Élet-Stílus

Új, tavaszi seregszemle

admin
admin

2006. 10. 15. 20:52

Gyűlés gyűlést követ egyetemeinken és főiskoláinkon. Gyűléseznek a budapestiek, a szegediek, a pécsiek, gyűléseznek a mérnökök, a bölcsészek, a jogászok és a képzőművészek. Ezeknek az ifjúsági gyűléseknek forró és viharos a hangulata, az áradó folyamhoz hasonlatosak inkább, mintsem a mesterséges mederbe terelt patakhoz. Jó ez az áradás? Jó ez a tüzes lelkesedés? Valljuk be, hogy az elmúlt évek elszoktattak bennünket az ilyen tömegmegnyilvánulásoktól. A szektarianizmus, a sztálini hibák eltompították bennünk a fogékonyságot az elementáris erővel megnyilatkozó tömeghangulat, a tömegmegmozdulás iránt, s ma is akadnak, akik nem tudván szabadulni a régi beidegződésektől, aggodalommal és bizalmatlansággal tekintenek ifjúságuk gyűléseire. Pártunk és lapja, a Szabad Nép odaáll az ifjúság mellé, helyesli ezeket a gyűléseket, és sok sikert kíván a fiatalság okos, alkotó tanácskozásaihoz.

Jól tudjuk, hogy az ifjúság, s ezen belül az egyetemi ifjúság éveken keresztül el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy országos ügyekben és saját ügyeiben is hallassa hangját. Tudjuk jól, hogy a DISZ szervi hibákban szenvedett, és szólamokon túl kevés igaz, szocialista tartalmat tudott nyújtani az ifjúságnak. Ezekben az években sok keserűség, sok lefojtott vágy és indulat halmozódott fel ifjúságunkban. Sok jogos elégedetlenség volt eltemetve a fiatalokban, s ugyan ki csodálkozhat azon, hogy ez a több mint fél évtizedes lefojtottság most elementáris erővel tör fel. Aki azt kívánná ifjúságunktól, hogy most óvatoskodó, higgadt mértéktartással adjon kifejezést véleményének, az figyelmen kívül hagyja ennek az ifjúsági mozgalomnak konkrét történelmi előzményeit és adott feltételeit, de figyelmen kívül hagyja a magyar ifjúság lelkületét is.

A mostani gyűlések sokban hasonlítanak a magyar egyetemek és főiskolák fiatalságának felszabadulás utáni harcaihoz. Ezeknek az összejöveteleknek a légköre mindannyiunkat emlékeztet az 1945 utáni évek egyetemi gyűléseire, kollégiumi tanácskozásaira, s ma már mindenki előtt világos, hogy azok az évek egészséges, jó gyümölcsöt teremtek. Van azonban különbség is a felszabadulás utáni gyűlések és a mostani gyűlések képe között. Egy ilyen különbségre nagy nyomatékkal kell itt rámutatni. A felszabadulás utáni gyűléseken a diákságnak még csak egy kis hányada vett részt a szocializmus híveként, a marxista világnézet birtokában. Közvetlenül a felszabadulás után még jelentős erői voltak a burzsoá reakciónak az egyetemeken, s a munkás- és parasztfiatalok még csak néhány százalékot képviseltek az egyetemi statisztikákban. A kép ma alapvetően megváltozott. Ezeken a gyűléseken az egyetemi hallgatóság hatalmas többsége vesz részt a szocializmus híveként, ezeken a gyűléseken nem öt vagy tíz, hanem sokkal nagyobb százalékban vannak jelen munkás-paraszt hallgatók, apáik életéhez méltó részt vállalva a szocialista Magyarország építésében. Van még egy körülmény, amelyre figyelnünk kell. Az 1949 utáni években az országos politikai hibák óhatatlanul oda vezettek, hogy alkalom nyílt különféle ellentétek kiélezésére munkás-paraszt és értelmiségi-kispolgári származású hallgatók között. Ezekre a mostani gyűlésekre az jellemző, hogy a különböző osztályokból és rétegekből származó hallgatók kéz a kézben haladnak előre, s együttesen követelik az egyetemi élet megreformálását. Az ifjúsági egység megszilárdulása is folyik ezeken a gyűléseken, s ezért is örömmel üdvözöljük az egyetemisták és főiskolások mozgalmát.

De más okai is vannak annak, hogy melegen üdvözöljük ezeket a gyűléseket. A szektás politika képviselői csak szavakban hirdették, hogy a szocializmus létérdeke a politizáló ifjúság. Gyakorlatilag azonban mindent elkövettek, hogy egyetemi és főiskolai ifjúságunk ne gondolkozzék a saját fejével, hogy ne nyíljék lehetőség az ifjúság önálló véleménynyilvánítására. Mi – szembefordulva a közelmúlt bűneivel és hibáival – nemcsak szavakkal akarunk odaállni az ifjúság megmozdulásai mellé, hanem tettekben is, az erkölcsi és anyagi segítség minden lehetőségével. Annál inkább tehetjük ezt, mivel az ifjúság gyűlései a leghatározottabban elítélik az olyan jellegű politizálást, amely szembefordul a tanulással, elvetik az olyan jellegű közéleti szereplést, amelynek a tanulmányok látnák a kárát. Az ifjúság mostani mozgalmának jellegét az határozza meg, hogy a szocialista demokratizmusért vívott harcot összekapcsolják a jobb tanulásért, szélesebb és tudományosabb tájékozódásért vívott harccal.

Az egyetemi ifjúság széles nyilvánosság előtt adott hangot politikai állásfoglalásának. Ezt az állásfoglalást üdvözöljük. Egyetértünk azzal, hogy a nép nyilvánossága előtt ítélkezzenek a szocialista humanizmus meggyalázói felett. Egyetértünk azzal, hogy pártunk és országunk vezetésében ott a helye a munkásmozgalom régi harcosainak, akik régebben is felemelték szavukat a sztálini hibák ellen. Egyetértünk azzal, hogy nincs helye a vezetésben azoknak az embereknek, akik nem tudnak vagy nem akarnak következetesen haladni a XX. kongresszus és a júliusi párthatározatban megjelölt úton. Egyetértünk azzal, hogy az államhatalom gyakorlásába, az üzemek, hivatalok és szövetkezetek ügyeinek intézésébe minél hatékonyabban vonják be a dolgozókat, munkásokat, parasztokat és értelmiségieket. Egyetértünk azzal, hogy az ország gazdasági helyzete nyújtotta lehetőségek szerint minél gyorsabban emeljük az életszínvonalat, s különösen a kisfizetésűek helyzetén változtassunk hamarosan.

Egyetértünk azzal, hogy március 15-ét piros betűs nemzeti ünneppé kell nyilvánítani. Egyetértünk azzal, hogy a tájékoztatás színvonalát az igazság színvonalára kell emelni minden tekintetben, s hogy véget vessünk annak az antileninista gyakorlatnak, amely a dolgozó tömegek előtt indokolhatatlanul eltitkolt országos érdekű tényeket, határozatokat. Egyetértünk azzal, hogy a lenini szellemben, a teljes egyenjogúság alapján kell elmélyítenünk a magyar és a szovjet nép barátságát, hangsúlyozva, hogy marxista-leninista meggyőződésünk és magyar hazafiságunk egyaránt követeli ezt. Az ifjúsággal együtt mi is üdvözöljük a jugoszláv és a magyar párt- és állami vezetők tárgyalásait, s hisszük, akarjuk, hogy ez a mostani kézfogás a két nép között tartós kézfogás, örök és igazságos béke legyen. Egyetértünk tehát az ifjúság követeléseivel, s nemcsak egyetértünk azokkal, hanem a magunk területén harcolunk azokért, megvalósítani igyekszünk azokat.

De nemcsak az országos politika kérdéseiben támogatjuk az egyetemi gyűléseket. Helyeseljük azt a határozottságot, amellyel egyetemi és főiskolai fiatalságunk a felsőoktatás reformját követeli, s örömmel üdvözöljük, hogy erre irányuló javaslataik közül számos máris határozattá emelkedett. Biztosak vagyunk abban, hogy az egyetemi munka megjavítását célzó új határozatok növelik az ifjúság munkakedvét, ragaszkodását a nagy hagyományú régi és újabb egyetemekhez, növelik a szocialista magyar egyetemek tekintélyét. Az ifjúság követeléseinek egy része a szociális helyzet megjavítását célozza. Ezek a követelések többnyire helyesek és jogosak, a menzai étkezés megjavításától egészen a külföldi utazások lehetőségének megteremtéséig, a diákszállók zsúfoltságának megszüntetésétől egészen a kezdő fizetések színvonalának felemeléséig. Ugyanakkor azonban, látva az ország gazdasági helyzetét, s mérlegelve a reális lehetőségeket, azt is meg kell mondanunk, hogy nem minden követelést tudunk azonnal vagy rövid időn belül teljesíteni. S nem értünk egyet az olyan fellépéssel, amely egyik vagy másik anyagi természetű követelmény nem teljesítése esetén tüntetéssel fenyeget. Könnyebb lenne azt mondanunk, hogy minden anyagi igényt azonnal ki tudunk elégíteni. Könnyebb lenne szép ígéreteket tenni, s ezzel ideig-óráig lecsillapítani a felizzó hangulatot. Nem tesszük ezt, nem akarjuk becsapni az ifjúságot. Az igazságot abban az esetben is nyíltan kimondjuk, ha az pillanatnyilag nem kedvező a fiatalságnak. Ugyanakkor bizalmat kérünk a párt számára, mert a fiatalság minden jogos követelését teljesíteni akarjuk.

Az egyetemi gyűléseken ifjúságunk komoly politikai érettségről tesz tanúságot. Ez az érettség nemcsak abban nyilvánul meg, hogy országos politikai kérdésekhez nyúlnak hozzá, többnyire biztonsággal és egészséges szellemben, hanem abban is, hogy keresik az előrevivő utat, keresik a megoldás lehetőségeit. Javaslataik arról tanúskodnak, hogy ifjúságunkat mélységes felelősségérzés tölti el népi demokráciánk irányában, hogy többsége a szocializmus alapján áll. Több ízben hangoztatták bölcsészek, jogászok és mérnökök gyűlésein, hogy nem engednek éket verni az egyetemek ifjúsága és az üzemek ifjúsága közé. Sőt, éppen a tegnapi napon már találkozóra gyűltek össze műegyetemi hallgatók és csepeli munkásfiatalok. Az is előfordult egyik-másik gyűlésen, hogy a tömegbe keveredett rossz elemek, néhány gőzösfejű fiatalember soviniszta, ellenforradalmi jelszavakkal akarta megmételyezni a tömeggyűlések hangulatát. Büszkék vagyunk a magyar egyetemi és főiskolai fiatalság tömegeire, amelyek a leghatározottabban elszigetelték ezeket a zavarkeltőket, s állást foglaltak az ilyenszerű rendzavarás ellen.

Vannak olyanok, akik a burzsoá restauráció veszélyét vélik felfedezni a gyűlések izzó-forró vitáiban. Az ilyen aggálynak – hisszük – nincs komoly alapja. Aki részt vett ezeken a gyűléseken, láthatta-hallhatta, hogy egyetemi és főiskolai fiatalságunk nem a népi demokratikus rendszer ellen, hanem a népi demokratikus rendszerért, a megtisztuló szocializmusért indult harcba. S hogy ennek a harcnak hatóerejét fokozzuk, hogy szándékaik megvalósulását elősegítsük, hadd figyelmeztessük arra is fiataljainkat, hogy mint eddig, ezután is vigyázzanak arra, hogy gyűléseiken ne kapjon teret ellenforradalmi megnyilatkozás. Mint eddig, ezután is a leghatározottabban lépjenek fel mindenféle és fajta restaurációs törekvés ellen. Vigyázzanak arra minden körülmények között, hogy soraik szocialista, demokratikus egységét ne bonthassa meg semmiféle provokáció. Pillanatra se felejtsék el, hogy küzdelmük a szocialista demokratizmus előretöréséért folyik. Minden válasz nélkül hagyott ellenforradalmi hang, minden burzsoá provokáció a szektarianizmus malmára hajtja a vizet az adott körülmények között. Érezzék át nagy felelősségüket: ha a szektarianizmus ellen harcolnak következetesen, a burzsoá restauráció veszélye ellen is küzdenek. S ha fellépnek a burzsoá törekvésekkel szemben, akkor a szektások alól húzzák ki a talajt.

Üdvözöljük egyetemistáink és főiskolásaink jó törekvéseit. Üdvözöljük a fiatalságnak ezt a hatalmas, demokratikus seregszemléjét, amelyről Ady örökszép sorait idézve elmondhatjuk:

Tűz, vér, láz, újság, boldog változás,
Csupa teremtés lángol a szemekben,
Örök tavasz, örök forradalom
Oh, ékeskedjél, mindig ékesebben.

vissza a címlapra
  • Címkék:
  • '56

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2014. március 27.
Vancsura István, a NAV megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatósága RAPID ellenőrzési főosztályának volt vezetője (j) és Horváth András, volt adóhivatali dolgozó a Levegő Munkacsoport Áfabotrány: kitálal egy volt NAV-vezető címmel tartott sajtótájékoztatóján Budapesten a MagNet Házban 2014. március 27-én.
MTI Fotó: Soós Lajos

Az ember, aki legyűrte a NAV-ot és a NER-t

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.