Belföld koronavírus

„Kihozok egy komplett vasárnapi ebédet csirke far-hátból”

Koszticsák Szilárd / MTI
Koszticsák Szilárd / MTI
Nyugdíjas és rokkant emberek engedtek bepillantást az életükbe, így abba, hogy szegényen is jobb adni, mint kapni. Előfordul, hogy azok is szerencsésnek érzik magukat, akiknek alig van jövedelmük. Minden csak viszonyítás kérdése.

Éva és férje évek óta nyugdíjasok, és mivel átlag alatti (100 ezer forint körüli) az ellátásuk, dolgoznak is mellette, hogy megéljenek. Az asszony azonban egy ideje nem tud munkába járni, mert az idősek védelmében átmenetileg beszüntették a foglalkoztatását. A férjének szerencsére megmaradt a napi ötórás szervizes munkája, amivel annyit hoz haza kiegészítésként, amennyi a nyugdíja. Tavasszal és nyáron vidéken voltak a veje kis házában – ott sokat tudtak spórolni a rezsin, és mivel a kertet is művelték, az élelmen is, ősszel azonban visszaköltöztek a városba a távfűtés miatt. Cserébe most minden drágább nekik, miközben a bevételük is csökkent. Kifejezetten megérzik, hogy az élelmiszerek ára jelentősen emelkedett.

Szombaton, mikor bevásároltunk, 12 ezer forintot fizettem, úgy, hogy abban hús nem is volt. Ez nagyon sok.

Ha a férje nem dolgozna, bajos lenne a rezsit, az élelmet és a gyógyszereket is megvásárolni. Az unokáknak azért lesz karácsony – mondja Éva. A négy év alatt realizálódó 13. havi nyugdíjat nevetségesnek tartja, de úgy gondolja, ha átlagos, 140–150 ezer forint körüli nyugdíjuk lenne, már nem lenne problémás a megélhetésük.

Kénytelen volt az élelmen spórolni

Klári óvónő, aki még az év elején is dolgozott nyugdíj mellett, ám februárra nagyon elfáradt, ezért ott hagyta az állását. Tavasszal átesett a koronavíruson, de szerencsére nem került kórházba. Amikor már kipihente magát, hiába próbált újra elhelyezkedni, gyerekvigyázást vállalni, nem sikerült neki. Egyedül él, a járvány miatti bezártság nagyon rosszul érintette. Hiányzik neki az értelmes elfoglaltság, és persze anyagilag is jól jönne a kiegészítés az átlagos összegű nyugdíjához, amiből épphogy ki tud jönni.

Megérezte ő is, hogy minden drágult az üzletekben, és mint mondta, kénytelen volt az élelmen spórolni, hogy kijöjjön hónapról hónapra. Ám úgy gondolja, az egészség megőrzése szempontjából ez nem a legjobb megoldás, főleg ilyen vírusos időszakban. A négy évre elosztott 13. havi nyugdíjat ő is úgy értékelte, hogy bagatell a megélhetés költségeihez képest.

Bőven többet visz el idén az élelmiszerek kiugróan magas inflációja, mint amennyit jelent majd az egyheti plusz nyugdíj februárban.

Mária süt, főz, befőz, köt

Halmozottan hátrányos helyzetű felnőtt korú lányával él együtt a nyugdíjas Mária. A lányát nemigen tudja magára hagyni, folyamatosan foglalkozni kell vele. Kettejük közös havi ellátása 150 ezer forint – azt mondja, ki lehet belőle jönni, ha odafigyel a költésekre. Anyagilag is rosszul érintette a járvány időszaka, mivel náluk az élelmiszer-kiadás a legnagyobb tétel, és a tapasztalt 15–20 százalékos áremelkedések mellett sokkal nehezebben jöttek ki, mint máskor. Kertje van, a zöldség-gyümölcs nagyobb részét meg tudja termelni, de ha még azt is vásárolniuk kellene, arra már biztosan nem futná.

Süt, főz, befőz, köt, mindent igyekszik megcsinálni, amivel spórolni tud. Fontos neki az is, hogy ha pénze nincs is, valamivel mégis kedveskedni tudjon a gyerekeinek.

Sokszor csak azért megy el a boltba, hogy kicsit kimozduljon otthonról, mert a bezártság nagyon nyomasztja. Rettentően hiányoznak neki az unokái, attól tart, hogy ha a kicsik ilyen sokáig nem látják, nem fog kialakulni velük a kötődés.

A bejárónőknek is betett a vírus

Ibolya még csak 63 éves, de már régóta rokkant. Bejárónőként egészítette ki szerény ellátását, ami most az emelés után havi 51 ezer forint lett. A munkájával majdnem kétszer annyit tudott keresni, mint amennyi a járadéka, és nem számított arra, hogy a vírus miatt elfogynak a kuncsaftjai. Volt, aki a home office-ban inkább megcsinált mindent magának, másnak csökkent a fizetése, azért maradt el, és voltak, akik meg otthon várták volna – azokhoz ő nem akart menni, mert a vírustól fél, és mint mondta, maszkban takarítani, vasalni nem a legkellemesebb elfoglaltság.

Szerencséjére a lánya hozzáköltözött, és pont mostanában lett sok munkája, amibe Ibolya is be tud segíteni, mivel tud varrni. Maszkokat is csináltak. Így mégis van egy kis plusz pénze, és a rezsit meg a mostanában jelentősen megdrágult ételt is közösen állják. Van némi megtakarítása is, mert amikor jól keresett, mindig félretett belőle. Külön kasszán vannak, de szerinte ez így helyes.

Akkor érezném magam nagyon rosszul, ha teljesen a lányomra szorulnék.

Összességében szerencsésnek tartja magát, főleg azokhoz a családokhoz képest, ahol mindkét szülő elveszítette az állását. Ismerősei, barátai között sokan vannak így, és nem mindenki tud hirtelen váltani, a megszűnt helyett más jövedelemforrást találni. Igyekeznek egymást segíteni.

„Nekem tíz forint áremelkedés is sok”

Talán még emlékeznek arra a pusztaszabolcsi olvasónkra, aki nagyon nehéz helyzetben volt évekkel ezelőtt, súlyos betegen csaknem utcára került a hivatalok packázása miatt. Azóta elköltözött, és kicsit biztosabb alapokra került az élete, Mónika olvasóink és hittársai segítségével állt talpra. 82 ezer forint a rokkantellátása, és még kétszer hatezer forint támogatást kapott az önkormányzattól, ennyiből gazdálkodik. 50 ezer forint az albérleti díja, de mint mondja, megfizethetetlen, hogy mindig van fűtése, és a csapból is jön a meleg víz.

Húszezer forint a rezsije, ötezer az internet- és tévé-előfizetés, kétezer a telefon-előfizetés – utóbbi azért fontos, hogy tudjon orvost hívni, ha rosszul van. Tényleg be kellett jönnöm a városba, hogy élni tudjak – mondja.

Nagyon hálás azoknak, akik segítették, és akik most is segítik. Hittársai gondoskodnak róla, hogy legyen mindig ennivalója, meg tudja venni a szükséges gyógyszereket, tisztálkodási szereket és a többit. Mivel szinte minden segítője a fizetéseket több részletben kiadó dunaújvárosi vasműben dolgozik, most nekik is nehezebb.

Nagyon meg kell néznem, mit veszek. Nekem tíz forint áremelkedés is sok, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel. Szóval megérzem rendesen, hogy idén elszálltak az élelmiszerárak. Hetente egy fél kiló kenyeret veszek, kihozok egy komplett vasárnapi ebédet csirke far-hátból. Néha elcsábulok, és veszek egy szelet tarját. Jó, hogy a boltban ilyenkor sem kapok lesajnáló nézést.

Hogy némi kiegészítő jövedelme is legyen, próbált házi ápolói munkát vállalni alkalmanként, de a járvány miatt most nem mer, mert halmozottan veszélyeztetett. Tulajdonképpen március óta karanténban kellene élnie, azonban ezt pszichésen nem bírta volna. Nagyon óvatosan, de el-eljár otthonról egy kis friss levegőt szívni, levinni a kutyát sétálni, vagy a boltba, akkor, amikor kevesen vannak, dél körül. Segítőivel cseten tartja a kapcsolatot.

Beszélgetésünk napján éppen saját főzésű ebédet vitt az egyik gyülekezeti tagnak, aki covidos lett. Persze csak az ajtó elé tette le az ételt, az alapanyagot pedig a többiek hozták, hogy ezzel se terheljék. Máskor is szívesen főz másra, mert mint mondta, adni jobb, mint kapni. Még szegényen is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik