idő tájt is. A tartós, összefüggő hótakaró kialakulása viszont ekkor már nem lehetséges.
2004-ben, de főként 2005-ben a nagyon hideg, kemény fagyokat hozó február után március közepéig hó takarta a földeket. 2005-ben szokatlan hideg volt a hónap első felében: Rábagyarmaton március 2-án a kora hajlani órákra például mínusz 21,5 fokig csökkent a hőmérséklet.
2006-ban a szintén hideg január és február után, amikor már mindenkinek elege volt a téli hidegekből, havazásokból, ugyancsak késett a várva várt kitavaszodás. Még március első felében is sokfelé havazott, a havazásokat pedig gyakran erős, illetve viharos szél kísérte.
Késő tavaszi fagyok jöhetnek
Manapság egyre gyakoribb az a vélekedés is, hogy a klímaváltozás, globális felmelegedés következtében csökken a fagyveszély, és a késő tavaszi, illetve a kora őszi fagy, mint mezőgazdasági kockázati tényező, lassan elhanyagolható.
Kalmár Elena szerint azonban a statisztikák épp az ellenkezőjét bizonyítják. Az utolsó tavaszi fagyok átlagos határnapja ugyanis egyre későbbre tolódik, az elmúlt 10-15 évben – a növekvő hőmérsékleti tendencia mellett! – szignifikánsan nagyobb az áprilisi fagyok gyakorisága és erőssége. Így a késő tavaszi fagyok gazdasági kockázata is egyre jelentősebb. A meteorológus hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás a Kárpát medencében – földrajzi elhelyezkedéséből adódóan – a téli, tavaszi időszakban főként az időjárási szélsőségek növekedésében nyilvánul majd meg.
