A kutatás előzményeihez tartozik, hogy az iskolák közötti egyenlőtlenségek 2010 előtt is nagyok voltak Magyarországon. Részben erre a negatív jelenségre hivatkozva számolta fel a 2010-ben a második Orbán-kormány az önkormányzati iskolarendszert. A központosítás mellett azt az érvet hozták fel, hogy a több ezer települési önkormányzat különböző anyagi helyzetben van, ezért a jobb helyzetű városokban több jut iskolafenntartásra, mint a hátrányos helyzetű falvakban. A kormány az „államosítással” épp azt a célt tűzte ki maga, hogy csökkentse az iskolák közötti különbségeket.
Bazsalya Balázs és Hörich Balázs kutatása azt igazolja, hogy ezt a célt a kormánynak nem sikerült elérnie, 2010-hez képest ugyanis az elmúlt tíz évben nőttek az iskolák közötti egyenlőtlenségek. A központosítás lehetőséget teremtett az oktatásirányításnak arra, hogy az egyenlőtlenséget növelő folyamatokat különböző intézkedésekkel mérsékelje, ám ez rendre elmaradt. Pedig lett volna hol beavatkozni: az elmúlt tíz évben ugyanis jelentősen megnőtt az egyházi fenntartású iskolák száma, amelyek évről évre több támogatást kapnak, mint az államiak. A 2017/2018-as tanévben már majdnem négyszeres volt a különbség az egy tanulóra vetített költség a Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint.
Ha a tanulói összetételt nézzük, akkor érdekes megállapítása a kutatóknak, hogy a magatartászavaros, illetve a sajátos nevelésű igényű tanulók (például diszlexiás, hiperaktív, figyelemzavarral küzdő gyerekek) eloszlásában csökkentek az egyenlőtlenségek, vagyis ők kiegyenlítettebben jelennek meg az iskolákban. Számításaik e mellett azt is mutatják, hogy a szociális hátrányokkal rendelkező gyerekeknél ez a trend pont fordítva van: az ő esetükben nőttek az egyenlőtlenségek.
Első fontos megállapításunk, hogy országos szinten, a többiskolás településeken az iskolák közötti egyenlőtlenségek jobban nőttek, mint az egyiskolás településeken. Magyarul: azok között a települések között, ahol csak egy iskola van, kevésbé nőttek az egyenlőtlenségek, mint ahol sok iskola található, és van egy verseny az iskolák között a gyerekekért. Az is bizonyítást nyert, hogy a hátrányos helyzetű tanulók elkülönülése jellemzőbb, nem a jobb helyzetű tanulóké. Ami számunkra érdekes volt, hogy relatíve a jobb helyzetben lévő településeken nőttek az egyenlőtlenségek. Ez az iskolakínálattal és a szülői aspirációkkal függ össze
– nyilatkozta a portálnak Bazsalya Balázs.
A tanulmányban az az érdekes megállapítás is olvasható, hogy az egyenlőtlenségek alakulásában nem látni a szokásos Kelet-Nyugat különbséget. „Bárhol az országban a nagyobb városokban nagyobbak az iskolák közötti egyenlőtlenségek, mint a kisebb települések iskolái között. Az is látszik az adatokból, hogy az egyházi iskolák térnyerése gerjesztette az egyenlőtlenségek növekedésének folyamatát, illetve a körzeten kívülről jövő tanulók a fenntartótól függetlenül is növelik az egyenlőtlenségeket” – tette hozzá Bazsalya Balázs.
A szabad iskolaválasztással élve a helyi elitek megtalálják, melyik a jó iskola, merre vigyék a gyerekeiket, s ennek jó mérőszáma az, hogy mekkora részben járnak egy adott iskolába a körzeten kívülről a tanulók – fogalmaztak a tanulmány szerzői a kutatási eredményeket bemutató, Inklúzió és oktatás címmel megtartott konferencián. Szerintük, „amennyiben cél az egyenlő, méltányos oktatás biztosítása”, akkor a döntéshozóknak át kell gondolniuk a körzeten kívüliek beiskolázási gyakorlatát, illetve az egyházi fenntartású iskolák működésének feltételeit. Jelenleg ugyanis az egyházi iskoláknak nincs körzetes ellátási kötelezettsége. Az is segíthetne, ha a csökkenő gyerekszámmal párhuzamosan kevesebb lenne az iskolai kapacitás – így meg lenne kötve ugyanis a jobb helyzetű iskolák keze abban, hogy válogassanak gyerek és gyerek között – olvasható a noklapja.hu cikkében.
Kiemelt kép: Általános iskola, Göncruszka, Bielik István/24.hu