A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) működik, bár a megélhetési válság miatt nőhetett az elégedetlenkedők tábora, de a társadalmi viszonyok stabilak, a kormány pedig most is centralizációval reagál a kihívásokra – mondja Kovách Imre szociológus a hvg360-nak. A Társadalomtudományi Kutatóközpont professzora szerint a rezsicsökkentés csökkentése sem váltott ki „rendszerdöntő mérget, dühöt” még a bizonytalanok körében sem.
Kovách Imre szerint valójában nincsenek pontos információink, nem jelent sokat, hogy a kormány mit mond az árakról, mert társadalompolitikája része az „összevissza kommunikáció”, felesleges a kormány kijelentéseit a valósággal szembesíteni, mert a kettőnek számtalan esetben semmi köze egymáshoz. Az MTA levelező tagja szerint ez olyan morálrontás, amit ő a politikai bűnök listájának első helyére tesz. Ennek dacára úgy véli, erős lenne azt állítani, hogy hazugságban élünk. Árnyaltabb a helyzet: a kormány olyan valóságot teremt, ami nem sokkolja a vele szimpatizáló tömeget.
Az általuk kreált világban a valóság jókora darabjai benne vannak, csak éppen más értelmezést kap azzal, ahogy kommunikálják. Például, mikor a vereséget győzelemként állítják be.
Ez nem magyar jelenség, 20-30 éve megjósolták a társadalomtudósok, hogy ilyen lehet a világ, a NER pedig egy olyan beállt rend, amely sokak érdekei szempontjából jól működik, noha a nyertesei valószínűleg elégedetlenebbek, mint a kárvallottai. Szerinte a Fidesz rájött, hogy a legalul lévők segítése sértené a közép- és felsőközéposztály érdekeit, a nyomor pedig még nem akkora, hogy fellázadnának ellene. Kovách Imre szerint a NER-t egyelőre az ellenzék nem fenyegeti, érdekesebb, hogy a támogatói között milyen lobbiharcok indulnak el, lesznek-e elégedetlen társadalmi csoportok, akár a mainstream jobboldalon. A diáktüntetések ellenére arra sem számít, hogy a fiatalok megváltoztatnák a rendszert, mert rájuk
a konformista a legtalálóbb jelző, és a konformizmusban a legfontosabb, hogy meglegyen a lakás és a normál élethez szükséges dolgok. A jelek szerint ez nagy tömegek számára nem illúzió, még ha túlságosan nagy árat is kell fizetni például egy saját lakásért.
