Laczkó Henriettának október végéig kellett volna kifizetnie az eszközkezelőnek a megmaradt deviza hitelét, de mivel nem tudta előteremteni a szükséges összeget, hacsak valami csoda nem történik, akkor elveszik tőle a házat, ahol az édesapjával és a tolószékbe kényszerült kislányával él.
A férjem halála után jelentkezett egy fiatalember, hogy kifizetné az eszközkezelőnél lévő 1,2 millió forintos tartozásunkat. Lejött hozzánk és azt mondta, hogy a feleségével és a barátaikkal közösen döntöttek így. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy volt, hogy mégiscsak miénk marad az otthonunk. A fiatalember kérésére be is nyújtottuk a papírokat az eszközkezelőnek, hogy kifizetjük az összeget, de aztán teljesen eltűnt. Sem ő, sem a felesége nem veszi fel a telefont, ha hívom őket. Az üzeneteimre pedig senki nem válaszol
– mondja Laczkó Henrietta.
Az asszony szerint azóta változtak meg a dolgok, hogy a nő kezdte el intézni a hitelükkel kapcsolatos dolgokat. Azt mondja, nem az a baj, hogy meggondolták magukat, hanem az, hogy nem szóltak róla neki időben.
A tragédia után többen is jelentkeztek a Tündérkör Alapítványnál, hogy segíteni szeretnének. Össze is jött annyi pénz, hogy be tudjuk vezetni a házba a gázt, ne hideg lakásban legyünk. Már csak a gázkéménynek kell elkészülnie, és a jövő héten állítólag meglesznek az üzemeltetéshez szükséges hatósági engedélyek is. Ha tudjuk, hogy nem segít, akkor nem a fűtésre, hanem a ház kifizetésére költjük az összegyűlt pénzt. Mert így lesz ugyan gázunk, csak épp a ház nem lesz már a miénk.
Nehezíti az özvegy helyzetét, hogy a családfő halálával gyakorlatilag minden bevételüket elvesztették. Eddig ugyanis az édesapa dolgozott, Henrietta pedig otthon ápolta a súlyos izomsorvadással küzdő lányukat. Jelenleg a 23 ezer forintos családi pótlék és az 52 ezer forintos ápolási díj az összes bevételük. Ehhez jönne még ugye az árvaellátási segély, de azt meg nem kapja. Erről ezt mondja az özvegyen maradt asszony:
Azt mondták, hogy a férjem nem dolgozott annyi időt bejelentve, hogy jogosultak legyünk az árvaellátásira. Írtam egy kérelmet, hogy a helyzetünkre való tekintettel legalább méltányossági alapon kapjunk valamennyit, de, azóta sem válaszoltak. Most abból élünk, hogy kupeckedek. Összeszedem a településen lévő felesleges centrifugákat, magnókat, különböző holmikat és néhány száz forintért garázsvásárként árulom. Ha ez nem lenne, akkor nemhogy a fővárosi kezelésekre nem tudnám hordani Jázmint, de ruhát és ennivalót sem tudnék venni neki.
Laczkó Henrietta a kilátástalan helyzetük ellenére is bizakodó. Azt mondja, a férje is azt kérné tőle, hogy küzdjön a kislányukért és ne adja fel.
Kaptam egy hónap haladékot, így van még egy hónapunk arra, hogy előteremtsük a hiányzó 1,2 milliót. Ha nem sikerül, akkor már soha többé nem lesz miénk a házunk. Gondoltam, hogy veszek fel olyan hitelt, amit hetente kell fizetni, csak félek, hogy mi lesz akkor, ha nem tudom fizetni egyedül. A kupeckedésre ugyanis nem lehet alapozni. Hiszek a csodákban. És bármennyire is nehéz a helyzetünk, azért még mindig van mit ennünk és talpon vagyunk. Tudja, engem már soha többé nem fog érdekelni más férfi. De a kislányom miatt mindent meg fogok tenni azért, hogy talpon maradjak. Én már csak Jázminnak élek. Semmi más nem számít csak, hogy ő boldog legyen.
Az asszony elszántsága már csak azért is tiszteletre méltó, mert több tragédia is érte az elmúlt években. Halva született az első gyermeke, majd meghalt az anyja és a testvére is. Közben megszületett a kislányuk, Jázmin, akinek pici kora óta súlyos, gerincvelőből eredő izomsorvadása van. Öt hónappal ezelőtt pedig elvesztette a férjét, akivel arra tette fel az életét, hogy minél elviselhetőbbé tegye a kislánya életét.
„A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő engedélyezte Jázmin számára a Spinraza szer használatát. Most kapta meg a hatodik kezelését a Népfürdő utcában, ahova járok vele. Az lenne a legszebb karácsonyi ajándék a számunkra, ha végre egyedül is meg tudna fordulni, és miénk maradhatna az otthonunk. Ha elveszi ugyanis az eszközkezelő, akkor már csak albérlőként lakhatunk itt” – mondja az anyuka.
Jázmin rajongott az édesapjáért. Nem emlegeti és teljesen elfojtja az érzelmeit. Persze van, amikor kijön rajta, és csak sír és sír. Ilyenkor egyszerűen lehetetlenség lelket önteni belé. A történtek óta nagyon félt. Amikor lementem most a stéghez, hogy gyertyát gyújtsak, le sem akart jönni. Két percenként hívott telefonon, hogy bele ne fulladjak én is a vízbe. A temetőbe viszont kijár velem. És ilyenkor bizony van, hogy elsírja magát. A héten lesz az első olyan születésnapom, amit az apukája nélkül töltünk, amióta megszületett. Szólt, hogy nem tud adni ajándékot, mert nem tudnak meglepetést csinálni az apuval. Mondtam neki, hogy nekem az is elég, ha csak rajzol valamit.
