Július végén érkezett meg a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb munkaerő-statisztikája, amiből kiderült, 364 ezer forint a bruttó átlagkereset Magyarországon. Az azóta közölt legfrissebb adatokból viszont látszik az is, hogy 2019 második negyedévében volt 155 ezer ember, akinek nemhogy ez az összeg álom, de az is, hogy fizetést kapjanak, ugyanis a KSH adatfelvételekor munka nélkül töltötték a mindennapjaikat.
Tíz év alatt, 2001-ről 2011-re megduplázódott a munkanélküliek száma itthon: míg az ezredfordulón 234 ezren kerestek munkát, addig egy évtizeddel később már 465 ezerre rúgott ez a szám. Igaz, 130 ezres növekedés a válság éveire tehető. A lenti ábrán az állásvesztés okai szerint lehet látni a munkanélküliek számának alakulását, a cím alatti legördülő listából választva pedig egyesével vagy bármilyen tetszőleges csoportosításban megnézhetjük, hogyan alakultak az egyes kategória vagy kategóriák számai.
Látható például, hogy a válság éveiben, azaz 2008-tól kezdve néhány éven át mélyponton volt a felmondások száma és aránya: 2006-ban 26 ezren távoztak önként a munkahelyükről valamilyen ok miatt, 2010-ben viszont már csak 18 500-an, ami az összes munkanélkülit tekintve 9, illetve 4 százalék. Ennek több oka is lehet, de többnyire a gazdasági visszaeséshez köthető: vagy megbecsülték a munkájukat, mert tudták, hogy nehéz lesz másikat találni, vagy váltottak volna, de az álláshelyek megszűnése miatt nem volt hova. Ezzel rezonál a kirúgások száma is: a legtöbb embert (276 ezret) 2010-ben küldték el a munkahelyéről – érzékeltetésképpen: tavaly „mindössze” 60 ezer embernek mondtak fel.
A munkanélküliek második legnépesebb csoportjának részaránya az elmúlt húsz évben 12-18 százalék közül mozgott, ábránkon pedig zölddel jelöltük: ők azok, akik soha nem dolgoztak. Az ő számuk hat évvel ezelőtt érte el a maximumot, akkor 74 ezer olyan ember volt a gazdaságilag aktívak közül, aki életében egyetlen percet sem töltött munkával.
Éves adatokból értelemszerűen 2018 az utolsó teljes, ha viszont frissebb képet szeretnénk kapni a munkanélküliek összetételéről, akkor segítségünkre vannak a 2019-es második negyedévi adatok. Az április-júniusi időszakban 155 ezer munkanélküli volt az országban, 57 százalékuk férfi. Tízből négyüknek kevesebb mint hat hónapja nincs munkája, van viszont 31 ezer ember, aki legalább két éve vagy nem jelentkezik állásokra, vagy jelentkezik, de nem veszik fel sehova. 7300 ember az adatfelvételkor úgy nyilatkozott, már van munkája, három hónapon belül pedig el is kezd dolgozni. A munkanélküliek kicsivel több mint ötöde 15 elmúlt, de nem idősebb 24 évesnél, minden nyolcadik pedig 55 is elmúlt, azaz kevesebb mint tíz év hiányzik neki az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig.
Tízből három ember nyolc általánossal rendelkezik, a munkanélküliek felénél kicsivel többnek pedig középfokú végzettsége van. Közel nyolcezer ember főiskolai diplomával keresett állást április és június között, ennél is többen, 8600-an voltak azok, akik mesterdiplomával vagy PhD-vel. Bár pontosan nem tudni, mit értett a fogalom alatt, de Palkovics László egy szeptember eleji interjúban azt mondta, Magyarországon nincs diplomás-munkanélküliség.
A nemek szerinti bontásból kiderül, a nőknél sokkal nagyobb a részaránya azoknak, akiknek vagy nyolc általánosa van, vagy kevesebb – igaz, a diplomával rendelkezők aránya is 4,6 százalékponttal magasabb az ő esetükben.
Kiemelt kép: Getty Images/Christopher Furlong
