Politikai támadás érte?
A Szkeptikusok Társasága arra szerveződött, hogy szembe forduljon azzal, aki nem az ő elveiket vallja. Ami eltér a materialista, liberális nézőpontjuktól, azzal szemben nincs tolerancia. Lehet szkeptikusnak lenni, de akkor tényeket kellene felmutatni, nem pedig ítélkezni.
Ettől politikai a támadás?
Nehéz ezt kitalálni. Miért nekem kéne erre válaszolni?
Mert önnel történt.
Ott van a polcomon az a kétkötetnyi aláírás, amit a CitizenGO keresztény-konzervatív szervezet tagjai gyűjtöttek. 22 144 darab, elég sokan álltak mellém. Itt világnézeti különbségről van szó, vegyük már észre. A jelenleg uralkodó liberális világnézet nem egyezik azzal a sajátos nézőponttal, amit én képviselek. Az embert ugyanis pszichológusként biopszichoszociális és spirituális lénynek tartom. 2006-ban az Egészségügyi Világszervezet is kimondta, hogy az ember spirituális dimenzióját világnézettől függetlenül be kell vonni az emberi létminőségbe. Az pedig jogos elvárás, hogy erről mindenki kialakíthassa a saját véleményét.
A CitizenGO részéről is arra hivatkoztak, hogy önnel szemben alaptalan vádak alapján indított támadást a Szkeptikusok Társasága.
Én ezt az egészet nem értelmezem politikai lejárató kampánynak. Nem akarom annak látni, mert akkor az is bizonyítható lenne, hogy én is egy párthoz tartozom. Miközben én a magam pszichológiai esküje és szakmaisága alapján ítélem meg az eseményeket. Miért nem engedik nekem ezt a fajta függetlenséget?
Miért?
Mert nincs tolerancia. Mert ha nem azt mondom, amit ők gondolnak, megkapom a megbélyegzést. Én az ötvenes években voltam kislány, láttam, mit művelnek, ha mást mondtunk, mint ami a hivatalos előírás volt. Csak akkor életekbe kerülhetett az ellenállás. Ma szerencsére nincs ennyire eldurvulva a helyzet. A karaktergyilkosság azért lehetséges, ezt nyilván megkísérelték ellenem. De úgy gondolom, hogy nem sikerült.
A támadás igazi indoka ön szerint „a tehetetlenség gyűlölete” volt. A támadóban annyi agresszió halmozódott fel, hogy tettei „színvonal alattivá” váltak. Ennyire utálják?
Ez a stressztörvény – agresszió, frusztráció, regresszió – három lépése. A sok agresszív támadásban a másik ellen irányuló energiát lehet levezetni. Az agresszió törvénye is erről szól: üss vagy fuss. József Attilát idézve:
s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja.
Vagyis a liberálisok önön vezették le a saját frusztrációjukat?
Igen. És mindenki máson, aki másképp gondolkodik. A megfélemlítés légkörét teremtették meg: mondd azt, amit a másik, különben nem tartozol közénk. Ezt a gyermekkoromból, az ötvenes évekből nagyon jól ismerem. A közvélemény befolyásolásának pedig óriási hatalma van, az is gyilkos lehet.
A megfélemlítés és a másik véleményének tisztelete mennyire jellemző Magyarországon?
Nagy árokásás történik, és egyáltalán nem a betemetésén van a hangsúly.
Kik ássák az árkot?
A pártok ássák egymás ellen: az egységes ellenzék és a kormány. Az ellenzék nyilván minden erővel megpróbálja keresztülvinni az akaratát. Ehhez a Fidesznek is minden joga megvan, hisz ő kormányoz. Az embereknek viszont meg kéne őrizniük saját identitásukat, ne hagyják magukat befolyásolni. Saját meggyőződésük alapján, politikai helyzettől függetlenül, privát emberként döntsenek.
De miért támadják önt újra meg újra?
Azért, mert a genderaktivitás cunamiként, viharos sebességgel tör be a világba, főleg tőlünk nyugatra. Minden hivatalos szerv alárendeli magát ennek. Az uniós diktátumok is ugyanúgy függő viszonyba hoznak minket. Ugyanaz a szemlélet: amennyiben nem teljesítjük az általuk kért rendelkezéseket, nem kapunk pénzt. Mostanra ez a helyzet már nagyon kiéleződött.
A genderlobbi hatalmas erővel igyekszik utat törni mindenhol, így Magyarországon is. A genderizmus abszolút ateista bázison nyugszik, miközben a világban értékválság van. Az egyik oldalon ott a hagyomány, a tradicionális értékek világa, amiben visszük tovább az őseinktől kapott értékeket. A posztmodern viszont mindent tagad, így ezeket az értékeket is.
Nagyon erős hatalomról van szó, Amerikában egyetemi körökben és magasabb értelmiségi szinteken már annyira megerősödött ez az új marxista áramlat, hogy a jelszavaival az egész egyetemi világra képes ráparancsolni.
Hogy lenne képes ráparancsolni az egész egyetemi világra?
Én nem tudok bizonyos kérdésekre válaszolni, csak az ellenőrizhető tényeket tudom sorolni. Jordan Peterson klinikai szakpszichológus és torontói egyetemi tanár nyilatkozataiból világosan kiderül, mi zajlik. Őt idézve mondom, hogy az egyetemi világban torz szemlélet alakult ki. Rendkívül erős az új marxisták parancsa a tökéletes esélyegyenlőségről. Ennek szélsőséges formája, hogy a legkülönbözőbb rasszokhoz tartozók mindenhol egyetemi tanári képviseletet kapjanak. Miközben az egyetemi kultúrában pont az a fő érték, ha valaki nem a származása miatt, hanem a tudományos munkájával és a tanári képességeivel bizonyítja az alkalmasságát. Ezek elbírálásakor viszont bizonyos rasszhoz tartozó személyek magasabb pontértéket kapnak, a fehérek pedig alacsonyabbat. Csak azért, hogy a más rasszhoz tartozók is ugyanannyian legyenek.
És ez helytelen?
Hogyne lenne helytelen. Egy fehérrel szemben egy más rasszhoz tartozó személy, aki nem is ugyanazokat a szakmai és tanári talentumokat mutatja fel, előnyöket élvez. Miért? Így az egyenlőség megvalósítása nem egyenlő eszközökkel és mércékkel történik. Ebbe a helyzetbe ágyazódik bele az egész genderkérdés.
Mi a végcélja a liberálisoknak?
Azt én is nagyon szeretném tudni. Ha valaki megfejti, szóljon. Talán a múlt eltörlése. Ezt fújtam gyerekkoromban: „a múltat végképp eltörlni, rabszolgahad, indulj velünk”. A gyerekekkel is szajkóztatták ezeket a jelszavakat. Mindez kísértetiesen megegyezik a mostani történésekkel. Miközben Amerikában halvány derengésük sincs arról, milyen az, amikor egy ilyen eszme megvalósul.
Magyarországon hány „genderérzékenyítő” programot ismer, és ezek hol működnek?
Olyanok, mint a búvópatak. Csak menjen el az ELTE-re, és nézze meg a pedagógus továbbképző programokat. Ezeken tanítják meg a pedagógusokat ennek az új fogalomtárnak a használatára. Nekik pedig tudniuk kell, hogyan adják tovább a gyerekeknek és a szülőknek.
Vagyis a tanárképző szakokon?
Abszolút! A neveléstudomány szakon is van ilyen. Már botrány volt az óvodások érzékenyítése körül is, utána kicsit visszavonultak. Az új támadás célpontjai a pedagógusok és a szülők lettek. Mondok egy példát: mi, akik biológiai nemünknek megfelelő szexuális orientációval, vagyis genderrel rendelkezünk, a nemiség szempontjából sztereotípek vagyunk. Ezáltal be is sorolnak, meg is bélyegeznek minket azzal, hogy a régit, az elavultat követjük. Ez egy teljesen másik, „régi” nyelvezet.
Genderügyekben tett kijelentései miatt korábban a Pszichológiai Társaság elhatárolódott öntől, többször indult aláírásgyűjtés is ön ellen. A legfőbb indokuk a szakmaiatlanság, a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításai, amelyek gyűlöletet kelthetnek és fokozhatják a társadalmi kirekesztést.
Pont ellenem, aki annyit küzdöttem, hogy javítsak a pszichológusok elismertségén és a Pszichológiai Társaság helyzetén! Valóban feljelentettek, és vizsgálat is indult ellenem.
Édes istenem! 55 évig voltam a Pszichológiai Társaság tagja, pont ellenem, pont engem kérnek számon? Mégis mit kérnek rajtam számon? Hogy homofób és rasszista vagyok? Ugyan már! Ki kérdezett meg engem erről?
Ők nem kérdezték?
Soha. Soha semmit nem kérdeztek tőlem. 1200-an írták alá a nyilatkozatot ellenem. Mire föl? Miket hoztak ott elő? Csak a nyájhatás érvényesült. Láttam köztük a tanítványaimat, akik fejlődéspszichológiából nálam szigorlatoztak. Hát megbuktattam volna őket, ha ekkora badarságokat mondanak. Én egyszerűen a tényeket soroltam, nem értik meg? Igaz, csak az hallják meg, amit akarnak.
Az óvodások érzékenyítése 2020-ban nem pszichológiai, hanem politikai térbe került. Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője ugyanis ledarálta a Meseország mindenkié című könyvet. Az akció után elkapkodták a könyvet, vezette a sikerlistákat.
Így is lehet reklámozni valamit.
A könyv 17 ismert és pályakezdő kortárs író meséit tartalmazza. A genderről csak röviden van benne szó, sok más téma is előkerül: idősek, fogyatékkal élők, mélyszegénységben élők, örökbefogadott gyerekek. Miért pont a gender kapott ekkora figyelmet?
Ez egy nagyon ügyes csel, a hagyományosba beleszőtték az új elgondolásokat.
De miért ezt az ügyet emelte ki a politika?
Mert minden átpolitizálódott. Nem hagyták, hogy a téma szakmai szintén maradjon.
De hiszen ön sem hagyta: ekkor is felszólalt az óvodai érzékenyítés ellen, és ekkor is indult aláírásgyűjtés ön ellen. 2020-ban mennyiben volt más a helyzet, mint legutóbbi esetnél?
Még egyszer: a központi kérdés az új világnézet, az új trend. Ezen belül a szex kiemelt téma lett, ezernyi más sokkal fontosabb esélyegyenlőségi szemponttal szemben. 1995-ben a Nőszövetségi Világkongresszus pekingi nyilatkozatában deklarálták a genderkérdést. Arról szólt, hogy aki nem megfelelő módon viszonyul a szexuálisan másképp gondolkodókhoz vagy a homoszexuálisokhoz, az elítélendő. Mindez innen sugárzódott szét. Ettől kezdve ezt az irányelvet minden intézmény – például az ENSZ vagy az Európai Unió is – elfogadta. Minden önkormányzatot felszólítottak, hogy készítsenek esélyegyenlőségi tervet, hogy ne ítélhessék el a különböző szexuális orientációkat.
Ön az M5 Ez itt a kérdés című műsorában arról beszélt, hogy ha egy kisebbség határozza meg a fő törvényt, az diktatúra. Ez most az?
Igen. Szellemi diktatúra, ami átmegy cselekvőbe. Ember ember ellen forduló támadás szintjére jutottunk. Pedig én itt a rendelőben is foglalkozom olyanokkal, akikben van ilyen hajlandóság. Az ő történetükből is kiderül, hogy számukra most minden azt üzeni: próbálják ki a szokásostól eltérőt, hisz nem is oda tartoznak, ahová gondolják. Nemi bizonytalanságot szítanak.
Hol szítják?
Iskolai közösségekben, interneten, a Netflixen, videójátékokban, prezentációs anyagokban. Mindenhol, ahol képi úton közvetítenek. Ma már kisgyerekek is hozzájuthatnak a pornóhoz, nincs határ, ami egészen elképesztő. Ennek az egész folyamatnak meg kell történnie, mint egy cunaminak, aztán majd újra magához tér az emberiég.
Most viszont a házasságok száma alacsony, a válásoké magas. Egyre kevesebben vállalnak gyereket, vagy csak későbbi életkorban szülnek a nők.
Pedig a genetika kőkemény, pontos időablakok vannak. A genderhatások viszont rendkívül erősen befolyásolják, hogy a nő ennek a hardware-nek hogyan és mikor engedelmeskedik. Manapság az az evidencia érvényesül, hogy a nő számára kötelező a tanultság, a diploma megszerzése, a munkába állás, a hivatás választása. Ez a kettős szerepkövetelmény érvényesül, miközben mégiscsak a nő szül. Bármennyire is próbálkozik az új ideológia.
Merthogy annyira egyformák vagyunk, mintha mindegy volna, ki nő, ki férfi. Mindenki minden szerepre alkalmas. És tesznek az evolúcióra. Azt hiszik, felülírhatják a természeti törvényt, de mindez egy hívő ember számára is elképzelhetetlen.
Ákos vagy épp Kövér László évekkel ezelőtt a női szerepek kapcsán pont erről beszélt.
Nem emlékszem már, mit mondtak pontosan.
Akkor idézem: Ákos 2015-ben az Echo TV Arckép című műsorában Kadarkai Endrének azt mondta: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem. – Nem az a dolguk? – Nem az a dolguk. – Mi a dolguk a nőknek? – Hát, mondjuk a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.” Kövér László pedig a 2015-ös Fidesz kongresszuson úgy fogalmazott: „szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”. Egyetért ezekkel a mondatokkal?
Ákos kapcsán engem belerángattak az ügybe. Méghozzá szándékosan. Én ugyanis nem szóltam, nem reagáltam, egyáltalán nem nyilatkoztam sem Ákos mellett, sem ellene. Felhasználták és idéztek az évekkel korábban, 2010-ben megjelent Hogyan lehetnénk boldogabbak? című könyvemből, ahol a férfi és a női működésről írtam.
Ebben kitaláltam az emancipáció megoldását: a férfi a teremtés koronája, csak épp én rakom fel a fejére azt a koronát.
Ezt a gondolatot rántották akkor ki, és passzintották hozzá ezekhez a gondolatokhoz.
Egyetért ezekkel a gondolatokkal?
Ahhoz nem férhet kétség: a nő legfőbb értéke, hogy tovább tudja vinni az életet. A cikkeim, könyveim, javaim előbb-utóbb mind csak por lesznek. Egy lábnyom az idő homokjában. Amit igazán alkottam az az, hogy gyereket szültem és tovább vittem az életet. Ez a legfontosabb. Ilyen értelemben értek egyet az idézett mondatokkal.
Azt viszont politikai állásfoglalásként lehet értékelni, hogy a kampány idején Németh Szilárd mellett tette le a voksát. Azt mondta róla: „Az ember a szava! Németh Szilárd szavai szilárdak, mint neve is, nomen est omen. Nála hitelesebben megnyilatkozó politikust nem ismerek. Egyenes, következetes, mély meggyőződéssel képviseli közös ügyeinket, ezt a képviseletet a parlamentben is rábízhatjuk.” Miért ő?
Mert személyesen ismerem. Tudtam, hogy hosszú idő óta milyen cselekedetek jellemzik. Abszolút önazonos, ez az ember tűzbe megy azért, amiben hisz. Én ezt az emberi minőséget értékeltem.
Nem a politikai teljesítményét?
Az emberi minőségét. Ha szavahihető ember kell, válaszd őt, mert szavahihető. Egyszerűen csak ezért.
Pont kampányidőszakban mondta ezt róla. Ezzel be is skatulyázták a Fidesz oldalára.
Nem baj. Én már sokkal régebben beskatulyázódtam. De nagyon edzett vagyok. Mindent átpolitizáltak, és abszolút nem tisztelik, hogy vagyok, aki vagyok. Pedig mindenkinek joga van ahhoz, hogy az legyen, aki akar.
Szintén kampányidőszakban, 2022. február 15-én Hajdúnánáson a Keresztyén Közéleti Fórumon tartott előadást. Majd ott fotózkodott a város fideszes polgármesterével, Szólláth Tiborral és Tiba Istvánnal, a körzet fideszes képviselőjével. Szólláth egy korábbi testületi ülésen, amelyen egy közbeszerzési botrány volt a téma, beszólt Bódi Judit ellenzéki frakcióvezetőnek, aki a város vezetését kritizálta. Szólláth azt mondta: „Úgy látom, hogy ez egy nehéz nap önnek is, képviselő asszony. Vannak ilyen napok, hölgyeknél ez nehezebb”. Majd úgy folytatta: „Bocsánat, én nem a jelenlévő nőkről beszélek, én önről beszélek. Ezen a napon végighisztizi a testületi ülést. Ne haragudjon, tudom, hogy vannak ilyen dolgok, de ez van. Van egy feleségem, és van egy lányom is, ismerem ezeket a hisztis napokat, nehéz”. Ezek a kijelentései nem zavarták, amikor a közös fotót készítették?
Ehhez nekem mi közöm? Nem is emlékszem erre, nem követem ezeket a kijelentéseket. Én egy előadást tartottam, ami nem kampányrendezvény volt.
Közösen fotózkodtak egy eseményen, épp kampányhajrában.
Ha akkor megkérdeztek volna, hogy ezek mellé a gondolatok mellé állok-e, azt válaszoltam volna, hogy igen. De félre ne értse, nem mentegetőzöm. Amúgy nem értem, miért ennyire csak egy irányba kérdez.
A szakmájáról is volt szó bőven.
Csak az érdekli, hogyan vonódtam be a politikába. Pedig a szakmai hivatásomról is beszélhetnénk. Hogy miért vállalok ilyen küzdelmeket?
Miért?
Mert meggyőződésem, hogy az életművem is lényeges: a hivatásszemélyiség gondozása. Százszázalékosnak tartom a szülői felelősséget, bárcsak nagyobb ráhatásuk lenne a gyerekekre. Került már hozzám kiborult, pánikos kamasz, látom a problémát. Én az élet árnyoldalán vagyok. A tanárok pedig úgy jönnek ki öt év után az egyetemről, hogy fogalmuk sincs, hogyan kezeljenek szakszerűen egy gyereket vagy egy emberi kapcsolatot. Pedig borzasztó ártalmak vannak. Erre a problémára dolgoztam ki a lányommal a pályaszocializációs, hivatásszemélyiség-gondozós módszert. Ez legalább annyira fontos, mint az, hogy engem hogyan lökdös ide-oda a politika.
Lökdösi?
Igen, abszolút. Lökdös ide-oda, nem én teszek lépéseket.
Ha már a tanárokat említette: egyik előadásán beszélt az oktatásról. Azt hangsúlyozta, hogy a társadalmunknak a műveltség magasabb fokára kellene jutnia, tudásalapú társadalmat kell építeni, amiben mindenkinek felelőssége van.
Én elfogadom, hogy most munkaalapú társadalomra van szükség, hisz dolgozni kell. De a jövőt illetően a legnagyobb kincs a szellemi tőke. A mesterséges intelligencia korában fel kell készülni, hogy ez a munkaalapú szemlélet, amelyre jelenleg rákényszerülünk, nagyon módosulni fog. A jövőben a tudásalapú társadalom lesz a nyerő.
De mi lesz, ha a jövőben nem lesznek tanárok, mert most elhagyják a szakmát?
Ezt nem tudom. Attól függetlenül, hogy ki kövez meg, azt állítom: ha nem segítünk az oktatásügy és az egészségügy helyzetén, nem rendezzük a problémáit, nagyon nagy bajba kerülünk.
Mit mondjak? Nagyon sajnálom, hogy az oktatás és az egészségügy ilyen katasztrofális helyzetben van. Érdekes, mikor ilyeneket állítok, és a kormányzatot kérem számon, azt nem veszik észre.
Mindjárt résen vannak, hogy lehetne a Bagdyt odaragasztani a kormányzathoz.
Nem zavarja, hogy a politika sok esetben arra használja önt, hogy saját üzeneteit közvetítse?
Használjanak csak fel. Én vagyok, aki vagyok. Senkinek nem fogok elszámolni, csak a saját hitem szerint döntök. Egész életemben a kiközösítettekhez tartoztam. Nem vettek fel gimnáziumba a származásom miatt, nem vettek fel egyetemre a neveltetésem miatt. Ez számomra ugyanolyan, mint a sárga csillag. Hisz más vagy, nem idevaló. Ezt kaptam fiatalon, ezt kapom most idősebb koromban is. És tudja, miért kapom meg mindig a magamét? Mert ki merem mondani azt, amit más nem.
A politika egyszer elutasítja, másszor felemeli, mindezt saját céljainak megfelelően?
Igen. És itt is, ott is védtelen vagyok. Úgy kell élnem, hogy se jobbra, se balra nem vagyok védve. Igaz, ezért soha nem is törleszkedtem soha semerre. A saját hitemre, belső iránytűmre hagyatkozom.
Ha már őszinteség: a Böjte Csaba körüli ügyek is megrázták a közvéleményt. A Mérce és az Átlátszó tényfeltáró anyagai alapján ugyanis a Dévai Szent Ferenc Alapítvány szovátai gyermekotthonának vezetője szexuálisan súlyosan abúzált egy gyereket, amiről Böjte Csaba is tudhatott. A cikkek megjelenése után Böjte Csaba a székelyudvarhelyi RMDSZ Nőszervezetének anyák napi rendezvényén beszélt a nők helyzetéről, családi élet nehézségeiről is. Egyebek mellett azt mondta: „Ilyenek a nők. Ha virágot kapnak, turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek. (…) Mindig, amikor egy ilyen asszony jön, akkor a kollégáknak elmondom, el kell vinni a fodrászhoz, aludja ki magát, szép ruhákat kell venni a turkálóban, és nagyon hamar megnyugszik, biztonságban érzi magát a nő. Kicsit sírdogál, de tényleg talpra áll”.
Minden ember hibázhat. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor nem áll a helyzet magaslatán. Amit esetleg ő gondolt és mondott, az a romániai erdélyi kultúrában így képződhet le. Igaz, hozzátehette volna azt is, hogy ebben a helyzetben milyen valós problémát vagy veszélyt lát.
Meggondolatlan kijelentést tett?
Nézze, én szeretem, becsülöm őt. Hatalmas az életműve, egész életét a gyerekekre áldozta. Nem tudom, itt mi történt pontosan, ezért nem is ítélkezem. A tevékenységét nagyra tartom, a szeretetemet és nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni. Akkor is mellette állok, akárhogy köpköd rá a világ. Az vesse rá az első követ, aki még nem hibázott. Még egyszer azt üzenem: mellette állok, kitartok mellette és nagyra értékelem a munkáját.
