Érthető, hogy a mogyoródi Aquaréna nagyon vonzott, amióta csak először hallottam felőle. Megnéztem a honlapját, és kedvem egyre fokozódott, így már csak időre, pénzre (!) és társaságra volt szükség.
Aztán jöttek az ijesztgetések. Ismerőseim kígyózó sorokról, hosszú várakozásról, ellenszenves embertömegről számoltak be. Márpedig ha egy csúszda előtt akár húsz percig is sorba kell állni, az még csak nem is fele élvezet. Szombat-vasárnap tehát eleve kilőve, hétköznap kell menni!
Július végén kisebb társasággal megindultunk az aquapark felé. Sűrűn vetettünk aggodalmas pillantást az ég felé, ami vigasztalanul szürke volt, az elmúlt hetek döglesztő hőségének nyomát sem éreztük.
A bejáratnál hidegzuhany: szombaton baleset történt, a nyomozás folyamatban, így a park fele (persze az izgalmasabb fele) le van zárva. Viszont a belépőjegy is feleannyiba kerül, mint máskor. Osztottunk, szoroztunk, bementünk.
A nap nem sütött ki. Később sem. Sőt, esett is. Ez, valamint az időzítés szerencsére sokakat meggátolt abban, hogy kövessék példánkat, így alig egy-két perces várakozással sorra kerültünk mindegyik működő csúszdán.
Élménykavalkád
Csúszda van kicsit meredek, nagyon meredek, kanyargós és egyenes, nyitott és zárt, meg olyan nyitott, ami néha zárt. Van továbbá olyan is, ami hatsávos, és egy-egy sávja szélesebb, mint az átlagember, így nem feltétlenül abban a pózban csobban a vízbe, amelyikben elindult. 
Van továbbá élményfürdő vízeséssel, jacuzzi, gyerekmedence. Kedvencem a repülőszőnyeg csúszda volt, ami teljesen egyenes, és egy polifoamon ülve/fekve lehet lecsúszni rajta. Hason fekve például, megfelelő technikával elérhető, hogy néhányat pattanjunk érkezéskor a víz tetején (ld. kacsázás), így akár négy-öt méterre a csúszda aljától érünk célba. Ha szerencsénk van, nem is fáj nagyon.
És ami még ott volt ugyan, de rendíthetetlenül lezárva: UFO-csúszda, ahol körbe-körbe visz a víz, majd alul kiköp, és szabadesésben érkezhetünk a medencébe; vadvízi evezés; fekete lyuk csúszda, ami teljesen sötét és akrobata medence (ahol a baleset történt). Meg biztos olyan is van, amit kihagytam.
A medencéket és csúszdákat fiatalok, főleg a Testnevelési Egyetem hallgatói felügyelik. Munkájukat lelkiismeretesen végzik, sípolnak, ha valaki nem hagyja el időben a végállomásként szolgáló medencét. Akadt kissé ellenszenvesebb ifjú életmentő hölgy is, aki folyamatosan sípolt, de rá általában fütyült a park közönsége.
A féktelen csúszkálásnak egy tényező szab gátat: 89 illetve 93 lépcsőfok vezet a csúszdák aljától a tetejéig (megszámoltam). Ez 40-50 menet után már nem vállalható mennyiség. És a másnap! Csúnya izomláz vett erőt a társaság minden tagján, és szó szerint minden tagján. Máig nem értem, a karomban például miért volt olyan érzés, mintha órákig súlyzóztam volna. A talpakat is kikezdi a betonon való csattogás, és a már említett lépcsőzés formás combokat ígér.
De félre bánat, kesergés! Csúszdázni jó, és az Aquarénában lehet. Főleg rossz időben, hétköznap, balesetmentes időszakban.
