„Így váltunk tigrisszülőkké” – Balsai Móni és Ujj Mészáros Károly gyermekük örökbefogadásáról

Emlékeznek arra a pillanatra, amikor megszólalt az a bizonyos telefon?

Balsai Móni: Még most is beleborzongok. Olyan volt, mint egy ősrobbanás. Pár nappal később már nálunk volt a pici.

Félelem is vegyült az örömbe?

Balsai Móni: Inkább csak aggódás. Tudni kell, hogy nyílt örökbefogadásnál (itt a vér szerinti és az örökbefogadó szülő ismerheti egymást) az ideiglenes gyám kijelölése után még hat hete van meggondolnia magát az örökbeadó és a -fogadó szülőknek. A kezedben fogod a csecsemőt, és folyton arra gondolsz, mikor telik már le a hat hét. Borzasztó érzés lehet, ha végül mégsem maradhat nálad. Úgyhogy igazából csak a hat hét letelte után lélegeztünk fel.

Hogy hívják a picit?

Balsai Móni: Ezt nem áruljuk el, csak annyit, hogy kisfiú és most múlt kilenchetes.

„Határtalan szeretet, végtelen boldogság, örök szerelem” – ezt írta ki a Facebook-oldalára június 29-én. Azóta nem jelentkezett újabb poszttal, képet sem rakott fel a világhálóra. Miért?

Balsai Móni: Nagyon óvatosak vagyunk a nyilvánossággal. Eddig sem tettük ki a kirakatba a magánéletünket, nem vagyunk celebek.

A közvéleményt a kiemelkedő teljesítményt nyújtó népszerű művészek is érdeklik.

Balsai Móni: Aki szeret minket, talán azt is elfogadja, hogy a párommal mi határozhassuk meg, mennyire engedünk betekintést az életünkbe.

Ujj Mészáros Károly: Szeretnénk úgy felnevelni a gyermekünket, hogy közben megvédjük a nyilvánosságtól. Nem fogunk olyan képet posztolni, amelyen az arca is látszik. Majd ha felnő, saját maga dönthet erről a kérdésről. Ha szeretne szerepelni, hát szerepeljen.

És arra a pillanatra emlékeznek-e, amikor eldöntötték, hogy örökbe fogadnak egy gyermeket?

Balsai Móni: Nem volt ilyen konkrétan meghatározható pillanat. Tizenhét éve alkotunk egy párt, és már nagyon hamar szóba került köztünk, hogy szeretnénk majd egy kisbabát. Az is felvetődött, hogy akár örökbe is fogadnánk egyet, eleinte még csak úgy, hogy majd második gyerekként, a vér szerinti gyermekünk testvérének.

Ezek szerint nem jött össze a vér szerinti gyermek?

Balsai Móni: Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy – mint a párok általában – mindent megtettünk érte.

Nagyon hosszú ideig. Aztán elfogadtuk a helyzetet.

Végül mikor döntöttek az örökbefogadásról?

Balsai Móni: Másfél-két évvel ezelőtt. Sokat segített, hogy az ismeretségi körünkben több olyan pár is van, akik örökbe fogadtak gyerekeket.

Ujj Mészáros Károly: Valójában nem volt ez egy nehéz döntés, egyikünknek sem volt soha averziója az örökbefogadással kapcsolatban.

De ki kellett mondani, és hivatalosan el kellett indítani az eljárást.

Ujj Mészáros Károly: Kimondtuk, elindítottuk. Az első lépések közé tartozott, hogy összeházasodtunk, mert a házaspárok könnyebben fogadhatnak örökbe gyermeket.

Nem olvastam a bulvárlapokban a nagyszabású esküvőről.

Ujj Mészáros Károly: Nehéz is lett volna.

Ennél szűkebb körű szertartás el sem képzelhető: rajtunk kívül csak a két tanú vett rajta részt.

Balsai Móni: Szeretünk ünnepelni, de nem a nagy plénum előtt.

Melyikük vette kézbe az örökbefogadási eljárás levezénylését?

Balsai Móni: Az elején én voltam az, aki mindennek utánajárt, de amikor ténylegesen elkezdődött az eljárás, onnantól minden lépcsőfokot együtt kellett megmásznunk. A szülővé válás útján kéz a kézben haladtunk.

Hogy néz ki ez az út?

Ujj Mészáros Károly: Az első lépés, hogy a házaspár bekopogtat az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálathoz, ismertebb nevén a TEGYESZ-hez. Mi is így tettünk, ahol rögtön kaptunk egy saját személyes ügyintézőt, aki előbb hosszasan elbeszélgetett velünk, majd aztán végig kísért bennünket az egész hosszú procedúrán. Először ki kellett töltenünk egy személyiségtesztet, megvizsgálták a pszichológiai alkalmasságunkat, majd az ügyintézőnk eljött hozzánk környezettanulmányt készíteni.

Nem volt kínos?

Balsai Móni: Egyáltalán nem. Ezek a vizsgálatok nagyon fontosak, azt próbálják feltérképezni, hogy vajon jó helyre kerül-e a gyerek.

És mi a helyzet a kötelező felkészítő tanfolyammal, amit önöknek még el kellett végezniük, de nemrég egy törvénymódosítással választhatóvá tették?

Balsai Móni: A döntést nem szeretném minősíteni, úgyhogy csak a kettőnk nevében beszélek:

rendkívül fontos volt számunkra ez a tanfolyam.

Sőt, a tanfolyam nélkül talán végig sem tudtuk volna csinálni. De mások se nagyon.

Szóval szükségük volt rá?

Ujj Mészáros Károly: Abszolút. Gyakorlatilag minden kérdésünkre választ kaptunk, sőt olyan problémák is felvetődtek, amelyekre előzetesen nem is gondoltunk volna. Két hétvégéről, összesen négy napról van szó, amit együtt tölt 10–12 pár, akik mind örökbefogadásra készülnek. Egy pszichológus meg egy örökbefogadási szakember vezette a foglalkozásokat, ezeken rengeteg konkrét történetet, esetet mutattak be nekünk. Dokumentumfilmeket néztünk nyílt örökbefogadásokról, köztük olyanokat, amelyeket csak ebben a körben vetítenek le. Felkészítettek minket arra, hogy érzelmileg mi mindenre kell majd számítanunk. Egy örökbefogadás során vannak felemelő és nehezen megélhető pillanatok is. És az is kiderült a tanfolyamon, hogy a gyermektelen családok körében könnyebben fel tudod dolgozni a saját sztoridat is.

Balsai Móni: Pedig az elején nagyon zavarban voltam.

Mindenki zavarban volt. Idegen emberek előtt kellett beszélnünk a lehető legintimebb dolgokról.

Aztán tíz perc után mindannyian feloldódtunk, és már nem számított, hogy ki honnan jött, csak az, hogy egy csónakban evezünk.

Ujj Mészáros Károly: Azért nem volt mindenkinek elég tíz perc. Sok helyről érkeztünk, sokféle személyiséggel, előtörténettel, előítélettel. De idővel mindenkinek sikerült megnyílnia.

Balsai Móni: A tanfolyamon egyébként megismertük azt is, hogy mit élhet át egy vér szerinti szülő, aki végül örökbe adja másnak a gyermekét. Láttuk az ő traumáját, azt a gyászmunkát, amit neki kell elvégezni. Ez a fajta érzékenyítés is nagyon fontos. Jó tudni, hogy azoknak a szülőknek, akik végül úgy döntenek, hogy nem nevelik fel saját maguk a gyermeküket, rengeteg joguk van, és ezeknek az érvényesítésében a különböző alapítványok, civil szervezetek érdemben tudnak segíteni. A tanfolyamon egyébként arra is felkészítettek minket, hogy előfordulhat: nem lesz sikeres az első gyerekkiajánlás, aminek számos oka lehet. Például nem működik a szülők és a gyerek között a kémia, vagy a vér szerinti szülők menet közben meggondolják magukat, és elállnak az örökbeadástól.

Ujj Mészáros Károly: És számos praktikus tanácsot kaptunk az örökbefogadás adminisztrációjával kapcsolatban is: mikor mit kell majd tenni, milyen papírokat kell kitölteni, benyújtani. Hol, kitől és milyen segítséget kaphatunk, ha szülőként bajba kerülnénk.

Vagyis azt ajánlják a leendő örökbefogadó szülőknek, hogy vegyenek részt önként a tanfolyamon?

Balsai Móni: Mindenkit erre biztatunk. Szerintem egyébként azoknak a pároknak is sokat segítene, akik épp a vér szerinti gyermekük születésére várnak.

Ujj Mészáros Károly: Miután részt vettünk a tanfolyamon, kaptunk az illetékes gyámhivataltól egy határozatot, amely kimondta, hogy alkalmasak vagyunk örökbefogadó szülőknek. A jelentkezéstől számítva néhány hónap alatt lehet idáig eljutni. És ekkor kezdődik a várakozási idő.

Ez általában milyen hosszú?

Ujj Mészáros Károly: Ez nagyon eltérő, vannak, akikhez néhány hónapon belül, másokhoz több év után érkezik a gyerek.

Balsai Móni: Mi végül a Fészek Alapítvánnyal találtuk meg azt a kapcsolatot, ami aztán hozzásegített az örökbefogadáshoz. Náluk részt vettünk még két speciális foglalkozáson, ők úgy hívják, hogy „váróterem”. Ezeknek nem csupán az volt a célja, hogy még alaposabban felkészítsenek az előttünk álló feladatokra,

de közben igyekeztek minél mélyebben megismerni minket is, hogy aztán a hozzánk leginkább illő gyermeket fogadhassuk örökbe.

Így is hívják a folyamatot, hogy „illesztés”, mert igyekeznek minél jobban egymásra hangolni a gyereket és a szülőket. Az is fontos, hogy az alapítvány támogatása nem ért véget azzal, hogy megtörtént az örökbefogadás.

Egy örökbefogadás előtt a leendő szülők sokféle kizáró tényezőt is megjelölhetnek az erről szóló adatlapon. Önöknek volt-e bármi előzetes kikötése a gyermek nemével, korával, egészségi állapotával, származásával kapcsolatban?

Ujj Mészáros Károly: A kötelező tanfolyamon végigvettük az adatlapon szereplő kérdéseket, és átbeszéltük, mivel jár, ha valaki például fogyatékossággal élő gyermeket fogad örökbe, illetve pontosan mit jelent egy család számára, ha egy gyereknek speciális ellátásra van szüksége. Végül úgy döntöttünk Mónival, hogy egy-két olyan egészségügyi problémát kizáró oknak jelölünk meg, amelyek miatt egy gyermek folyamatos ápolói-gondozói ellátásra szorul. A mi életvitelünk mellett ezt egyszerűen nem tudnánk megoldani. Tudom, hogy ez durván hangzik – ez a mondat is az egyik tanfolyamról származik, válasz egy alapkérdésre, amiről minden párnak döntenie kell –, hogy mi alapvetően szülők szeretnénk lenni és nem ápolók.

Balsai Móni: Viszont ezen kívül nem volt semmi kikötésünk. Ilyen értelemben a nyitottság sokat számít, befolyásolja például a várakozási időt. Persze a nyitottság nem csak az örökbefogadásnál fontos: gondoljon bele,

ha egy pár saját gyermeket vár, a terhesség alatt nem jelenthetik ki, hogy csak akkor tartják meg a picit, ha szőke lesz és kék szemű.

Aki ragaszkodik az ilyenfajta kritériumokhoz, az lelkileg még nincs felkészülve a szülőségre.

Mikortól számítják magukat szülőknek?

Balsai Móni: Hát ez jóval hosszabb várandósság volt kilenc hónapnál: lényegében onnan, amikor eldöntöttük, hogy lesz közös gyerekünk. Attól a pillanattól kezdve készültünk rá. Onnan számítom magamat anyának.

A rokonok és barátok hogyan reagáltak, amikor bejelentették, hogy örökbe fogadnak egy gyermeket?

Balsai Móni: Csak pozitív visszajelzést kaptunk.

Ujj Mészáros Károly: Van egy rokonom, akivel évente csak néhány alkalommal találkozom, de azért folyamatosan tudunk egymásról. A járvány miatt most hosszabb ideje nem futottunk össze. Miután megtörtént az örökbefogadás, felhívtam őt és büszkén újságoltam: „képzeld, apa lettem!” Borzasztóan megörült, rögtön megkérdezte, na és hogy van a Móni, és van-e teje. Mondom, nincs, mivel mi örökbe fogadtunk egy kisbabát. Mire ő: „jaj, de jó!” Egy fél pillanatig sem érezte-gondolta azt, hogy ez nekünk más élmény lenne, mintha vér szerinti szülők lennénk.

Találkoztak a gyermekük vér szerinti édesanyjával?

Balsai Móni: Igen, de a történetünk ezen része nem tartozik a nyilvánosságra. Arról viszont szívesen beszélek, hogy még mindig nagyon kevesen tudják azok közül, akik valamiért nem akarják, vagy nem tudják felnevelni a vér szerinti gyermeküket, hogy számukra és a pici számára is talán a legjobb megoldás a nyílt örökbeadás. Sokkal többen is lehetnének, akik így tudnának gondoskodni a gyermekük jövőjéről.

El fogják majd mondani a fiuknak, hogy örökbe fogadták őt? És ha igen, mikor?

Ujj Mészáros Károly: Ez egy nagyon fontos kérdés, és erről is a tanfolyamon szereztünk rengeteg információt. Az az elfogadott szakmai álláspont, hogy ezt muszáj elárulni a gyermeknek, és nem kamasz vagy felnőtt korában. Eleve úgy kell felnevelni, hogy ez a tény már pici korában beépüljön a tudatába. Például a meséken keresztül.

Fontos, hogy ne legyen egy titok az életében, amit majd egyszer valamikor felfedünk.

Úgyis minden titok kiderül egyszer, vagy csak alattomosan lappang a háttérben, és általában az hoz igazi traumát, lelki törést.

Balsai Móni: És ez nem csak az örökbefogadásra igaz. Bármelyik családban fontos, hogy ne legyenek titkok a családtagok között. Ha vannak, azt úgyis mindenki megérzi, különösen a gyerekek. A szavakból, az elhallgatásokból, a pillantásokból, a másik kisugárzásából.

Voltak hullámvölgyek az örökbefogadási procedúra során?

Balsai Móni: Hogyne lettek volna! Főleg a várakozás alatt. Amikor valamire nagyon vágysz, de még nem lett a tiéd, és azt sem tudod, valójában mikor érheted el, elérheted-e egyáltalán, az néha nagyon frusztráló.

Ujj Mészáros Károly: Ezek a mélypontok nem az örökbefogadási eljárás miatt vannak, hanem a belső lelki út részei. Minden csalódással egyúttal közelebb is jutottunk az álmunkhoz. Ezek fontos részei a folyamatnak.

Balsai Móni: Szerintem is szükség is van ezekre a hullámvölgyekre. Nagyon hosszú az út a döntéstől odáig, hogy megérkezik a családodba a gyerek.

E közben szerintem mindenki eljut arra pontra, hogy nem fog sikerülni, biztosan nem jön össze. De aztán mégis sikerül.

Komoly erő és kitartás kell hozzá, sok csüggedésen, reménytelenségen, fájdalmon keresztül vezet odáig az út, de amikor megcsörren az a bizonyos telefon, akkor a topon kell lenned, mert annak a pici gyereknek csúcsformában lévő szülőkre van szüksége. Anyatigrisre meg apatigrisre. És minket ez a folyamat edzett tigrisszülőkké.

Milyen típusú tigrisszülők lesznek: bújják a szakkönyveket, vagy jöjjön, aminek jönnie kell?

Balsai Móni: Ez majd kialakul. Én egy elég ösztönös ember vagyok, ugyanakkor tele megfelelési kényszerrel. Szeretném, ha szülőként egyensúlyban tudnám tartani a szigorúságot és a lazaságot. A legfontosabb a nyitottság és a szeretet.

Ujj Mészáros Károly: Együtt olvastuk a babakönyveket, de nagyon messze voltunk még a végétől, mikor jött a baba. Úgyhogy elmélet helyett most a gyakorlatban vizsgázunk.

Mennyit alszanak?

Balsai Móni: Keveset.

Ujj Mészáros Károly: Én például tegnapelőtt két órát tudtam aludni. Ma láttam reggel, hogy kinn vannak a kukák. Te jó ég, már szerda van? Hát hova lett a kedd?

Felosztják a babával kapcsolatos tennivalókat?

Balsai Móni: Károly mindenből kiveszi a részét. Csodálatos apuka. Felváltva etetjük, pelenkázzuk a picit.

Ujj Mészáros Károly: Viszont én fürdetek, ez az én kiváltságom.

Mikor lesznek négyfős család?

Ujj Mészáros Károly: Van egy kutyánk is, úgyhogy már most három és fél fős család vagyunk.

Jó, akkor mikor lesznek 4 és fél fős család?

Balsai Móni: Most annyira boldogok vagyunk, hogy egyelőre szeretnénk élvezni ezt az állapotot. Nagyon a mában élünk, de nem zárunk ki semmit. Soha nem mondd, hogy soha.

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu