Így veti vissza a tanárhiány az iskolákat

Minőségi oktatás vagy súlyos tanárhiány? Erre a kérdésre keresi a választ a Szülői Hang felmérése, amit már több mint kétezren töltöttek ki. A 24.hu által ismertetett részeredményekből kiderül, hogy tízből kilenc szülő szerint az állam nem nyújt kellő anyagi megbecsülést a pedagógusoknak.
Kapcsolódó cikkek

Miközben a kormány megbecsült pedagógusokról beszél és nem látja országos problémának a tanárhiányt, a szülők egy része másként ítéli meg az ügyet. A Szülői Hang Közösség felmérést indított, hogy megértse a tanárhiányból adódó problémák mélységét és összefüggéseit, remélve, hogy az eredmények érdemi párbeszédre sarkallják az oktatáspolitika legfontosabb szereplőit.

A felmérés jelenleg is zajlik, de a 24.hu már most közöl néhány részeredményt az első 2200 beérkezett válasz alapján.

A kutatás során elsőként arra voltak kíváncsiak, mit gondolnak a szülők a tanári pálya presztízséről és a pedagógusok elismertségéről. A válaszokat ennél a kérdésnél éppúgy, mint a többieknél, szétválasztották két csoportra: azokéra, akik közvetlenül nem találkoznak tanárhiánnyal, illetve azokéra, akik közvetlenül megtapasztalják a tanárhiányt és az elmúlt egy évben legalább két héten keresztül gyermeküknek valamely tantárgyból nem volt érdemi tanítás.

Az alábbi diagramon látható, hogyan változik a szülők véleménye a tanárok anyagi megbecsültségéről, amint megtapasztalják a tanárhiányt. A diagram tetején található legördülő menüben állíthatja be, hogy a tanárhiányt nem tapasztalók, vagy a tanárhiányt közvetlenül megtapasztalók véleményét lássa.

Összességében a felmérésben részt vevő szülők túlnyomó többsége úgy látja: a tanárokat nem becsüljük meg kellőképpen anyagilag. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok anyagi megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát és nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

A tanárok erkölcsi megbecsülésével egy kicsit több, de összességében nagyon kevés szülő elégedett, és az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen is szembesülnek a tanárhiány jelenségével.

Összességében a szülők egyértelműen cáfolják a kormányzat azon állításait, amik a pedagógusok jó anyagi és erkölcsi megbecsültségére vonatkoznak.

A tanárok munkafeltételeiről is lesújtó képet festenek a válaszok. A túlnyomó többség szerint nem adottak a minőségi munka feltételei, és ennél a kérdésnél a tanárhiánnyal szembesülők még egyöntetűbb negatív tapasztalatról számolnak be: 95 százalékuk szerint nem nyújt a kormány megfelelő munkafeltételeket a minőségi munkához.

A tanárhiány nem csupán abban mutatkozik meg, hogy egyes tanórák elmaradnak, vagy megszűnnek a csoportbontások, növekednek az osztálylétszámok – mindezekről a felmérés egyébként részletes adatokkal fog szolgálni. Most néhány olyan hatást mutatunk be, amelyek talán kevésbé közismertek, ugyanakkor jól mutatják, hogy a tanárhiány összetett, az oktatás egészére negatívan ható jelenség.

Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy a kiemelkedő tanulóknak van-e lehetőségük egyéni előrehaladásra. Mint látható, még azokban az iskolákban is, ahol a szülők nem tapasztalnak tanárhiányt, kisebbségben vannak az igenek, a tanárhiány megjelenésével pedig drasztikusan romlik a helyzet.

Az eredmények magukért beszélnek: drasztikusan csökkennek a tehetségesek lehetőségei, köztük a tehetséggondozást biztosító szakkörök, foglalkozások száma, és ezzel sajnos sok gyerek esélye is arra, hogy képességeit kibontakoztassa. Amint megjelenik a tanárhiány, az iskola túlélő üzemmódba kapcsol, hiszen tanórák nem maradhatnak el, a felügyeletet mindenkor biztosítani kell.

Ezért a tanároknak kevesebb lehetőségük marad a differenciálásra, az iskola csökkenti a különórák, szakkörök számát – pont azokat a lehetőségeket, amelyek az érdeklődő gyermekeknek a pluszt adhatnák.

Hasonló a helyzet a lemaradó tanulók támogatásával, ahogy a következő interaktív ábrán is láthatjuk: a kép tanárhiány nélkül sem túl kedvező, de ahogy megjelenik az iskolában a tanárhiány, a lemaradó tanulók támogatása visszaesik. Az iskola a tanárhiány mellett egyre inkább csak a minimumszintet tudja nyújtani, miközben a lemaradó gyermekek könnyebben elvesztik a fonalat, hozzászoknak a kudarcokhoz, életesélyeik pedig romlanak.

Egy szülő például ezt írta az általa tapasztalt helyzetről:

6. osztályban 3 óra matematika van!!! Felvételi tárgy, a matektanár terheltsége maximális (túlórakerete is kimerítve): nincs korrepetálás és szakkör (ez a többi tárgyra is igaz). Előrevetítették, hogy 7.-ben és 8.-ban is hasonló lesz a matek helyzet. Megdöbbentő, kilátástalan helyzet (nincs tanerő). A tanítók okj-s továbbképzését indítják, hogy felsősöket taníthassanak matekra (ez pedig képtelenség).

Az iskolákban ráadásul fennáll a veszély, hogy tanárhiány esetén az iskola nem válogat: felveszi a tanári állásra jelentkezőket anélkül, hogy meggyőződne a tanári pályára való alkalmasságukról. Sajnos a tanári pályán egyfajta kontraszelekció működik: az alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültség, a rossz munkafeltételek mellett gyakran előfordul, hogy nem a legelhivatottabbak kerülnek a tanári pályára.

Az egyik szülő így írt tapasztalatairól:

A tanárhiány a reál területen (fizika, matematika, kémia, biológia stb.) a túlterhelés, a helyettesítő hozzá nem értése, vagy a tárgyat oktató képzetlensége és gyakorlathiánya miatt komoly hátrányt okoz. Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tudják maguk vagy külső segítséggel pótolni a hiányzó ismereteket, elidegenednek a reál ismeretektől és esélytelenek is, hogy reál területen elérjék egy gimnáziumhoz elvárt tudást. A testnevelés a másik olyan terület, ahol nincs megfelelő szakértelmű pedagógus. Mindkét területen a hiány miatt olyanok is oktatnak, akik teljesen alkalmatlanok (emberi, mentális okokból), hogy gyermekeket oktassanak (rapszodikus viselkedés, kiabálás, érthetetlen osztályzatok, kulcs hajigálás, megszégyenítés stb.)

Mivel egyértelmű, hogy a hátrányos helyzetű térségekben nehezebb megoldani a tanárhiányt, segítséget nyújthat, ha az ilyen térségekben dolgozó pedagógusok munkáját kiemelt támogatásokkal ösztönözzük. Ezt a lehetőséget a szülők nagy többségben támogatják. Ahogy a lenti interaktív diagram szemlélteti, az ellenzők tábora jelentősen szűkül, amint személyesen is megtapasztalják a tanárhiányt.

A tanárhiány problémáinak kezelésében kulcsszerepet játszik az iskola igazgatója, az alábbi infografikán pedig jól látszik, hogy jól láthatóan csökken az igazgatóban megbízó szülők száma a tanárhiány megjelenésével. Ilyen esetekben egyébként az is elképzelhető, hogy akkor is veszít az igazgató a szülők bizalmából, ha egyébként szakmailag helyesen jár el.

Arra vonatkozóan is érkeztek konkrét visszajelzések, hogy egyes helyeken éppen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt: az igazgatóval való hosszú és kimerítő konfliktussorozat után mondanak fel pedagógusok. Egy szülő például így írt az igazgatóval kapcsolatos problémákról:

A gyerekeim általános iskolájában a minőségi munkát nagymértékben meghatározza az iskolavezetés személete. A gyerekek néhány éve átadott, jól felszerelt épületben tanulnak, az iskola indulásakor az anyaintézmény legjobb pedagógusait válogatták a tanári karba. Közülük gyakorlatilag már alig dolgozik valaki, mert a gyerekbarát személetű és szakmailag kiváló tanárok már elhagyták az iskolát, a vezető merev, autokratikus irányítási módszere miatt. Most már az is előfordul, hogy tanév közben mennek el más iskolába a tanárok, de az iskolaévek rendszeresen azzal kezdődnek, hogy 2-10 állást hirdetnek meg. Jelenleg angoltanár, matematikatanár, tanító kerestetik. “Természetesen” az igazgatót a KK kinevezte a következő 5 évre is, bár már nyugdíjaskorú. A jó tanárok már elmentek, most azon dolgozom, hogy a 3 gyerekünket is kimenekítsem innen.

A felmérés továbbra is nyitva áll, a tanárhiányról, a váratlan tanárváltásokról, osztálylétszámokról, az oktatás minőségéről és ezek összefüggéseiről várják a szülői véleményeket.

Kiemelt kép: Monika Skolimowska/dpa-Zentralbild/dpa/AFP