Salvador fontos mérföldkőhöz érkezett az újév első két hónapjában: négy egymást követő napon nem történt gyilkosság. A közép-amerikai kis országban ez korábban elképzelhetetlen lett volna, hiszen sokáig a bolygó legerőszakosabb állama volt. A változás Nayib Bukele 2019-es elnökké választása után következett be.
A palesztin származású Bukele a maga 40 évével az egyik legfiatalabb államfő a Földön. A korábban marketing céget vezető elnököt helyi és nemzetközi szinten is éles bírálatok érték autoriter kormányzási stílusa miatt, ennek ellenére a népszerűségi mutatója tavaly egyszer sem ment 75 százalék alá.
Bukele a populista vezető prototípusa. Első beszédét az ENSZ-ben egy szelfivel indította, hivatalos fizetőeszközzé tette a Bitcoint, megjelenésének állandó kelléke a hátrafordított baseball sapka, és gyakorlatilag állandóan a Twitteren lóg: profilján a világ legkúlabb diktátoraként hivatkozik magára.
Hatalmát a fülöp-szigeteki Rodrigo Dutertéhez hasonlóan a rend megteremtésére és a bűnözéssel szembeni zéró toleranciára alapozta: elnöksége alatt 60 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma. Februárban átlagosan napi 2,4 embert gyilkoltak meg Salvadorban, ami ugyan soknak tűnik a 6 és félmilliós országban, de Bukele elnöksége előtt ugyanez a szám még napi 20 volt.
A helyzet tavasszal egy csapásra megváltozott:
A hivatalos adatok szerint március 26. volt a 21. század legerőszakosabb napja Salvadorban: ekkor hatvankét emberrel végeztek 24 óra alatt. Bukele válaszul összehívta a törvényhozó testületet, hogy kihirdessék a szükségállapotot, és elrendelte a börtönök lezárását.
Az elnök meghirdette a bandák elleni harcot, és a hatóságok elképesztő ütemben kezdték el begyűjteni a feltételezett bűnözőket.
A rendkívüli állapot értelmében a hatóságok a letartóztatástól számított 15 napig nem kötelesek bíró elé állítani a fogvatartottat, szemben a salvadori alkotmányban eredetileg meghatározott 72 órás követelménnyel, továbbá korlátozva van a gyülekezései szabadság, a jogokról való tájékoztatás és az ügyvédi segítség igénybevétele.
– Ezt a munkát nem lehet 30 nap alatt elvégezni – mondta Gustavo Villatoro biztonsági és igazságügyi miniszter, miután az eredetileg 30 napos szükségállapotot április végén még egy hónappal meghosszabbították.
Bukele pártja, a Nuevas Ideas (Új Gondolatok) közölte, hogy addig folytatják a letartóztatásokat, amíg az ország összes bandatagja – becslések szerint minimum 70 ezer ember – rács mögé nem kerül. A május 1-jéig őrizetbe vett bandatagok közül nem mindenki ellen indították el a hivatalos eljárást: a fogvatartottak felét, 11 ezer embert helyeztek előzetes letartóztatásba. Ellenük „törvénytelen szervezethez való csatlakozás” bűntette miatt folyik nyomozás.
Az arányok korábban is hasonlóak voltak. Április 21-én Rodolfo Delgado főügyész egy interjúban azt mondta, hogy az addigra őrizetbe vett több mint 14 ezer ember közül 5900-at vádoltak meg bűncselekménnyel, és küldtek előzetes letartóztatásba, ráadásul mindössze 17 embert engedtek szabadon bírósági meghallgatás után.
A visszaélések szinte garantáltak
Öt emberi jogi csoport számolt be arról, hogy 338 panasz érkezett emberi jogok megsértésére a feltételezett bandatagok tömeges letartóztatása során. A nem kormányzati szervezetek szerint a leggyakrabban említett visszaélések között az önhatalmú letartóztatást, az illegális házkutatást, valamint a hatósági intézkedések során keletkezett sérüléseket említették. A kirívó jogsértések között említenek rablást is, de a Human Rights Watch és a Cristosal Foundation nevű salvadori jogvédő csoport két olyan esetről is beszámolt, amikor a fogvatartott őrizetben halt meg. A két csoport jelentése szerint a letartóztatások legújabb hullámában visszatérő gyakorlat az önkényes állami vegzatúra: bizonyos letartóztatásokat inkább „kényszerített eltűnéseknek” neveznek az információközlés és a családokkal való kapcsolattartás teljes hiánya miatt.
Bár a kormány ígéretet tett arra, hogy új börtönöket épít, a tömeges letartóztatások hozzájárultak a salvadori fogházak amúgy is veszélyes túlzsúfoltságához. Egy tavalyi tanulmány szerint a salvadori börtönök 136 százalékkal lépték túl kapacitásukat, de volt olyan intézmény is, ahol hatszor annyi elítéltet tartottak fogva, mint amennyit hivatalosan el lehet helyezni.
A rendőrség gyakran lakóhely vagy kinézet (például tetoválások) alapján börtönöz be személyeket, de arról is érkeznek hírek, hogy a hatóságoknak „letartóztatási kvótáknak” kell megfelelniük.
Újabb hét kezdődik, és még mindig egyáltalán nem tudunk SEMMIT a bátyámról. Ez a rémálom sok becsületes salvadori család otthonában megtörténik, akinek a hozzátartózóját törvénytelenül tartják fogva
– írja az egyik családtag a Twitteren, akinek a bátyja ételfutárként dolgozott, amikor őrizetbe vették. Sok hasonló család dolgozik azon, hogy hozzátartozójuk ártatlanságát bizonyítsák, de a börtönök előtt is tömegek várják, hogy valamilyen információhoz jussanak váratlanul eltűnt szerettükről.
Az erő nyelvén
2012 elején a Mauricio Funes elnök vezette salvadori kormány megállapodást kötött az ország két legnagyobb utcai bandájával, az MS-13-mal és a Barrio 18-cal, melynek eredményeként az egymással rivalizáló bandavezérek tűzszünetet kötöttek egymással. Cserébe azt kérték a kormánytól, hogy csökkentse az erőszakos rendőri fellépést, jobb börtönkörülményeket biztosítson, és fektessen be az egykori rabok rehabilitációs programjaiba.
A megállapodás működött, azonnal 60 százalékot esett a napi gyilkossági ráta, ami rövid távon erősítette az elnök hatalmát, hosszútávon azonban egy veszélyes gyakorlatot vezetett be: a bandák megtanulták, hogy a gyilkolással közvetlen hatást tudnak gyakorolni a politikára. Mivel a salvadori választók számára a közbiztonság elsődleges prioritás, a bandák a 2010-es években rendre gyakorolni tudták újonnan felfedezett nyomásgyakorlási képességüket.
Juan Martínez D’Aubuisson, a salvadori bandák egyik vezető szakértője úgy fogalmaz:
2012 óta a bandák és az állam a haláleseteken keresztül kommunikálnak egymással.
A Bukele-rezsim ebben is változást hozott: egy komplett identitást épített arra, hogy (a hagyományos salvadori pártokkal szemben) nem tárgyal a bandákkal, akikre az idei letartóztatási hullám után csak terrorista szervezetekként hivatkozik. Nyilvánosan Bukele a gyilkosságok számának csökkenését a bűnözés elleni politikai programjának, a „területi ellenőrzési tervnek (Plan Control Territorial)” tulajdonította.
Bukele azonban a háttérben ugyanúgy kiegyezett a bandákkal, mint az elődei. A kormány tagadja, hogy ilyen paktum létrejött volna, de az El Faro oknyomozó portál feltárta, hogy 2019 októberében – négy hónappal Bukele beiktatása után – a kormány képviselői kiterjedt tárgyalásokat folytattak az MS-13 és a Barrio 18 vezetőivel. Arra kérték a bandákat, hogy csökkentsék a gyilkosságok számát, és segítsenek a Nuevas Ideasnak szavazatokat szerezni a 2021-es félidős választásokon. Cserébe Bukele kormánya felajánlotta, hogy javítja a börtönkörülményeket, módosítja a szigorú bűnözésellenes törvényeket, továbbá nem adja ki a bandavezéreket az Egyesült Államoknak.
Az üzlet alapvetően sikeres volt, hiszen Bukelének abszolút többséget sikerült szerezni a törvényhozásban, majd leváltotta a legfelsőbb bíróság öt tagját és a független főügyészt, átírták az ország alkotmányát is, ami lehetővé tette az elnök újraválasztását. Az El Faro azt is kiderítette, hogy amikor megakadtak a tárgyalások, a bandák kíméletlen erőszakhullámmal válaszoltak (2020 áprilisában és 2021 novemberében).
Feltehetően a március végi véres események is ebbe a sormintába illeszkednek: az áldozatok többségének nem volt kötődése a bandákhoz. Az áldozatok között találunk 42 éves háztartási alkalmazottat, 27 éves szörfoktatót, 40 éves boltost és 22 éves cipészt is, a holttesteket pedig az út szélén hagyták, hogy a hatóságok könnyen megtalálják őket. Mivel a bandák és a kormány közti kapcsolat titkos, nehéz tisztán látni, pontosan mi váltotta ki a példátlan erőszakhullámot, azonban a polgárőrség szóvivője szerint a bandák egyértelmű üzenetet küldtek: „valójában ők irányítanak, és akkor növelhetik vagy csökkenthetik a gyilkosságokat, amikor jónak látják”.
Gyorsuló autokratizáció
A rendkívüli állapot kihirdetése után Bukele átírta a büntető törvénykönyvet, melynek értelmében
- 15 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható az a személy, aki bármilyen módon (grafiti, vizuális szimbólum, publikáció) a bandák üzeneteit közvetíti vagy utal rájuk, ráadásul ez azokra a sajtótermékekre is vonatkozik, melyek a lakosságra nézve pánikkeltő üzeneteket közölnek.
- A büntetőjogi felelősség korhatárát 16-ról 12 évre csökkentették a „terrorista csoportokhoz vagy más bűnbandákhoz” való tartozással vádolt kiskorúak esetében.
- Az új jogszabály 12 és 16 év közötti gyermekek esetében 10 évig terjedő, 16 év feletti gyermekek esetében pedig 20 évig terjedő börtönbüntetést tesz lehetővé.
- „Terrorista csoport vezetéséért” mostantól 14 év helyett 40-től 45 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak, tagságért pedig a korábbi 3-5 év helyett 20-30 év börtönbüntetés jár.
- És ami talán a legfontosabb: a bandák támogatásáért járó börtönbüntetés a korábbi 3-6 év helyett 20-30 évre emelkedett.
Ez önmagában nem mond sokat, azonban Salvadorban az illegális csoportok támogatásának fogalma nemcsak azokat foglalja magába, akik tevőlegesen támogatják, segítik a csoportok működését, hanem azokat is, akik bármilyen jellegű kapcsolatban állnak bandatagokkal, anélkül, hogy valójában egy szervezet tagjai lennének. A Human Rights Watch szerint ilyen laza meghatározás alapján könnyedén vádat lehet emelni családtagok, ügyvédek, újságírók és a civil társadalom tagjai ellen.
Hector Silva Avalos, salvadori újságíró, a washingtoni American University kutatója szerint valójában a salvadori események a demokrácia további leépítéséről szólnak.
– Az első naptól kezdve ez volt Nayib Bukele terve. Először konszolidálni a hatalmát, majd a népszerűségét kihasználva szélesíteni azt a demokratikus intézményrendszere. A jelenlegi letartóztatási hullám célja, hogy stabilizálni tudja a népszerűségét, ami elvezeti a 2024-es újraválasztásához.
Ahhoz, hogy maga mellett tudhassa a salvadoriakat ki kell iktatnia a számára kínos elemeket: kritikus újságírókat, a politikai ellenfeleit
– értékelt Avalos az Al Jazeera műsorában.
Egyelőre töretlen Bukele népszerűsége: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 90 százalék körül mozog a népszerűségi indexe, ami a legjobb mutató egész Latin-Amerikában. A tömeges letartóztatások során tapasztalható visszaélések, és az ország jelentős részeit uraló bandákkal eszkalálódó konfliktus hosszútávú hatásait azonban nehéz előre látni.
