 |
– Kezdésként árulja el: milyen érzés volt a kispadról végignézni a norvégok elleni szenvedést egy olyan edzőnek mint ön, aki mindig ezer fokon ég?
– Nagyon nehéz erről beszélni. Játékosként is átéltem, milyen, amikor egy csapatnak az égvilágon semmi sem sikerül, de edzőként még rosszabb egy ilyen balszerencsés mérkőzés résztvevőjének lenni. Tehetetlenséget éreztem, és egy kis dühöt is, hiszen három gólt is ajándékoztunk a norvégoknak.
– Felteszem, szerda este, Bosznia-Hercegovinában már lényegesen kényelmesebb volt a kispad.
– Egyértelmű. Negyedórája ment a mérkőzés, amikor azt mondtam a mellettem ülőknek: bármi is lesz itt az eredmény, én büszke leszek a játékosokra, hiszen bátran, elszántan futballoztak, és ez meg is hozta az eredményét, hiszen legyőztük a bosnyákokat.
– A szurkolókat az érdekli a legjobban, hogy vajon melyik a magyar labdarúgó-válogatott igazi arca: a norvégok vagy a bosnyákok ellen látott?
– Hiszem, hogy az utóbbi. Hozzáteszem, hogy az Új-Zéland elleni mérkőzés második félidejében, Anglia és Ausztria ellen is jól futballoztunk, a Norvégia elleni mérkőzés csak kisiklás volt. Különben is amondó vagyok, hogy ilyen peches találkozó tíz-tizenöt évente adódik egy csapat életében.
– A következő két mérkőzésen, Törökország és Málta ellen hat pontot kellene szereznünk, hogy esélyünk legyen a továbbjutásra. Sikerülhet?
– Természetesen mind a két mérkőzést meg akarjuk nyerni, és ha úgy játszunk majd, olyan elszántan, harcosan, mint a bosnyákok ellen, akkor sikerülhet is. Hazai pályán egy góllal képesek vagyunk legyőzni a törököket, Máltán is nyernünk kellene, az gyakorlatig mindegy, hogy hány góllal.
– És mennyi pénzt tenne fel arra, hogy továbblépünk a csoportból?
– Jelentős összeget.
– Komolyan mondja? Ennyire optimista?
– Csak így van értelme hozzáállni, persze, hogy bízom abban, hogy sikeres lehet a csapat. A norvégok a csoport favoritjai, gond nélkül lépnek tovább, a második helyért a bosnyák, a görög, a török és a magyar csapat lehet versenyben. Az sem volna szégyen, sőt, előre lépés lenne, ha a harmadik helyen végeznénk, de én bízom abban, megelőzzük a riválisainkat, ezért dolgozunk.
|
