Izraeli tudósok a NASA műholdjainak segítségével azt elemezték, hogy mennyi por kerül naponta a levegőbe és jut át a másik kontinensre. Pilan Koren és kutatócsoportja megállapította, hogy a por nagy része az Amazonasnál a csádi Bodele-síkságról származik, egy olyan régióból, amely a Szahara összes területének csak 0, 2 százalékát teszi ki.
A jelenségért egy rendkívüli földrajzi helyzet a felelős, ez a terület ugyanis két hegység között szélirányban fekszik és ezáltal a hegyek egyfajta szélcsatornát képeznek, amelyből télen igen erős légáramlatok jutnak el a Bodele-síksághoz. A kutatók számítása szerint óránként mintegy 36 kilométeres sebességgel kell fújnia a szélnek ahhoz, hogy homokvihar keletkezzen a térségben.
Egy viharosabb napon átlagban 700 ezer tonna port kavar fel a szél, amelyből aztán a passzátszelek 5 ezer kilométer távolságra juttatják el a szaharai homokot. Így évente 240 millió tonna ásványi anyagot szállít Afrika a dél- és közép-amerikai térségbe.
Nyáron a por a karibi térségbe kerül, télen ezzel szemben az Amazonas vidékére, e nélkül az Amazonas nem lenne képes saját túlélését biztosítani, ugyanis a hatalmas esőzések állandóan áztatják az őserdőt és kimossák a tápanyagot a talajból. 50 millió tonna ásványi anyag szükséges ahhoz, hogy az érzékeny egyensúly fennmaradjon, és a számítások szerint ennek közel felét több ezer éve a csádi Bodele-síkság adja az Amazonas vidékének.
