A nemzeti ünnepek évtizedek, évszázadok távlatából is a magyarok összetartozását hirdetik. Ezt mondta a köztársasági elnök az ünnepi tisztavatáson, az Országház előtti Kossuth téren.
Az állami hírügynökség tudósítása szerint Áder János azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt több mint másfél év nehézzé tette a közös emlékezést, mert a koronavírus-járvány idején alig felfogható veszteségek értek sokakat, több mint harmincezer magyar meghalt.
A járványidőszak ostromállapotában, amikor nap mint nap újabb erőpróbákat kellett kiállnunk, amikor hullámtól hullámig küzdve éltünk, fényévnél is távolabbinak tűnt az ünneplés felszabadult öröme.
Az államfő úgy fogalmazott,
ez idő tájt aligha láttuk meg magunkban a dicső múlt folytatóit, sokkal inkább hasonlítottunk a számtalan balsorsban megpróbált őseinkre.
Szerinte az elmúlt hónapokban miközben sok mindenről le kellett mondani, kiderült, hogy van mibe kapaszkodni,
hogy a félelmek, a fájdalmak végső határán, de még azon is túl van valami, ami visszahúz minket az örvény pereméről, (…) hogy vannak erőtartalékaink magunkban és a közösségben. (…) kiderült, hogy tudunk önzetlenek, segítőkészek, figyelmesek és fegyelmezettek lenni, hogy tudunk türelemmel várni, alkalmazkodni, odafigyelni.
Áder János beszédében külön kitért a tokiói olimpia magyar résztvevőire, akik szerinte örök emléket hagytak a szívekben, évek múltával pedig ugyanúgy jelképpé válnak, mint a győztes csaták, a szabadságért kirobbant forradalmak, amelyek szintén magyarok álmaiból, tetteiből, magyarok harcaiból, győzelmeiből váltak jelképpé.
Az államfő szerint a járvány arra is rámutatott,
hogy vannak a biztonságunkért éjt nappallá tévő honfitársaink a kórházakban, az idősotthonokban, a mentőautókban és vannak magyar honvédek, akik naponta értünk szolgálnak.
Azt kérte az avatáson, hogy a tisztek ne csak a távoli hősökben, a saját bajtársaikban is lássák meg a példaképet.
Mindazokban, akik az elmúlt hónapokban megmutatták, mit is jelent a hűség, a haza szolgálata.
A köztársasági elnök szerint a járvány idején kiderült, nincs kis feladat, nincs alacsonyabb rangú szolgálat.
Csak parancs van, küzdelem van, helytállás van.
Az államfő példaként említette, hogy a katonáknak biztosítaniuk kellett a kórházak rendkívüli működését, az oltópontokon irányítani a tanácstalan embereket, ellenőrizni a tilalmak betartását, összességében
“óvni-védeni egy láthatatlan ellenséggel harcoló hazát”.
Áder János arra kérte az újonnan avatott tiszteket, ne feledjék, hogy az egyenruhájukban, rajta a zászlóval, a címerrel, mindannyian a bátorság, a hűség és az áldozatos szolgálat jelképévé válnak.
Több mint ezer éve ez a bátorság, ez a hűség és ez az alázat visz minket tovább az úton.
Az államfő szerint a járvány feletti győzelemnek ára volt, azért meg kellett küzdeni, szenvedni. Áder János kiemelte,
nekünk kellett alkalmazkodni, túlélni, újrakezdeni, csakúgy, mint elődeinknek oly sokszor az elmúlt ezer évben.
Szerinte ez kell a jövőben is ahhoz, hogy a magyarok – a szenvedéllyel élők, szabadságszeretők, hűséggel építők – megmaradjanak itt, Európa szívében, és ahhoz hogy gyógyuló, bizakodó, gyarapodó, erősödő élet legyen a Kárpát-medencében.
