Élet-Stílus

Temetési country iszonyú erővel

admin
admin

2006. 07. 13. 15:26

Szerdán idejött és letaglózta az A38 Hajó közönségét a kultikus amerikai - ahogy saját magukat definiálják - temetési-country csapat, a Woven Hand. Pedig a frontember csak ült, gitározott és persze énekelt.

A Petőfi-híd budai felén már fél nyolc körül erősen felülreprezentáltak voltak a fekete pólós fiatalok. Nem tévesztettek meg bennünket: ők nem a Woven Handért zarándokoltak erre, hanem a Zöld Pardon zúzására jöttek, ahol a Depresszió nyomta az őszinte, kőkeményet. Az A38 Hajóra ekkortájt még épp hogy szállingóztak az emberek, a korán érkezők rögtön a fedélzeti büfét vették célba. Itt – bár nehezen ment a sör előcsalogatása a csapból – nagyon kellemesen el lehetett tölteni a koncert kezdetéig az időt: a sör mellett a dunai szél hűtött, lehetett nézegetni a parton a Depressziós feketepólósokat, vagy a sétahajókázó japán turistákat. Mire kilenc körül megtelt a fedélzet, már illő volt lemászni a hajógyomorba, nehogy lekéssük az isteni-ördögi Eugene bejövetelét. Fél tíz alig múlt, amikor nekikezdett a csapat. De nagyon.

Kezdetben vala a 16 Horsepower

A Woven Hand elődje egy bizonyos 16 Horsepower nevű kultikus zenekar. A folkot, a rockot, a goth-rockot, néhol a punkot és valami démoni countryt ötvöző trió jókora népszerűséget szerzett Magyarországon. A lóerők lelke a frontember David Eugene Edwards. Karizmatikus, semmivel össze nem téveszthető energikus, ugyanakkor mélységesen szomorú hangja lenyűgözi a hallgatóit. Sőt, annyira feszültséggel telítve énekel – amit ráadásul felerősít az ördögi zene is – hogy nem kis teljesítmény érzelmileg végighallgatni egy 16 Horsepower CD-t. (Pedig van belőle öt és akkor még a koncertanyagokról nem is beszéltünk.) Akárcsak Nick Cave esetében, a számai bejárják a pokol legmélyebb bugyrait. De talán Edwards kevesebb feloldozást ad.

És lőn a Woven Hands

A 16 Horsepower hivatalosan nem szűnt ugyan meg, az ezredforduló után a tagok beszüntették a közös működést. Edwards új utakat keresett, de szerencsére nem nagyon talált. A Woven Hands ugyanott folytatta, ahol a lóerők abbahagyták. A névválasztás tükrözi a vándorprédikátor fiaként felnőtt Edwards keresztény elkötelezettségét. Bár a Woven Hand eredetileg egylemezes projektnek indult, egy belga táncszínházi felkérés továbblendítette a dolgot. Mikor világossá vált, hogy a Woven Hand művészileg éppoly nagyszabású alkotásokra képes, mint a korábbi zenekar volt, a közös munka folytatódott. A trió immár negyedik – és talán a legjobb, Mosaic című – lemezénél tart, amelynek bemutató turnéjának egyik állomása volt a budapesti koncert.

Belekezdtek nagyon

A hajógyomor nem volt tömve, de azért szellősen megtelt. Kijött a csapat, ezúttal a megszokott triófelállást egy gitáros erősítette. A Mosaic lemezen is közreműködő – a 16 Horsepowerben is brillírozó – Pascal Humbert basszusozott, aki a nagyon meggyőző dobossal kegyetlenül hozta az alapokat. Mégis, az elmaradhatatlan kalapban megjelenő frontemberre kellett fókuszálni, hihetetlen erő sugárzott belőle. Eugene kijött, leült egy székre és a kettős mikrofonba énekelte, sírta, ordította a világ összes dühös bánatát. A levegőben lehetett érezni végig a vibráló feszültséget. Akár az egész zenekar nyomta, akár csak egymagában Edwards gitárral vagy bendzsóval, letaglózta a közönséget. „Hogy lehet ilyen zenét ülve játszani”- ordította egy alacsony lány mellettem.
Rockkoncerten még nem láttunk olyat, hogy noha végig átszellemülten vette a lapot a közönség, a számokat majdnem néma csend követte. Na, ja, hiszen temetési-countryról van szó! A koncerten leginkább az új lemez dalait nyomták, de volt némi visszatekintés is az előző anyagokra is. Ezeket elégedetten nyugtázta a közönség. Amikor azonban befejeződött a buli, már hangos kiabálással emlékeztették a zenekart, hogy innen senki nem megy sehová, amíg vissza nem jönnek. Értettek a szóból: visszajöttek kétszer is. Pontosabban a második ráadásra csak Eugene, aki nyomott még vagy húsz percet a gitárjával és a bendzsójával. Nem akarnám a zseniális zenekar érdemeit lekicsinyíteni, de Edwards egyedül is ugyanolyan erős, mint nélkülük. Egy atombomba viszont nyilván gyenge Edwards nélkül.
Majd megköszönte, az addigra már az ingétől igen, kalapjától nem megszabadult énekes a tapsot, és lesétált. A közönség a szokottnál csendesebben szédelgett haza.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Tiborcz-Istvan-Orban-Viktor(960x640).jpg (Array)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.