A befektetéshez kötött életbiztosításba fizetett pénzünket az általunk kiválasztott eszközalapokba fekteti a biztosító, és ha ezek az eszközalapok jól teljesítenek, akkor jó hozamot ér el a megtakarításunk, ha rosszabbul, akkor pedig kevesebbet. Aki egy kicsit is járatos a befektetések világában, az első pillantásra hasonlónak találhatja ezt ez életbiztosítás-típust a befektetési alapokhoz, ám ha közelebbről megvizsgálja, azt láthatja, hogy a unit-linket életbiztosítások a választott eszközalapoktól függően, várhatóan hosszabb időtávon működnek jól, és a hozzá kapcsolódó ügyfélköltségek is jelentősen különböznek a befektetési alapokétól. Azonban az összehasonlítás így is jogos, hiszen ezek a biztosítások vérbeli befektetések, és azok körében igen népszerűek manapság, akik kisebb tőkét akarnak 10-20 év alatt, az általuk választott kockázattal elhelyezni.
Befektetés mellé járó biztosítás
A fenti, unit-linked néven is ismert életbiztosítás elsősorban egy befektetési forma, és csak másodsorban biztosítás. Aki „finomra hangolt” életbiztosítást szeretne kötni, amely nem csak halál esetén fizet, hanem például rokkantság vagy a keresőképességet tartósan befolyásoló hosszú betegség esetén is, annak érdemesebb egy hagyományos, kockázati életbiztosítást választania. A unit-linked egyrészt azoknak való, akik elsősorban forgatni és gyarapítani szeretnék a pénzüket és eközben megelégszenek a befektetésük mellé „járó” egyszerű, olcsó biztosítással, másrészt viszont azok is élhetnek vele, akiknek a biztosítási védelem is fontos úgy, hogy a befektetésük és a biztosításuk adminisztrációját egyszerre, egy füst alatt intézhetik el.
Ideális hely az szja visszatérítésnek
Mivel a unit-linked életbiztosítások a választott eszközalapok típusától függően, de jellemzően hosszabb távon termelhetnek méltányos hasznot, ezért ideális megoldásnak kínálkoznak azoknak a családoknak, amelyek az szja-visszatérítésből a gyermekük életkezdését szeretnék támogatni. Hiszen például egy 9 éves gyermek esetében még legalább öt évig, a középiskolába íratásig nem kell jelentősebb egyösszegű kiadásokkal számolni, és ez már elegendő időtáv ahhoz, hogy egy unit-linked biztosításból várhatóan haszonnal vegyük ki a pénzünket. Ám ha tovább tudjunk bent tartani – például a főiskola vagy az egyetem elkezdéséig –, az még jobb, hiszen a nyereségünk is várhatóan jelentősebb lesz. A hozam függ attól, hogy milyen típusú befektetéseket tartalmazó eszközalapokat választunk a szerződésben és ezek az általunk preferált időtávon hogyan teljesítenek.
Már csak azért sem, mert legalább ennyi időt kell a befektetésnek futnia ahhoz, hogy hozama után ne kelljen adót fizetni (kamatot kap az ügyfél, csak adóznia nem kell). Másrészt pedig, ha túl hamar „törjük fel a biztosítást”, akkor a teljes tartamra vetítve jelentősek lehetnek a tartam elején a biztosító által levont költségek, így előfordulhat, hogy nem nyereséggel, hanem valószínűleg veszteséggel szállunk ki a befektetésünkből. Tehát érdemes kivárni az előre kitűzött, hosszabb befektetési időtáv végét, vagyis egy unit-linked biztosításra nem egy vészhelyzet esetén mozgósítható tartalékként kell tekinteni, hanem hosszútávon várhatóan megtérülő befektetésként.
Mennyit hozhat a konyhára?
Ilyen kérdésre felelős szakember nem fog konkrét számot mondani, hiszen a befektetések világában mindig történhetnek váratlan dolgok, amik befolyásolják a nyereség vagy éppen a veszteség mértéket. Azt viszont elmondhatja, a tapasztalatok szerint 10-15 éves megtakarítási időtávon az ügyfél eszközalap-választásától függően a legversenyképesebb megoldások között lehet ez a megtakarítási forma. Összegezve, a biztosítók többféle befektetési lehetőséget kínálnak, amelyek közül az ügyfél választ. A lehetőségek között vannak olyan elérhető eszközalapok, melyekkel a befektetéshez kötött biztosítások a gazdaság kedvező működése esetén, hosszú időtávon várhatóan jövedelmező befektetés érhető el.
