A Népszavának Róna Péter arról beszél, milyen hagyományai vannak, hogy Magyarország mindig kívülről vár segítséget. Az 1867-es kiegyezéstől eredezteti, hogy a külföldi tőkétől várjuk az export fellendítését. Ez történt az uniós csatlakozásnál is. Más utat jártunk, mint a régió országai. Az Oxfordban élő közgazdász szerint erre nem indok a magyar tőkehiány, a csehek és szlovákok helyzete sem volt jobb, mégis sikeresebbek voltak.
Magyarországon a képességek megőrzésével volt gond. Példaként hozza, hogy akkor „verték szét” a nemzetközi szinten is elismert vízügyi kutató intézetet, amikor a víz az egyik legfőbb politikai és világgazdasági tényezővé vált. A külföldi tőke fellendülést hozott,
de ez a hazai ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás elsorvasztásával járt együtt, és ez minden eddigi kormány felelőssége.
A látványos GDP-növekedés szinte csak a külföldi tőkének és az uniós forrásoknak köszönhető. A multik tőkebefektetésük jelentős részét visszakapták adókedvezmény, támogatás formájában.
A tavalyi számok alapján látszik, hogy több nemzetközi óriás 3-3,5 évre előre megkapta a munkabérekre fordított összeget, vagyis ingyen van neki erre az időre a munkaerő.
Róna Péter nem vár csodát a nemzeti burzsoázia megteremtésétől. Ezt egyébként nem Orbán Viktor, hanem Antall József találta ki, de a néhai miniszterelnöknek is elmondta, ez nem működik, ha nem piaci, hanem politikai alapon emelnek fel vállalkozókat.
Ilyen oligarchákkal marad a lejtő
Kevés kivételtől eltekintve, mint Csányi Sándor, Demján Sándor, sajnos a politikai hűség lett a kiválasztás elsődleges szempontja, és nem a tehetség. Mészáros Lőrinctől, Garancsi Istvánig, Tiborcz Istvánig és sorolhatnám, a miniszterelnök kegyéből, állami megrendelésekből tollasodtak meg.
Szerinte a korábbi kormányok sem jeleskedtek a piaci versenyben kialakuló nemzeti burzsoázia megteremtésében, ezért évről évre csúszik le az ország a nemzetközi versenyképességi rangsorban, a helyzeten pedig sokat ront, hogy
ez egy velejéig korrupt rendszer, ami enélkül működésképtelenné válna.
A közgazdász egyelőre nem lát esélyt a változtatásra, pedig az EU, a multik és a magyar emigránsok pénze nélkül a magyar gazdaság nem tudná eltartani a társadalmat. A következő uniós pénzügyi ciklusban csökkenhet a támogatás, és kérdéses, a multik meddig fektetnek be azért, hogy ők diktálhassák a Munka törvénykönyvén keresztül a hazai szabályokat. Abban sem hisz, hogy a kínai vagy az orosz piac kiválthatná az uniósokat.
A szellemi tőke elhanyagolására nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia története világít rá, hanem az is, hogy Orbán Viktor repülőre ül és aláírja úgy a Paks 2 szerződést Putyinnal, hogy bárki tudhatna arról, mi alapozta ezt meg. Ez jellemzi a magyar gazdaságot és politikát. Miközben a világgazdaság egyre inkább tudásalapú, a
jelenlegi magyar rendszer a tudás ellensége.
Róna Péter szerint így könnyen perifériára szorulunk, de a történelmi tapasztalatok alapján az ilyen egyszemélyi diktatúrák előbb-utóbb megbuknak, gyorsabban, mint sokan gondolják. A rossz döntéseknek elkerülhetetlenek a következményei.
És ma Magyarországon sok a rossz döntés.
