Bár az elmúlt egy évtizedben nőtt a homoszexuálisokkal szembeni tolerancia Magyarországon, még így is messze lemarad számos nyugat-európai országtól – derül ki az Ipsosnak a Pride hónaphoz kapcsolódó kutatásából.
A 30 vizsgált országban átlagosan 3 százalék vallotta magát leszbikusnak vagy melegnek, 4 százalék biszexuálisnak, 1 százalék pánszexuálisnak vagy omniszexuálisnak és 1 százalék aszexuálisnak. A Z generáció (az 1997 után születettek) tagjai kétszer nagyobb valószínűséggel azonosítják magukat biszexuálisként, pánszexuálisként/omniszexuálisként és aszexuálisként, mint a millenniálok (az 1981 és 1996 között születettek), és négyszer nagyobb valószínűséggel, mint az 1965 és 1980 között született X, továbbá az 1948 és 1964 között született „boomer” generáció tagjai.
Globálisan 1 százalékuk mondja magát transzneműnek, 1 százalékuk nem binárisnak/fluidnak, 1 százalékuk pedig nem férfi vagy nőként határozza meg magát. A magukat LMBT+ közösség tagjaiként azonosító felnőttek aránya az országokat összevetve igen változatos: míg Brazíliában 15 százalék, Peruban csak 4 százalék.
A felmérésben részt vevő magyarok 7 százaléka vallotta magát az LMBT+ csoportba tartozónak, ebből 2 százalék leszbikus/meleg/homoszexuálisnak, 3 százalék biszexuális, 1 százalékuk pedig pánszexuális/omniszexuális. Szintén 1 százalék transzneműként azonosította magát, vagy olyan személyként, aki nem tartozik a hagyományos férfi-nő felosztásba.
Világszerte átlagosan minden második felnőtt számol be arról, hogy rokona, barátja vagy egy kollégája meleg vagy leszbikus, 4-ből 1 biszexuális, és 8-ból 1 transznemű vagy nem bináris, nemi hovatartozástól független. A nők nagyobb valószínűséggel számolnak be LMBT+ emberekről, mint a férfiak, és a fiatal felnőttek, mint az idősebb felnőttek.
Az LMBT+ láthatósága ugyanakkor országonként nagyon eltérő:
- Spanyolországban, Latin-Amerikában, Thaiföldön és az angol nyelvű országokban a legmagasabb,
- Japánban, Dél-Koreában, Törökországban és Kelet-Európában a legalacsonyabb.
A magyar válaszadók 36 százaléka ismer saját bevallása szerint leszbikus/meleg személyt, 21 százalékuk biszexuálist, 6 százalékuk transzneműt, 4 százalékuk non-bináris vagy genderfluid személyt.
Az azonos neműek házasságának támogatottsága 49 százalék és 80 százalék között mozog mind a 20 olyan, a felmérésben részt vevő országban, ahol ez legális, és kettőben abból a 10 országból, ahol nem legális. Törökország kivételével az összes többi országban a többség támogatja az azonos nemű párok valamilyen jogi elismerését.
A magyar válaszadók 16 százaléka semmilyen formában nem ismerné el jogilag ezt a fajta párkapcsolatot, de közel ugyanennyi volt azok aránya, akik nem rendelkeznek határozott véleménnyel a kérdésben. De ha ők esetleg nemet is mondanának, akkor is többségben vannak azok, akik Magyarországon engedélyeznék az azonos neműek házasságkötését.
Érdemes megfigyelni, hogy az évek során hogyan változott a magyarok hozzáállása. Míg 2013-ban 30 százalék támogatta azt, hogy szexuális beállítottságtól függetlenül mindenkinek joga legyen házasságot kötni, tíz év alatt 17 százalékponttal növekedett a támogatók aránya. Annak ellenére, hogy a 2010 óta hatalmon lévő Fidesz határozottan nem támogatja ezt a törekvést, sőt, a gyermekvédelminek nevezett törvényt épp amiatt érte sok kritika, hogy korlátozza a homoszexuálisok jogait.
Hasonlóan megosztó kérdésnek számít az, hogy az azonos nemű párok fogadhassanak-e örökbe gyereket közösen. Világszerte a megkérdezettek körülbelül kétharmada állítja, hogy az azonos nemű párok olyan nagy valószínűséggel nevelnek sikeresen gyermeket, mint a többi szülő, és hogy ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük a gyermekvállaláshoz, mint a heteroszexuális pároknak. Négy ország kivételével a többség ezt a nézetet vallja – derül ki a kutatásból.
2013-ban a magyarok 42 százaléka gondolta így, ezzel gyakorlatilag ugyanolyan szinten álltunk, mint Olaszország, egészen 2021-ig. Akkor mindkét országban 59 százalékra emelkedett a támogatottság, ám, míg az olaszoknál tovább nőtt 64 százalékra, nálunk kicsit visszaesett 56 százalékra. De még így is jelentős növekedés látható, szemben például Lengyelországgal.
Arra a kérdésre, hogy „Egyetért azzal, hogy az azonos nemű párok ugyanolyan sikeresek lehetnek a gyereknevelésben, mint más szülők?”, a felmérésben részt vevő magyarok 59 százaléka válaszolt igennel, de a magyarok harmada szerint a homoszexuálisok rosszabbak lennének a gyereknevelésben, mint a heteroszexuálisok.
Az Ipsos a felmérésben a transzneműek kérdésére is kitért. Világszerte a megkérdezettek 67 százaléka ért egyet azzal, hogy a transznemű embereket diszkrimináció éri, és 76 százalékuk egyetért azzal, hogy védeni kell őket a megkülönböztetéstől a foglalkoztatás, a lakhatás és a vállalkozásokhoz való hozzáférés terén. A transzneműséget támogató intézkedések támogatottsága azonban életkoronként, nemenként és különösen országonként változik, és általában magasabb a fiatalabb felnőttek és nők körében. Összességében Thaiföldön, Dél-Európában és Latin-Amerikában volt a hangnem leginkább támogató, míg Dél-Koreában, Kelet-Európában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a legkevésbé.
Azzal a magyarok 66 százaléka is egyetért, hogy a transznemű emberek jelentős diszkriminációban részesülnek, és védelmet kell biztosítani számukra a munkaerőpiaci, lakhatási és egyéb területeken jelentkező kirekesztés ellen, más kérdésekben viszont már jóval kevésbé vagyunk nyitottak.
A megkérdezettek relatív többsége Magyarországon támogatja azt, hogy a transznemű személyek annak a nemnek megfelelő vécét használják, amellyel azonosulnak, ugyanakkor a kérdésben határozott véleménnyel rendelkezők között szinte fele-fele az aránya azoknak, akik támogatják vagy elutasítják azt a felvetést, hogy a hivatalos iratokban a „nő” és „férfi” kategória mellett szerepeljen az „egyéb” lehetőség is.
