Március 16-án Kásler Miklós levélben fordult az egészségügyi képzésben részt vevőkhöz, a rezidensekhez és szakorvos-jelöltekhez, valamint azokhoz a szakemberekhez, akik nem állami intézményekben dolgoznak, hogy önkéntes munkájukkal segítsék a sürgősségi betegellátásban és az alapellátásban tevékenykedőket, és helyettesítsék 65 évnél idősebb kollégáikat, hiszen ők a koronavírus-járványban fokozottan veszélyeztetettek.
A felhívásra két nap alatt kilencszázan jelentkeztek. Akkor még nem lehetett tudni, mennyire sújtja majd Magyarországot a járvány, és benne volt a pakliban, hogy mindenkire szükség lesz, akinek egészségügyi képzettsége van. A kilencszáz jelentkezőből hárman politikusok voltak, közülük kettővel sikerült beszélnünk a tapasztalataikról. A Jobbik országgyűlési képviselője, Rig Lajos és a Momentum EP-képviselője, Cseh Katalin is jelentkezett a felhívásra, mindketten vissza is vették a politikusi karrierjük előtti munkaruhájukat: előbbi a mentős kabátot, utóbbi az orvosi köpenyt. És rá a védőfelszereléseket. A fideszes Zombor Gábor sajnos nem reagált a megkeresésünkre.
Olaszország is lehettünk volna
„Amikor a járvány elkezdődött, rögtön beszéltem a családommal, hogy visszamennék az egészségügybe, akár a mentőkhöz, akár a kórházba, mert aneszteziológus asszisztensként is dolgoztam korábban” – idézte fel Rig Lajos, aki akkor még azt gondolta, szükség lehet a szaktudására, ha sok lélegeztetett beteget kell ápolni. Erre azonban nem került sor.
Cseh Katalin is a legrosszabbra készült, azt mondta, az olaszországi állapotok lebegtek a szeme előtt. Azért jelentkezett önkéntesnek, mert úgy gondolta, ha a magas színvonalú lombardiai egészségügyi ellátás sem bírta a járványt, a magyar sem fogja: „Nem hezitáltam, amikor láttam a felhívást, mert a megválasztásom előtt is orvosként dolgoztam, és tudtam hogy békeidőben is mekkora kapacitáshiány van.”
Mindkét politikusnak csak hetek múlva szóltak vissza. „Olyan lassan indult az önkéntesség, hogy már azt hittem, nincs is szükség a munkámra, vagy nem akarják még bevetni az önkénteseket” – mondta Rig, aki végül április elején kezdett el dolgozni ugyanazon a mentőállomáson, Tapolcán, ahol régebben is. Szerinte azért lehetett ilyen lassú a folyamat, mert kilencszáz önkéntesnek nem egyszerű helyet találni, beosztást csinálni. Neki végül nappalos műszakok jutottak, hetente egy-kettő.
Cseh Katalin egy héttel a jelentkezése után megunta a várakozást, és talált magának helyet egy budapesti kórház sürgősségi osztályán. Végül április 3-án kapott emailt, hogy mehetne önkéntesként mentőzni: azért tudja ilyen pontosan, mert aznap vitték kórházba az első betegeket a Pesti úti idősek otthonából. De ő már a sürgősségin dolgozott, így a mentőzés kimaradt.
Veszprém megye csendes maradt
Rig Lajosnak tehát ismerősebb volt a helyzet, mint Cseh Katalinnak a sürgősségi, mert az EP-képviselő csak a rezidensképzése alatt dolgozott ilyen osztályon, a jobbikos politikus pedig évekig mentőzött azon az állomáson, ahová beosztották, mielőtt országgyűlési képviselő lett. De neki is jutott új tapasztalat: különbözeti vizsgát kellett tennie az új eljárásrendek miatt, és időközben a dokumentációt is tableten kezdték el csinálni a mentők papír helyett.
Jeleztem, hogy az ország bármely pontján helyettesítek, ha betegség vagy más miatt kiesik bajtárs
– mondta a jobbikos, de erre végül nem volt rá szükség, mert a járvány nem lett annyira súlyos.
Veszprém megyében összesen 63 covidos beteget regisztráltak, Rig összesen két esetre emlékszik, amikor felmerült a gyanú olyannál, akihez riasztották, de nem tudja róluk, hogy végül pozitívak lettek-e. Az országban mindenhol külön e feladatra kijelölt mentőautók mennek a koronavírus-gyanús esetekhez tesztelni – összesen ötven ilyen van –, ezzel is magyarázható az alacsony esetszám mellett, hogy a politikus nem sok ilyen esettel találkozott. Szerinte jól kidolgozták az eljárásrendet, ami alapján a gyanús eseteket kezelni kell, így eleve védőfelszerelésbe mehettek ki ezekhez, amivel Rig Lajos elmondása szerint végig jól el voltak látva.
Azt vette észre, hogy az „az emberek egészségtudatossága nagyban nőtt”, „csak akkor hívtak mentőt, ha szükség volt rá, nem taxiszolgáltatást szerettek volna igénybe venni a mentőszolgálattól”, amivel régebben többször találkozott.
Ezzel leveszik a terhet az egészségügy válláról, és legalább a tetszhalott állapotából fel tud majd éledni, ha így marad
– emelte ki a politikus, aki szerint ez akár lehet pozitív hozadéka is a járványnak.
Mivel mentősként sürgősségi esetekkel volt kapcsolatban, ezért az ágykiürítés hatásait sem látta testközelből. „Nem lehetett tudni, mekkora fertőzésszám borul rá a rendszerre”, ezért kellett volna már az elején sokat tesztelni szerinte, de ennek hiányában nem tartja elhibázott lépésnek a kiürítést, mert „inkább feleslegesen csinálják, mint hogy sokan meghaljanak”. Azt is hangsúlyozta, hogy az egynapos beavatkozásokat és a krónikus betegek ellátását világszerte elhalasztották a koronavírus miatt. Azt viszont nem tartja korrektnek, hogy a légzést segítő maszkokról is úgy beszéltek sokszor, mintha lélegeztetőgépek lennének, pedig az előbbiek alkalmatlanok a covidosok gyógyítására.
Sürgősségi Budapesten: a szokásosnál is embert próbálóbb
Cseh Katalinnak – aki Budapesten jobban belekerült a dolgok sűrűjébe – vannak komolyabb kritikái is, pedig az ő osztályán jól mentek a dolgok. De kiemelte, hogy ez az ott dolgozók „alázatos és áldozatkész” munkáján múlt leginkább.
Kezdetben óriási volt a bizonytalanság: kevés volt az információ, gyorsan változott a helyzet, emberfeletti erőfeszítéseket kellett tenni, hogy el tudjuk látni megfelelően a betegeket
– emlékezett vissza a sürgősségin elhelyezkedő politikus, aki mellett még hárman dolgoztak önkéntesként az osztályon más-más műszakokban.
Azt mesélte, hogy a bizonytalanságot, amit a helyzet újszerűsége okozott, csak fokozta, hogy elmaradt a megfelelő szakmai konzultáció a kormányzat és az orvosok között, „nagyon rövid határidővel kellett megoldani átszervezéseket, bevezetni új protokollokat”. Az ellátás megszervezését nehezítette, hogy a kórházon belül sem tudtak sokkal többet a járványhelyzetről, mint a tévénézők.
Márpedig rendesen át kellett szervezni a munkát a sürgősségin is, az osztályt ugyanis kettéválasztották egy covidos, és egy „normál” részre. „Aki bemegy a koronás részre, kiesik a másikon, így nem lehet úgy megosztani a munkát, mint korábban” – magyarázta Cseh, hozzátéve, olyan szigorú szabályokat is hoztak, hogy még a büfébe sem mehettek azok, akik a sürgősségi osztályon az első vonalban dolgoznak a covidos betegekkel. A pácienseket pedig már a belépés előtt megvizsgálták, kikérdezték, hogy minimalizálják a fertőzésveszélyt.
Az osztály főorvosa megfogadta, hogy nem lesz koronás dolgozó, és ez eddig jól is megy
– mondta a momentumos képviselő, aki szerint a főorvos folyamatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy alapvetően jól ellátták őket védőfelszerelésekkel. Tudja, hogy „óriási különbség van kórház és kórház, város és város között”, de ő védve érezte magát a Covid-osztályon is.
Hogyan lehet ezt a munkát úgy végezni, ha a személyes biztonságukért is aggódniuk kell az egészségügyi dolgozóknak? – tette fel a kérdést. Cseh Katalin úgy véli, nehezen, és súlyos felelőssége van a kormánynak fenntartóként abban, hogy sok kórházban – ha csak átmenetileg is – ki voltak téve az egészségügyi dolgozók és így a betegek is a fertőzésnek. A statisztika szerint is a fertőzések csaknem harmada kötődik kórházakhoz.
Cseh szerint bár „volt egy egyértelmű növekedés a koronás és koronagyanús betegek számában, a járványt sikerült kontroll alatt tartani, jó ellátást kaptak a betegek”. A probléma szerinte nem itt jelentkezett: „Mi lesz akkor, amikor azok a betegek megjelennek a rendszerben, akiknek az indokolatlan hazaküldés miatt romlott meg az állapotuk? Mi lesz azokkal, akik súlyos betegen hónapokig nem tudtak elmenni orvoshoz? Nálunk is megfordultak olyan betegek, akiket például egy rákdiagnózis után még az év elején utaltak be onkológiára, de a járványhelyzet miatt nem fogadták őket, és már egy sokkal nehezebb állapotba került hozzánk” – mondta, egybecsengően azzal, amire háziorvosok is figyelmeztettek.
Nem ott lesz vége ennek, amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy vége a járványnak
– bukott elő a politikus a momentumosból.
Békeidőben is túlterheltek az orvosok
A politikusok önkéntes munkájának nincs még vége. Rig Lajos szerződése az év végéig szól, de azt mondta, a mentőzést akár később is folytatná, mert hiányzott neki:
a szakmámat jobban szeretem, mint a pártpolitikát.
És szerinte úgy lehet hitelesen képviselni egy szakmát, ha benne dolgozik a politikus.
Cseh Katalinnak brüsszeli állása mellett kevésbé fog beleférni, hogy 12 órákat húzzon le egy sürgősségi osztályon, ha visszaáll az élet a rendes kerékvágásba. Noha azt mondta, hiányzott neki a diplomáciai közeg után, hogy újra olyan „közvetlen hatást kiváltó munkát” végezzen, amellyel rögtön lehet embereken segíteni, nem kell „hosszú köröket futni a sikerig”.
Hosszú köröket a magyar orvosok is futnak, csak máshogy. „Az osztályon dolgozók közül szinte mindenkinek van másod-, harmadállása. Van olyan orvos, aki miután lehúzta a 12 órás műszakját, egész este mentőzik, majd másnap ismét a sürgősségin dolgozik” – mondta Cseh, hozzátéve, „szomorú, hogy ma ez olyan munka, amiből nem lehet eltartani egy családot, miközben teljes joggal hősként ünneplik ezeket az embereket a járvány idején.”
Kiemelt kép: Cseh Katalin és Rig Lajos Facebook-oldala
