Csaba László professzor az mfor.hu-nak azt mondja, a Magyar Nemzeti Bank és a kormány három ok miatt nem tudja lassítani az inflációt, erősíteni a forintot, megkésettek, elégtelenek a monetáris intézkedések, lényegében nincsenek költségvetési lépések, rossz a kommunikáció, a magyar gazdaságpolitika hitelességi válságba került.
Az akadémikus úgy véli, előre látni lehetett, hogy az extrém laza gazdaságpolitika miatt előbb-utóbb nagyon magas lesz infláció, megbomlik a fiskális egyensúly. A kormány gazdaságélénkítő intézkedései gazdasági értelemben károsak voltak, csak rövidtávú politikai célokat szolgáltak, azt mondani pedig, hogy nem lesz további kamatemelés, nagy hiba volt.
Az államháztartási hiánynál nagyobb gondnak tartja a külkereskedelmit, mert azt kevésbé tudja befolyásolni a kormány.
Nincs olyan költségvetési hiány, amelyet a nemzeti bank ne tudna finanszírozni, hiszen a szigorításról szóló kommunikáció ellenére tovább vásárolják az állampapírokat, noha azt a magyar jegybanktörvény, a magyar alaptörvény, valamint az Európai Központi Bank alaptörvénye is tilt.
Argentin-szindróma is lehet
Csaba László nem zárja ki, hogy a kormánynak szüksége lehet az IMF-hitelre, mert idén a külső deficit jelentős, ha nem tesz semmit, előállhat az argentin helyzet állhat. A strukturális hiányosságok fenntarthatatlanná tehetik a gazdaságot, hiszen ma már az sem igaz, hogy az olcsó energia a gazdasági fejlődés alapja. A kormány ennek ellentmondó kijelentései veszélyesek, nagy bajt, egy száz évvel ezelőtti világgazdaságra vonatkozó elképzelést tükröznek.
Amíg ez a gazdaságfelfogás él, addig olyan struktúra működését erősítjük, amelyet nem lehet finanszírozhatóan fenntartani. (…) Ragaszkodunk a finanszírozhatatlan struktúrához, amelyhez külső forrásokat vagyunk kénytelenek felhasználni, ennek kamatjait pedig a későbbieben nem leszünk képesek kitermelni. (…) Ha azt sugalljuk, hogy a piaci forráshoz fordulunk, az unióval való megegyezés helyett, és a lényeghez nem akarunk hozzányúlni, úgy továbbra sem lesz hitele a magyar gazdaságpolitikának, csak növeljük a bizalmi válságot.
Csaba László úgy látja, Magyarország esetében nem lehet pontosan megmondani, mekkora az a GDP-arányos adósságállomány, ami problémát okozhat, a pénzcsapok elzárásához vezethet.
Az azonban talán a nagyobbik rossz, ha nem kerülünk idejében bajba. Hiszen ebben az esetben – és ezt tapasztaltuk meg az 1980-as években – az ország akkor is pénzhez jut, amikor nem kellene, azaz a külvilág nem kényszeríti rá a gazdaságpolitikát arra a korrekcióra, amelyet egyébként önérdekből véghez kellene vinnie. Beállhat az argentin-szindróma, amelyben vég nélkül lehet vergődni.
Ő ezt sokkal nagyobb veszélynek tartja, mint azt, hogy az ország rövidtávon fizetésképtelenné válik. Azt külön is kiemeli,
az infláció nem háborús infláció, a visszaesés nem háborús visszaesés.