Jeszenszky Géza a Válasznak (Stumpf Andrásnak) mesél sítörténeti könyvéről (Lehet-e sízni a Kárpátok alatt?), arról, hogy mennyire örömteli a mai napig lecsúszni a pályán, mennyire nem az a magyar politikában. Sovány vigasznak nevezi, hogy ezzel nincs egyedül.
Vagyunk néhányan, akiknek rendszerváltozás-kori reményei ez alatt a kormány alatt sorban hiúsulnak meg. Mit reméltünk akkor? Mintaszerű demokráciát, jó viszonyt a szomszédainkkal, akik a magyar kisebbségek jogait tiszteletben tartják, valamint azt, hogy az emberek életszínvonala javul majd a piacgazdaságban. (…) Az viszont nem volt a remények között, hogy eluralkodik a nepotizmus, vagy hogy a szabad sajtót kiszorítja a pártmédia…
A volt külügyminiszter emlékeztet rá, hogy Antall József nem akart kormánymédiát, csak tisztességes sajtót.
Teljesen más volt az a médiaháború, mint a mostani. Ma már messze nem beszélhetünk arról, hogy ellenzéki médiafölény lenne az országban.
Fájdalmasnak nevezi, hogy fia, Zsolt is a Fidesz-médiát erősíti, de úgy véli, ennek főleg a sértettség az oka.
Értelmes, olvasott és művelt ember a fiam – rettenetesen sértette, hogy folyamatosan lelemezlovasozták, vagy hogy nemtelen módon támadták akkor, amikor a jogtiszta zenéért állt ki. Ezen a jogos sértettségen nem tudott felülemelkedni egyrészt, másrészt pedig megtetszhetett neki, hogy végre nem az apja fiaként utalnak rá. Hogy végre saját jogán is keresett és érdekes médiaszemélyiség lehet. Ebbe aztán egyre mélyebbre süllyedt.
Ő nemzeti szabadelvű, ahogy Antall József is az volt, ezért érdekesnek tartja, hogy Orbán Viktor is a néhai miniszterelnök örökösének tartja magát.
A volt külügyminiszter felidézi, hogy Antall József is küzdött Soros Györggyel, és Csurka István miatt neki személyesen is volt a milliárdossal rossz élménye, de mégsem örült neki, amikor a Fidesz közellenséggé tette. Szerinte
Soros György azért mégsem az ördög. A CEU távozását pedig sajnálatosnak tartom. A kampánytanácsadók által megtervezett Soros-kampányt a vele való konfliktusaim ellenére sem tartom tehát helyesnek.
Ő sokat harcolt Csurka ellen a párton belül, ezért szomorúan látja, hogy a csurkista gondolatok reneszánszukat élik. Történészként szíven ütötte, hogy ismét felülírják Nagy Imre és a Horthy-korszak megítélését. Az interjúban szó esik a kormány Putyin-barátságáról, Márki-Zay Péter új mozgalmáról, az ellenzék kivéreztetéséről.
Mi sem szerettük az ellenzékünket, de „sosem vetemedtünk volna arra”, hogy pártalapon osszuk a közpénzeket. Szép, hogy a kormány deklarálja a sport támogatását. (…) A sport egyik legfontosabb eleme – szememben – a sportszerűség. A fair play. A magyar belpolitikából ez veszett ki: a választási törvény, a közpénzek elköltésének módja mind ezt mutatja.
Jeszenszky Géza úgy véli, az önkormányzati voksoláson talán meg lehet állítani a magyar demokrácia további lecsúszását. Mert az csak síléccel jó.
