Élet-Stílus

Sony DSC-H5 – a félprofi amatőr

admin
admin

2006. 06. 06. 15:13

Kicsit változik a fényképezőgépek piaca. Alapvetően kétféle terméket láthatunk: az átlagos gépek tömegét, és a saját kategóriáján belül valamivel kitűnni kívánó alkotásokat. A Sony a magától értetődően világhírű márka mellett a jellegzetes formával és a megbízható működéssel tűnik ki.

Az első szembetűnő pozitívum a magyar menü volt. Ritka eset, hogy egy felső kategóriás termék, amely általában nem számít jó fogadtatásra a magyar piacon, „látatlanban” beáldozza a fordítást. Még értékesebb, hogy egy előzmény nélküli, új tervezésű menüt magyarítottak, nyilvánvalóan a nulláról indulva. A magyar vásárló jó érzését csak tovább fogja erősíteni, hogy ez a menü szemléletes, szép, könnyen tanulható, még egy tájékozatlan használó is elboldogul vele 10 perc alatt, akár a kézikönyv nélkül is.


A Sony modellje a klasszikus formákat követi.

A másik óriási dolog a képernyő. Betű szerint. Ugyanis 75 milliméteres képátlójú, amihez még nem szoktunk hozzá. Ez idő szerint inkább a 2 hüvelykes (50 mm-es) az általános, mostanában jelennek meg sorra a 2,5 hüvelykes (63 mm-es) típusok. Csak egy-két 3 hüvelykest ismerünk (például a Samsung 815 Pro-t), és most a Sony DSC-H5-öt. A Sony-imázshoz tartozik, hogy ez a (fényképezőgépen) hatalmas LCD finom is: 230000 képpontos. A fényerejével kapcsolatban már vannak kifogásaink, de erre az esetre ott az elektronikus kereső a maga szintén több mint 200000 képpontjával. Gyakorlatiasságról tanúskodik, hogy az LCD-t tükrözésmentesített üveglap védi. Könnyű a Sonynak okosnak lenni: évek óta gyártanak érintőképernyős videókamerákat, tudják, hogyan kell megvédeni az LCD-t a karcolódástól. Mondjuk, átvehették volna a billenthetőséget is, a fej felett készített felvételek megkönnyítéséhez.

Formai tényezők

Vannak árnyoldalai is a nagy képernyőnek: kevés hely marad a hátoldalon a kezelőszervek számára. Túl közel kerültek például a zoomgombok a hüvelykujjtámaszhoz, ezért gyakran akaratlanul megnyomja a használó, elrontva a már beállított képkivágást. Ezt elkerülendő az ember a hüvelykujja hegyével akarja tartani a gépet, amely azért ehhez nehéz, tehát inkább igénybe veszi a másik kezét. És ha már így van, miért nem lehetett néhány gombot áthelyezni a gép kerekded bal oldalára? Rengeteg hely maradt ott üresen, például a menü és a kijelzésmód-váltó számára.

Hasonlóképpen akaratlan megnyomásra ad alkalmat a kézi fókusz és a sorozatfelvétel-gomb elhelyezése közvetlenül az exponáló gomb mögött, bár ezeket nem lehet messzire tenni. Szóval a Sony DSC-H5-öt két kézzel tartva lehet igazán jól kezelni – amit a kerek bal oldal egyenesen sugall is. Egyébként az L-forma arányai optimálisak, akárcsak az enyhén előre döntött exponáló gomb.

Fotós tényezők

12-szeres (36 – 432 mm) optikai zoom és optikai képstabilizálás. A kategória jellegzetességei ezek: a nagy zoomhoz kell a stabilizálás, mert a távolabbi témára szűkítve a kivágást, kevesebb fényt kap az érzékelő, és még mozog is az ember keze. A DSC-H5 stabilizátora kiválóan teljesít, használható 1/20 mp-es felvételt készíthetünk állvány nélkül.

Kicsit aggódtunk a specifikáció láttán. Az 1/2,5”-es érzékelő valójában mindössze 5,8 x 7,2 milliméteres, ezen a másfél füzetkockányi területen 7,1 millió képponttal! Márpedig minél kisebb az elemi cella mérete, annál zajosabb a kép, főleg a sötétebb területeken és főleg érzékenyebb beállításnál. A hatékony zajcsökkentés a részletességet is csökkenti, pedig a sok képpont éppen ennek növelését célozná. Valamit tudhat a Sony a fényképezőtervezés számos tényezőjének kiegyensúlyozásáról, mert kevesebb zajt észleltünk a képeken, mint más, hasonló képpontszámú készülékeknél.

Ezt a „kevesebb zajt” az amatőr viszonyokhoz képest kell értelmezni. Az 1000 ISO-s érzékeny módot kifejezetten a beltéri felvételekhez tervezték, amikor muszáj képet készíteni, de nem szabad vakuzni. Az eseményt megörökítjük – de nem nyomtatjuk ki a képet nagy méretben. Ahhoz, hogy nem kifogástalan megvilágításban A4, vagy pláne A3-as méretre nagyítható képet készítsünk (amire a 7 millió képpont elméletileg elég lenne) , az 5,8 x 7,2 mm-es érzékelő kicsi.

Gyakorlati tényezők

Színegyensúlyban, telítettségben viszont a Sony nem tud hibázni. Ha aszerint ítélünk meg egy gépet, hogy mennyire könnyű vele „jó” fotót készíteni, akkor a DCS-H5 a világelsők között van. 640 x 480-as, 30 kocka/mp-es videót készíthetünk vele, amíg a memóriakártya bírja, és még a zoomot is használhatjuk közben. Ez ritkaság, a fényképezőgyártók általában nem akarják tönkretenni a videókamera-piacot… Dehát, a Sony, csak tudja, mit csinál?

32 megabájtos belső memóriája 10-12 maximális finomságú felvétel tárolására elég, ami meglehetős biztonságérzetet nyújt, mondjuk egy 8000 forintos, 256 MB-os Sony Memory Stick Pro kártya mellé. Kifejezetten örültünk egyrészt anak, hogy a csatoló USB 2.0 specifikációja valóban 2-3 megabájt (egy teljes felvétel) / másodperc átviteli sebességet jelentett, másrészt, hogy a kamera minden további nélkül USB háttértárnak mutatkozik a számítógép felé (ha így állítjuk be).

A kezelési sebességek legtöbbje szerint a DSC-H5 kifejezetten fürgének mutatkozik: hamar felírja a felvételt, hamar megjeleníti, gyorsan zoomol a visszajátszáskor, jó a menü válaszkészsége. Sajnos, több, mint 2 mp, amíg tüzelésre kész a bekapcsoláshoz képest, és az élesre állása, bár igen pontos a teljes 2 cm – 5 m-es tartományban, néha 1 – 1,5 másodpercig tart.

Legvégül pedig nem tagadhatjuk el a nagy képernyő, és a valós idejű képmegjelenítés hátrányait: a két AA ceruzaelem vagy -akku nem tart nagyon sokáig. Mindig legyen nálunk legalább két készlet (4 db) tartalékban, és használjuk előszeretettel az elektronikus keresőt, mert az lényegesen kevesebbet fogyaszt.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.