A kisebb hajók váratlanul erős hullámzásra lettek figyelmesek szerda este a Petőfi híd környékén, a dugig megtelt A38-as közönsége gyakorlatilag este nyolctól gondoskodott, hogy állandó mozgásban legyen a dunai vízfelszín.
Nem volt választás: a Besh o Drom tüzes balkáni ritmusaival az első pillanattól felperzselte a hangulatot. Barcza Gergely és csapata az új, negyedik CD-jére építette műsorát, de azért egy-egy régi dalt is lenyomtak. A közönség mindenre vevő volt, és láthatólag a zenészek is nagyon jól érezték magukat a koncerten.
A Besh o droM az utóbbi időben beerősítette a ritmusszekcióját, így még hangsúlyosabban döngöltek a követhetetlen ritmusképletű alapok. Pettik Ádám, egy lemezjátszónak látszó tárggyal művelt csodát: néha úgy érezhettük, mintha három dobszerkó egyszerre szólt volna.
Nem véletlenül lett két éve a Monreáli Jazzfesztivál legjobb zenekara A Besh o droM, a legfanatikusabb jazz-isták sem igen hallhattak még balkáni ritmusalapon swing-lüktetést. A ráadásszámban pedig azt is megtudhattuk, mi köze a balkánnak a rock’n’rollhoz.
A két zenekert összekapcsoló balkáni (délszláv,román, moldvai és cigány) népzenei hangzásokat a zenekarból kilépett Szalóki Ági helyett Miczura Mónika hihetetlen hangja varázsolta teljessé.
Ezt már nem lehetett fokozni, szegény román rezesek is érezhették ezt, ott kukucskálták a háttérben. Persze sejtettük, hogy őket sem kell félteni… Mindenki a színpadot bámulta, de hátulról, a közönség soraiból hangzott fel a rezes-zene. Az első számot a tömegben játszotta a zenekar, a szám végére nagy nehezen azért fölértek mind a kilencen (vagy hányan: úgy tűnt, mintha százan lettek volna) a színpadra. 
A román rezesek egy cseh fesztiválon.
A Fanfare Şavale egy kis kelet-romániai faluból, Zece Prajiniből indult, ahol állítólag jószerével minden férfi játszik valamilyen fúvós hangszeren. A zenekar a cigány népzenét ötvözi a rezesbanda-hagyománnyal. Leginkább temetéseken, lakodalmakon és egyéb társadalmi eseményeken játszottak, amíg Kusturica és Boban Markovic-ék divatba nem hozták ezt a fajta zenét. A banda már többször lépett fel Magyarországon a Szigettől Kapolcson át a Mediawave-ig – mindenütt elsöprő sikerrel. Ezúttal a sokatmondó című Speed Brass of the Gypsies című lemezüket mutatták be az A38-as Hajó közönségének.
Azért be kell vallani, Bobanék jobb zenészek, fegyelmezettebbek, jobban összeállnak a számaik. A Fanfare Şavale viszont cirkusz, show és persze gyilkos tempó. A műsorvezető, egy óriási dobbal a nyakában a számok között fel is konferálta a különböző mutatványokat. „Májsztró Gigi’” például ledobta a hangszerét, kivette a mikrofont és énekelni kezdett. (Elképesztő rosszul, de ez volt a bája.) „Májsztró Iván”, egy idős köpcös, kopasz cigányember a nagyérdemű vastapsára pedig táncraperdült. A táncprodukciót valószínűleg egy átmulatott lagzi végén leshette el a májsztró az esemény részegének eszmélése után. Tombolt persze a közönség erre is.
A koncert végén levonult a zenekar a tömegbe és ott fújta többek között a műfaj két klasszikusát, a Mesecinat és a Kalasnyikovot. Előkerült egy kalap is, amibe pénzt gyűjtött – ez egyik ez időre felmentett – trombitás. Gyűlt a pénz rendesen, az inkriminált pénzgyűjtő homlokára is került hagyományőrzésféleképpen egy ötszázas. Tényleg hihetelen volt látni, amint a tizenéves lányok a legnagyobb kürtre csavarodva táncoltak-tomboltak a cigány öregurakkal. Ilyen még Kusturicának sem jut eszébe.
/Besh o droM, Fanfare Savale, január 18., A38-as hajó/
