Belföld

Hodász atya a népszavazásról: nem a meleglobbi és a nemátalakítás jelentik a veszélyt a fiatalokra

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu

Hodász András a Szemléleken írt publicisztikát, amelyben világos kritikáját adja a kormány által kezdeményezett ún. gyermekvédelmi népszavazásnak. Április 3-án ugyanis nemcsak parlamenti választást, hanem egy népszavazást is tartanak majd Magyarországon. Ezekre a kérdésekre lehet majd válaszolni:

  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Kapcsolódó

Hódász András atya szerint hetek „óta hangos a magyar közbeszéd az új népszavazási kezdeményezéstől, amely a gyermekeinket hivatott megvédeni a nyugatról begyűrűző, dekadens, erőszakos meleglobbitól. Úgy tűnhet, ez minden idők legnagyobb veszélye.” Ezek utána kijelenti:

nem kertelek: szerintem van valami, ami sokkal nagyobb baj, rengeteg gyereket érint, és nem nyugatról jön, hanem itt van már évek óta, csak nem vesszük észre – ez a kiégés, az elmagányosodás, a szorongás, az alacsony önbecsülés és a depresszió. Papként sokat foglalkozom fiatalokkal, plébánosként beszélgetek hitoktatókkal, iskolai órákra járok, előadásokat, lelkigyakorlatokat tartok – megdöbbenve látom, hogy mennyi fiatal, tehetséges, jó képességű lány és fiú hiszi magát tehetségtelennek, gyenge képességűnek, haszontalannak. És lehet, hogy mi megvédjük őket a nemátalakító műtétektől, de úgy tűnik, hogy nem tudjuk megvédeni őket saját életük sötétségétől. Ha szélsőséges akarok lenni, olyan, mintha azt gondolnánk, hogy nem baj, ha felvágják az ereiket, csak a születési nemükben haljanak meg!

A pap szerint a jelenkor társadalmának jellegzetessége, hogy feláldozzuk „boldogságunkat a teljesítménykényszer oltárán, és ebbe neveljük bele a fiataljainkat is: elhitetjük velük, hogy csak akkor szerethetőek, ha ötösöket hoznak haza, ha sikeresen szerepelnek az iskolai versenyeken, és ha menő egyetemre jutnak be. Beléjük neveljük, hogy a teljesítmény biztosítja a helyüket és az értéküket a társadalomban, de ez nem vezethet máshoz, csak szorongáshoz, kiégéshez, az önbecsülés csökkenéséhez.”

Végül azt a kérdést teszi fel:

Mi lenne, ha tényleg összefognánk, és megvédenénk a jövő ifjúságát? Nem kell nemzeti konzultáció, nem kell népszavazás. Egy dologra van szükség: mondjuk el nekik, hogy akkor is szeretjük őket, ha nem ötössel térnek haza! Hogy a teljesítmény fontos, de nem minden. Nem azon múlik a boldogság.

Hodász szerint fontos lenne megtanítani a fiatalokat, hogy „az élet velejárói a bukások, a sikertelenségek – ezekkel együtt kell elfogadnunk magunkat, és ők nem ezek ellenére, hanem ezekkel együtt méltók a szeretetre! És hogy lehetnek olimpiai bajnokok, de tényleg csak akkor, ha ők akarják, és szívesen dolgoznak érte. Mert máskülönben megfosztjuk őket a legfontosabbtól: az önfeledt, boldog gyerekkortól. És ez sokkal rosszabb, mint egy nemátalakító műtét.”

Kapcsolódó
„Ótvar söröket ittak, mire rájuk pirítottam: gyerekek, ilyet az én plébániámon nem csinálunk”
Isten, YouTube, Krav Maga, motorozás, jó fajta sörök – vajon mi a közös ezekben a látszólag nem összetartozó dolgokban? A választ az angyalföldi Szent Mihály-plébánián találjuk, itt él Hodász András atya, akinek a napjait alapjaiban határozzák meg az előbb említett fogalmak. Képriport.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik