A gyermekvédelem leendő csodafegyvereként tárta a nyilvánosság elé a kormány a pedofil-nyilvántartást 2021 nyarán: olyan adatbázis tervét vázolták fel, amiben amerikai mintára névvel, arccal, lakóhellyel listázzák a pedofil bűnelkövetőket. Amikor Selmeczi Gabriella első alkalommal prezentálta a parlamentben a (később melegellenes irányba elvitt) gyermekvédelmi törvénycsomag elemeit, a nyilvántartás bevezetésének szükségességét azzal indokolta, hogy „a pedofilok ne rejtőzködhessenek, ne reménykedhessenek abban, hogy elbújhatnak, hogy megússzák, következménye lesz, akár ha csak egy ujjal is hozzányúlnak a gyermekeinkhez”.
Eltelt két év, és az ország egy olyan pedofil bűncselekmény-sorozattól hangos hetek óta, ami közvetve két korábbi miniszter és a köztársasági elnök bukását is elhozta. Ennek fényében nem látszik sikertörténetnek a pedofilok elleni harc, még úgy sem, hogy V. János, a bicskei gyermekotthon korábbi, pedofil igazgatója még jóval az adatbázis megnyitása előtt követte el a neki felrótt bűncselekményeket, és azóta is börtönben van. Az államfő a bűncselekmény eltussolásában közreműködő társának adott kegyelmet.
Egy szelet gyermekvédelem
A Belügyminisztériumtól kapott információink alapján a pedofil-nyilvántartás indulása óta havonta átlagosan százával indítják a kereséseket az arra jogosultak: 2022-ben 7265, 2023-ban 2181, míg az idén, február 23-ig bezárólag 827 lekérdezés történt. Érdeklődtünk arról is, hogy a kegyelmi botrány kirobbanása óta nőtt-e az adatbázis látogatottsága, esetleg látnak-e már kirajzolódó trendeket, amikor az emberek jellemzően sűrűbben látogatják a nyilvántartást, de erre nem kaptunk választ.
Amikor a listázás ötlete először szóba jött, a nyilvántartás felett bábáskodó Kocsis Máté kijelentette, úgy van értelme, ha azokat a bűnelkövetőket is listázzák, akiket a törvény hatályba lépése előtt ítéltek el. Így is lett, ennek értelmében a bicskei igazgató V. János neve is szerepel a nyilvántartásban, aki ellen 2016-ban indult eljárás, és 2019-ben ítélték el jogerősen.
mentesítve ezzel a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól is. K. Endrét ugyanis kényszerítés miatt ítélték el, ő maga nem követett el pedofil bűncselekményt. A rendszer így nem igazán teljesíti azt, amire létrehozták, a gyermekek védelmét – hiszen bár K. Endre tevőleg nem bántott senkit, hozzájárult ahhoz, hogy valaki más hosszú éveken át így tehessen, és aligha ő az egyetlen az országban, aki valaha így cselekedett. Szülőként pedig bizonyára senki nem szeretné, hogy a gyereke bármilyen kapcsolatba kerüljön hasonló emberrel. Kiszűrni mindezt ugyanakkor nem a kormány adatbázisának segítségével fogja.
Ebből következik a rendszer másik nagy hiányossága, miszerint a pedofília közel sem meríti ki teljesen a gyermekbántalmazás tárgykörét. Annak számos formája van:
- érzelmi bántalmazás (érzelmi zsarolás, lelki terror), amikor a felnőttek tisztában vannak a gyermek igényeivel, szükségleteivel, de elutasítóan viselkednek vagy inkább nem is reagálnak mindezekre. Az efféle emocionális abúzus felismerése ráadásul (mivel fizikai nyomai nincsenek) nehéz külső szemlélőként, és „mérni” sem igazán lehet, miközben a hatásai és következményei hasonlóan súlyosak lehetnek, mint a bántalmazás más formáinak.
- Fizikai bántalmazás, amibe beletartozik minden olyan cselekedet, amelynek során a szülő vagy gondozó szándékosan olyat tesz egy gyermekkel, ami számára fájdalommal, testi sérüléssel vagy annak kockázatával, szélsőséges esetben akár a halálával is járhat.
- Elhanyagolás, amikor a gyermek (akár szándékosság, akár hanyagság miatt) olyan szenvedéseket kénytelen elviselni, melyek alapesetben elkerülhetők lennének; vagy tartós hiányt szenved olyan területeken, amik a fizikai, intellektuális vagy érzelmi fejlődéséhez feltétlenül szükségesek.
- Szexuális abúzus, amibe a pedofília mellett minden olyan cselekmény beletartozik, amikor egy kiskorút olyan szexuális tevékenységbe vonnak be, amire koránál és fejlettségénél fogva nem minősül érettnek – nem feltétel tehát, hogy az elkövető nagykorú legyen.
Ha a bicskei gyermekotthonban történteket vesszük ismét, V. János neve jogosan szerepel ez alapján a nyilvántartásban, de a K. Endre által elkövetett tettek is könnyű szerrel elhelyezhetők a fenti kategóriákban. Igaz ugyanakkor, hogy a kormány adatbázisának hivatalos neve (A gyermeket sértő nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető személyekre vonatkozó adatok megismerhetővé tétele) nem is ígéri azt, hogy minden bántalmazót nyilván tartana.
Szigorít a kormány: mi várható, és mire lenne szükség?
A bicskei botrány a hazai gyermekvédelmi rendszer és a pedofil-nyilvántartás hibáira és hiányosságaira is rámutatott, a fentiek fényében az a kérdés is adja magát, hogy ebben a formában van-e értelme a kormány adatbázisának. A gyermekbántalmazásnak számtalan formája van, és az is látható, (megint K. Endre esetét említve), hogy nem kell feltétlenül pedofil bűncselekményt elkövetnie valakinek ahhoz, hogy hozzájáruljon a gyermek nemi erkölcsének sérüléséhez. Mindezek tükrében akár az is felvetődhetne ötletként, hogy a lehető legszélesebb körre kiterjesszék a nyilvántartást, mindenkit listázzanak, akinek köze volt gyermek elleni bűncselekményhez. A Belügyminisztériumnál érdeklődtünk arról, hogy a történtek és a tapasztalatok fényében tervezik-e a rendszer felülvizsgálatát, ám az Igazságügyi Minisztériumhoz irányítottak minket. Tuzson Bence tárcája a megkeresésünkre annyit közölt, hogy a kormány a pedofil bűncselekményekkel kapcsolatos minden szabályozást felülvizsgál, és a kabinet időben tájékoztatást ad ennek eredményéről.
Orbán Viktor a botrány kirobbanása után bejelentette, hogy alkotmánymódosítást kezdeményez. Kocsis Máté a Fidesz-KDNP frakcióülésén közölte, hogy a kormány szigorít a gyermekvédelmi intézkedéseken: és bár a pedofil-nyilvántartásról nem ejtett szót, azt mondta, a tervek szerint tavasszal elfogadják a második gyermekvédelmi törvénycsomagot, aminek keretében akár húsz, már meglévő jogszabályhoz is hozzányúlnának. Egyelőre kevés konkrétum ismert. A múlt vasárnap ugyan összehívták a Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülését, ahol a gyermekvédelmi törvénycsomagot tárgyalták volna, másnap reggel viszont nyomban le is mondták. Annyit viszont elárult már Kocsis, hogy
- szigorítani akarják a pedofil bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket;
- lehetővé tennék, hogy az ilyen bűncselekmények számonkérhetősége ne évüljön el;
- hogy ne legyen lehetőség szabadlábra helyezésre az ilyen ügyben elítélt bűnözők esetében;
- és hogy többé ne kaphassanak erkölcsi bizonyítványt azok, akik gyerekek sérelmére követnek el szexuális bűncselekményeket.
„Rendet és fegyelmet üzenni bizonyára eredményesen lehet ezekkel. Talán néhány esetben feltárnak majd olyan bűncselekményeket, amelyeket jó, hogy feltárnak. De ettől a gyermekvédelem problémája még nem oldódik meg” – nyilatkozta lapunknak egy olyan hazai gyermekvédő egyesület igazgatója, ami kiemelten foglalkozik állami gondozásban álló gyerekekkel. Névtelenséget kért, mondván, jelenleg annyira forró téma a pedofília és a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók összefonódása. Azt nem vitatja, hogy vannak bűnök és visszaélések, de nem szabad általánosítani, ehelyett a rendszert kellene rendbe tenni.
Annyira eszköztelen, forráshiányos, emberhiányos a szakma, hogy a legjobb akarat mellett sem biztos, hogy jól tudjuk tenni a dolgunkat. Sokszor csak a kevésbé rosszat tudjuk választani. Sok esetben nem kérdés, hogy maga a gyermekvédelmi rendszer abuzálja a gyermekeket, mert nem tud megfelelő ellátást biztosítani,
nem időben születnek meg a hatósági döntések, és nem elegendő az a segítség, amit nyújtani lehet” – vázolja a helyzetet az igazgató, egyértelműsítve, hogy a gyermekek elleni bűncselekmények minden esetben védhetetlenek.
Amikor arról kérdeztük, hogy miként lehetne megakadályozni a bicskeihez hasonló eseteket, illetve hogy ne kerülhessen gyerekek közelébe olyan ember, aki korábban gyermekbántalmazást követett el (vagy részt vett ennek eltussolásában), azt mondta, nem az a kérdés, hogyan kell átvilágítani ezeket az intézményeket, hanem hogy lesz-e bárki, aki az átvilágítást elvégzi. Mert – mint mondja – a gyermekvédelemben dolgozók csekély erkölcsi és anyagi megbecsültsége és a rossz munkakörülmények oda vezettek, hogy nem egy esetben végzettség nélküli emberek dolgoznak a rendszerben, de nekik is örülni kell, mert legalább valaki ellátja a munkát ilyen feltételek mellett is.
A bicskei ügy nem erről szól, ott évtizedek óta dolgozott ugyanaz a vezető, és elismerés övezte a környezetében. Nem tipikus az eset, ezért nem tipikus megoldást kell keresni rá, mert az nem lesz feltétlenül alkalmazható az ország összes gyermekotthonára
– húzta alá az igazgató, a kormány reakcióját pedig azzal kommentálta, nincs probléma a most hatályban lévő gyermekvédelmi törvénnyel, inkább az a gond, hogy nem lehet betartani, mert nincs, aki betartassa.
Ugyanezen a véleményen van Krámer Lili kriminológus, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. Krámer szerint 1997-ben a legjobb szakemberek dolgoztak a törvény megalkotásán, a lehető legjobb megoldás így az lenne, ha maradéktalanul sikerülne betartatni mindenhol. Ez viszont nem lehetséges szerinte, mivel erre sem a forrás, sem az emberek nem állnak rendelkezésre.
„A gyermekvédelmi törvénynek az a lényege, hogy a sérülékeny, állami gondoskodásba kerülő gyerekek mindenekfelett álló érdekét a leginkább szolgálhassa. Intézményrendszer nélkül viszont a jogszabály csak egy szöveg, ami semmit nem tesz a veszélyeztetett gyerekek érdekében. Ezeket a problémákat jogalkotással nem lehet megoldani” – mondta a kriminológus, majd úgy folytatta, intézményrendszer nélkül a büntetések szigorítása vagy a kegyelmi jogkör korlátozása önmagában nem vezet eredményre.
Ehelyett a megelőzés fontosságára, a szemléletformálásra és a gyermekjogi tudatosság növelésére helyezné a hangsúlyt. A kormány a jogalkotással és az ezt kísérő kommunikációval inkább úgy csinál, mintha megoldaná a sokszor saját maga kreálta problémákat. Közben pedig hangulatot kelt, Krámer legalábbis úgy látja, a kegyelmi ügy miatt a pedagógusok és gyermekekkel foglalkozó szakemberek mint potenciális elkövetők kerültek reflektorfénybe.
De rajtuk kívül akadnak mások is, akik célponttá válhatnak. 2021-ben az ellenzéki pártok egy része sokáig nem ellenezte a gyermekvédelmi törvény szigorítására irányuló törekvést, a Jobbik kivételével akkor álltak el tőle, amikor a kormány egy kiegészítéssel homofób irányba vitte el a tervezetet – azóta is erre hivatkozik a kormány és a médiája, amikor azzal vádolja az ellenzéket, hogy a pedofilok oldalán áll. Lázár János pedig a bicskei ügy kapcsán amellett, hogy a pedofil bűnelkövetők lehető legszigorúbb büntetését szorgalmazta, az 1990 óta a bicskei otthon igazgatójaként tevékenykedő V. Jánossal kapcsolatban azt mondta, tudhatták volna róla, hogy homoszexuális, ezért ki sem kellett volna nevezni.
Kocsis Máté bejelentése óta nem érkezett konkrétum a kormány részéről, a fentiek alapján ugyanakkor nem zárható ki, hogy a gyermekvédelmet ismét homofóbiával vegyíti majd a kormány, azt mindenképp elérve ezzel, hogy megossza az Országgyűlést és a társadalmat is.
Orbán azt már megszellőztette, hogy át kell világítani a gyermekotthonokat, fel kell deríteni, hogy az ott dolgozó szakemberek alkalmasak-e a feladatukra. A miniszterelnök azt is mondta, ennek a vizsgálatnak ki kell terjednie
- pszichológiai megfelelésre,
- életmódra
- és szexuális devianciára is.
„Itt most rendet kell tenni, és rendet is fogunk tenni” – üzente meg a miniszterelnök. Más kérdés, hogy a hasonló intézkedések segítenek-e orvosolni a gyermekvédelmi rendszer problémáit. A gyermekvédő egyesület igazgatója mindenesetre lesújtónak találja a miniszterelnök terveit.
A megalázás határát súrolja. Sőt, el is éri
– fogalmazott.
