Debrecenben és környékén eddig nem kellett aggódniuk a kormányoldal politikusainak, ha a nyilvánosság elé léptek. Az elmúlt hetekben azonban nagyot fordult a világ: a város polgármesterét, Papp Lászlót skandáló tömeg szólította lemondásra, a Hajdú-Bihar vármegyei főispánt, Rácz Róbertet pedig kórusban hazaárulózták.
Egy fél ország kapta fel a fejét, honnan törtek elő ezek az indulatok, és sokan csak a tülekedésbe, bekiabálásokba fulladt közmeghallgatások kapcsán hallottak először arról, hogy a város mellett létrehozott gazdasági övezetben hatalmas akkumulátorgyárat terveznek építeni. Ráadásul ebben a hatalmas méretű ipari parkban nem a kínai CATL gyára lesz az egyetlen veszélyes anyagokkal foglalkozó, akkumulátoripari üzem.
A beruházás indításához szükséges környezetvédelmi engedélyt még nem adta ki a szakhatóság, de a földmunkák már gőzerővel folynak az 5300 lakosú Mikepércs közvetlen közelében fekvő területen. Ottjártunkkor is megrakott kamionok vitték sűrű sorokban az ipari parkból a termőföldet.
Az önkormányzat épületét bezártuk. Olyan település vagyunk, ahonnan mindenki Debrecenbe jár dolgozni. Alig vannak adóbevételeink, ezért spórolnunk kell a rezsivel. Ezen a télen ideiglenesen itt van az irodánk, a jegyzővel és a kollégákkal a tetőtérben kaptunk helyet
– magyarázza Tímár Zoltán polgármester, miért lett a 3000 milliárd forintos CATL-beruházás kapcsán szervezett beszélgetés helyszíne az óvoda. Miközben azt meséli, hogy az elmúlt egy évtizedben megduplázódott a lakosságszám, új utcákat nyitottak, és annyi fiatal család költözött ide a városból, hogy plusz épületre lenne szükség a bölcsődés és az óvodás korú gyerekek elhelyezéséhez, az intézmény igazgatói irodájának ülőhelyei megtelnek kisgyermekes vagy már nagyobb családokat menedzselő anyukákkal. Sőt, levelek, üzenetek is érkeznek. Hatan, akik nem tudtak eljönni, de mindenképp hallatni szerették volna a hangjukat, írásban küldték el mondandójukat.
Az hamar kiderül, hogy az akkumulátorgyár miatt indult civil tiltakozás motorját éppen a kisgyermekes családok adják. Közülük sokan érzik azt, hogy a véleményük megkérdezése nélkül, a fejük fölött meghozott döntések csapdahelyzetet teremtettek. Annak idején azért döntöttek úgy, hogy ide költöznek, mert egy élhető, kedves településnek látták Mikepércset, ahol ráadásul jóval alacsonyabbak voltak az ingatlanárak, mint Debrecenben.
Itt van az otthonunk, itt rendezkedtünk be, itt terveztük felnevelni a gyerekeinket, de most ott tartunk, hogy muszáj lesz elköltöznünk. De miből? A gyár közelsége miatt a lakást csak áron alul tudjuk majd eladni, már ha a kínaiakon kívül lesz valaki, aki megveszi
– foglalja össze a helyzetet az egyik anyuka levele. Egy másik, idősebb beszélgetőtársunk pedig azt meséli, hogy a családja ősdebreceni, mégis a falut választotta, mert olyan nagy kertet szeretett volna, ahol fenntartható gazdálkodást folytathat. Rá is költött négymillió forintot, hogy sok előtanulmány után ötféle kertrészt építsen a rovarok és madarak odacsalogatására. „Dobhatom a francba az egészet, ha nem adhatom a gyerekek szájába a cseresznyét.”
Az anyák nagy része azt állítja, csak egy-két hónapja tudatosult bennük, hogy milyen súlyos környezetszennyezési kockázatokkal kell számolniuk, ha a szomszédba költözik egy lítium, nikkel, kobalt alapanyagokkal és mérgező vegyszerekkel dolgozó monstrum.
Három gyerekem van. Amikor először hallottam az akkumulátorgyárról, fel sem fogtam, hogy mivel jár. Aztán a férjem utánaolvasott.
Innentől nem volt megállás, a település lakóit összefogó Facebook-csoportban egyre-másra jelentek meg a posztok a CATL-ről. A csoport gyorsan bővült, olyanok is elkezdtek beszélni, együttműködni egymással, akik eddig sohasem találkoztak. Volt, aki a nemzetközi sajtó cikkeit figyelte, így jöttek rá például arra, hogy a hasonló dél-koreai gyárakban az elmúlt években átlagban szinte havonta történtek súlyos tűzesetek (ilyenek a gödi Samsung-gyárban is előfordultak már).
A jogszabályokat is átnézték, felkutattak minden rendelkezésre álló hatósági dokumentumot, ami a tervezett gyárral kapcsolatban elérhető volt. Rá kellett döbbenniük, hogy számos alapvető fontosságú kérdésre ezekből sem kapnak választ. Sőt, ami még ijesztőbb volt, hogy fontos adatok hiányoztak, vagy ellentmondtak egymásnak. Első kézből pedig nem kaptak semmilyen információt.
A polgármester azt mondja, a gyáralapításról ő is a hírekből értesült. A CATL magyar képviselői novemberben látogattak először a településre. Akkor azt állították, hogy még nincs meg a környezeti hatástanulmány. Pár napra rá aztán jött a meglepés, hogy valójában már be is adták.
Ha építenek egy ilyen veszélyes gyárat, akkor annak átláthatónak kell lennie. Nem lehet az, hogy titkosítják az adatokat, és előre kell bejelentkezni az ellenőrzésre
– mondja az egyik jelenlevő.
– Mindannyian úgy éreztük, hogy ez az anyag, amit beadtak, hiányos, nem elég alapos. A Mikepércsen novemberben megtartott közmeghallgatáson is erről volt szó. Több száz kérdést gyűjtöttünk össze, és el is küldtük őket Debrecennek, a CATL-nek és a hatóságoknak, de válasz nem jött. Itt nálunk a közmeghallgatáson egyébként még nem volt hőzöngés. Feszültség volt, de megmondtuk előre, hogy aki balhézik, ki lesz vezetve – folytatja a polgármester, és ezzel a jelenlévők is egyetértenek.
Azóta volt még kettő meghallgatás, az egyiket a katasztrófavédelmi, a másikat a környezetvédelmi engedély kapcsán tartotta Debrecenben a kormányhivatal. Ezen a két meghallgatáson már forrtak az indulatok. Az ott lezajlott botrányos jelenetekről az az általános vélemény, hogy a balhék legfeljebb abban segítettek, hogy felhívták az országos közvélemény figyelmét az ügyre. Amikor a január 20-i közmeghallgatást a pulpitus előtti lökdösődés miatt megpróbálták berekeszteni, éppen a jelenlévő anyukák egyike szólt bele a mikrofonba, hogy még rengeteg szakmai kérdésük van, folytassák.
A helyiek szerint korábban bárkihez fordultak, mindenhol lerázták őket, se pártoktól, se civil szervezetektől nem jött szakmai segítség. Most a botrányok után több párt is megjelent, de már nem bíznak bennük. Miközben népszavazási kezdeményezésekről jönnek-mennek a hírek, a pártok erről nem is egyeztetnek a helyiekkel.
A fideszes polgármester is politikamentesen kezelné az ügyet, ám azt ő is megjegyezte, hogy mindezek után kíváncsian várja a kormány döntését arról a közel 270 milliós forintos segítségkérésükről, amit az elmúlt hetekben adtak be az óvoda és a bölcsőde bővítésére. Arra a kérdésre, hogy miután nyilvánosan is szembekerült a kormányzat számára láthatóan fontos akkumulátorgyár-beruházással, keresték-e a pártból, azt mondta:
Sok emberrel beszéltem, de erről nem szeretnék nyilatkozni. Amit mondhatok, az az, hogy én is féltem a családom.
A fenyegetettség, és az állandó feszültség annyira bekúszott a mindennapokba, hogy az egyik résztvevő szerint az anyukák közül mostanában valaki mindig elsírja magát, ha a bolt előtt találkoznak és beszélgetni kezdenek. A tehetetlenség érzését fokozza, hogy a hatóságokban is megrendült a bizalmuk. Mint mondják, az elmúlt időszakban átlátták a bürokrácia működését, és azt szűrték le, hogy a hivatalos szervek csak a jogszabályok betűjének betartatásával foglalkoznak, az hogy a jogszabályok nem alkalmasak egy ekkora beruházás biztonságos előkészítésére, az nem zavarja őket. Az országban működő akkumulátorgyárak kapcsán megszerzett tapasztalatokat sem látják megjelenni a helyi intézkedésekben.
Amikor lehetőségük volt feltenni kérdéseiket a közmeghallgatásokon, azokra is csak maszatoló válaszok érkeztek. A várható zajhatásokról, a vízszennyezésről az alapvető tájékoztatás is hiányzott. A beszélgetésünkön az egyik fő téma az lett, hogy nem tudni, hogyan kezelik majd a gyár által kibocsátott párát.
Ha teljes kapacitásra kapcsolnak, a debreceni lakosság fogyasztásához mérhető mennyiséget használ majd el a gyár is. Ennek a fogyasztásnak a 80 százaléka hűtésre megy majd, azaz a falu határában egy hűtőtoronyból páraként távozik. Mivel a környék vízellátása is korlátos, arról is szó esett, hogy a hűtővíz úgynevezett szürkevíz, azaz nem iható, tisztított szennyvíz lesz. A mikepércsiek viszont az gondolják, hogy a csak részben megtisztított szennyvíz párájával egész évben folyamatosan a nyakukba kapnak olyan szennyező anyagokat, amelyeket nem tudtak kivonni a tisztításnál. Emellett Göd példája miatt nem zárják ki a felszíni vizek szennyezését sem.
A polgármester, aki szerint a legjobb megoldás az, ha nincs veszélyforrás, mert akkor veszély sincs, már a novemberi közmeghallgatáson bejelentette, hogy a falu saját határain belül monitoring állomást épít ki, hogy időben kimutathassák a gyár körül az esetleges szennyeződéseket. Egy ekkora vállalkozáshoz azonban a nagyjából 60 milliós éves adóbevétellel rendelkező falunak más önkormányzatokkal kell szövetkeznie. A kutak kiépítése és a műszeres mérések alsó hangon is elvinnék a teljes költségvetést.
A gyár a gazdasági szereplőnek pénzügyileg lehet, hogy jó, de Mikepércs ebből semmit sem lát
– Tímár polgármester szerint egy igazságos rendszerben a helyben élő polgároknak is profitálniuk kellene egy ilyen méretű beruházásból, a jogszabályi környezet azonban erre még lehetőséget sem ad.
A feszültséggel terhes időszak február közepéig biztosan eltart, a környezetvédelmi hatóságnak addig van ideje bejelenteni, hogy megadja-e az engedélyt.
Akarjuk az óvodát, és egészséges paradicsomot, almát is akarunk
– mondta a beszélgetés egyik résztvevője, aki szerint az anyukák attól nyugodnának meg valamelyest, ha látnák, hogy a hatóságok rendesen belemennének a részletek kivizsgálásába, megmondanák például, hogy az egyes szennyezési határértékek a gyerekekre hogyan hatnak, mert jelenleg erre sincs adat.
