Bruttó 310 ezer forint fölé emelkedett a bruttó átlagkereset Magyarországon, és a KSH legutóbbi jelentése szerint kétszámjegyű, tavaly januárhoz képest 13,8 százalékos volt a növekedés.
De vajon mi van a dinamikusan növekvő átlag mögött? Hogyan állnak a bérekkel, a béremelésekkel a legkisebb vállalkozások? Erről kérdeztük az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnökét. Németh László szerint a vidéki vállalkozásoknál jelentős problémát okozott még a kötelező minimálbér- és bérminimum emelése is. Sőt, a legkisebb vállalkozások nem is tudták ezt mindenhol meglépni.
310 ezer?
Egy-két szakmában, például a fémiparban vagy az építőiparban nagyon meg kell fizetni a munkásokat. Esztergályosok, marósok, kőművesek, víz-, villany-, gázszerelők megkereshetik az országos bruttó átlagnak megfelelő összeget is. De a szolgáltatási szektorban a szakképzettséget igénylő munkáknál – tudtuk meg. Már ahol.
Jobb híján kata
Ahogy az elnök beszélgetésünk előtt körbekérdezett a vállalkozók körében, az derült ki, hogy sokan kénytelenek voltak megválni munkatársaktól, mert nem tudták fizetni őket.
Az egyik menekülési út, ami egyre elterjedtebb gyakorlat a kicsiknél, hogy a munkatársak is kiváltják a vállalkozást, aztán a volt főnökkel közösen vállalnak el munkákat. Így gyakorlatilag előlépnek a korábbi munkáltató vállalkozótársává. A legtöbben, akik ezt az utat választották, katáznak.
Fotó: Ujvári Sándor / MTI
De sokan nem tudnak közülük arról, milyen hátrányai vannak a katázásnak. Az IPOSZ éppen ezért igyekszik a kockázatokra felhívni a figyelmet, például arra, hogy bár most kevesebbet kell adózniuk a kisadózóknak, később a nyugdíjszámításnál ez problémát okozhat majd nekik. Főleg ha csak a havi 50 ezer forintos adót fizetik, és nem a 75 ezrest.
Keleten és a szolgáltatásban a leggyengébbek a bérek
Bár tapasztalható némi felzárkózás, de az ország keleti részében átlagban még mindig alacsonyabbak a bérek, mint nyugatabbra – erősítette meg Németh László. Ágazati oldalról közelítve a kérdést: az IPOSZ-os kis- és mikrovállalkozások nagyobbik része nem a termelés, hanem a szolgáltatás területén dolgozik. Az országnak azokra a településeire utalt, ahol még mindig sok a közmunkás – akik ebbe belekényszerülnek, azok nemigen tudják megfizetni az áremelkedéseket, holott szolgáltatásokra azért nekik is szükségük lehet. A helyi kisvállalkozóknak pedig az átlagnál jóval alacsonyabb vásárlóerőhöz kell szabniuk az áraikat, ami ellehetetleníti a béremelést. Az alacsony keresetek meg nem kedveznek a keresletnövekedésnek. Ördögi körnek tűnik, amiből nemigen tudnak kitörni a legkisebb vállalkozások.
Példaként megemlített egy gyártót is – az élelmiszerelőállítással foglalkozó kézműves mikrovállalkozás az utóbbi időkig nem tudott annyit termelni, amennyit el tudott volna adni. Szóval jól ment neki. Az utóbbi évek béremelései miatt viszont annyira meg kellett emelnie az árait, hogy már nem eladható a terméke, erősen megcsappant iránta a kereslet. Hiába jobb a minősége, a gépesített konkurencia kommersz termékeinek áraival nem tud versenyre kelni már. mert gépesíteni azon az áron nem akar, hogy engednie kelljen a nála eddig megszokott minőségből, a házias ízekből.
Cégeknek inkább nem dolgoznak
Ha az építőipari szolgáltatókat nézzük, például a festőket, akik a lakosságnak dolgoznak, náluk is hasonló a helyzet – nem tudnak a béremelések mellett olyan árakat elérni, ami fedezi a költségeiket, mert az a megrendelőik számára nem megfizethető. Meg kell alkudniuk tehát. Egy festővállalkozó éppen ebben a cipőben járt. Úgy oldották fel a helyzetet, hogy a korábbi alkalmazottak katás vállalkozók lettek, és társakként dolgoznak együtt – így az áruk is megfizethető.
De mint a festő mondta, cégeknek nem dolgoznak, csak a lakosságnak. És ezzel nincs egyedül. Alvállalkozóként ugyanis olyan nyomott árak vannak, hogy abból megint csak nem jönnek ki a költségek.
Nincs miből korszerűsíteni
A kereskedelemben is vannak gondok, a vidéki kisboltok igen nehezen tartanak lépést a béremeléssel, ha egyáltalán megy nekik. Nem véletlen, hogy az ÁFEOSZ korábban vészjeleket adott le, és kormánysegítséget kért.
Családi vállalkozásoknál sok helyen megint csak a katázás a menekülőút. Kicsit nagyobb településeken, nagyobb boltokban viszont ez nem járható. Plusz a vidéki boltok zöménél korszerűsítésekre is szükség lenne, csakhogy nincs miből.
Feketézőkkel kell versenyezni
A humán szolgáltatóknál (fodrász, kozmetikus, körmös, masszőr, stb.) is az a helyzet, hogy egy részüknél, főleg a nagyobb települések felkapottabb helyein nem gond a költségek érvényesítése az árakban, mert megvan a kialakult kuncsaftkör, sőt, esetleg sorban állás is van a bejutásért. De a kisebb településeken sokkal szerényebb a fizetőképes kereslet, ami kevéssé engedi meg, hogy az árakban megfizettesse a szolgáltató a béremeléseket.
A másik probléma, hogy A többieknek pedig meg kell küzdeniük a „fusiszták” alacsonyan tartott áraival, ami tovább nehezíti a legális vállalkozások helyzetét – említette meg Németh László.
Fotó: Thinkstock
Mekkmesterek
Gond továbbá az is, hogy megint elkezdtek felhígulni a szakmák. A munkaerőhiány kedvez a szerencselovagoknak, akik szakképzettség nélkül is „fantáziát látnak” egy-egy tevékenységben. Nincs villany-, víz-, fűtésszerelő, kőműves, burkoló, bádogos, kevés a festő, stb. Jó előre be vannak táblázva a mesterek, sokat kell várni, és vannak, akik próbálják kitölteni a keletkezett piaci rést. Csakhogy amikor esetleg egy hozzá nem értőt bíz meg, aztán futhat a pénze után, ha hibás volt a teljesítés, vagy akár el is maradt. Mint az a néni, aki megbízott felújítással egy embert, előleget is fizetett – fél éve ott áll a szétvert lakásában, az ember eltűnt, kiderült, hogy nem is volt vállalkozása, és hiába fordult a kamarához, minden lehetséges hivatalos szervhez, semmivel nem biztatták. És ez a mekkmester több helyen is tett hasonló vállalást.
Még akik kiváltják az ipart, azoknak sem feltétlenül megfelelő a képzettsége – jegyezte meg az elnök.
Ki fog itt dolgozni 10-20 év múlva?
S ha már a kontárokat említette, szerinte azokat az időket kellene visszahozni, amikor még Magyarországon is mestervizsga kellett a vállalkozásindításhoz – mint ahogy Németországban még mindig így van. A rendszerváltás előtt a maszekoknak kellett a mestervizsga. Akinek nem volt meg a mesterképzése, az csak szűkített iparengedélyt kaphatott. Azóta el is veszett a mesterképzés presztízse, nagyon kevesen végzik el – tette hozzá. Az önálló vállalkozók száma egymillió körül van, de közülük csak nagyon kevesek mesterek.
És a szakképzés is siralmas állapotban van, pedig Ezen a téren az IPOSZ-nak is van feladata, ismerte el. Meg kell ismertetniük a fiatalokkal a különböző szakmákat, és azt, hogy a szakmatanulással tudják biztosítani a jövőjüket. Az nem állapot, hogy évfolyamok maradnak ki, mert nincs érdeklődés a szakképzésre – tette hozzá.
Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Nem a vendéglátásra, cukrászatra célzott, mert azok viszonylag ismert és keresett szakmák a fiatalok körében. De például kőműves tanulónak már alig jelentkeznek. Pedig úgy gondolja, Nem elég csak bizonyos munkafolyamatra betanítani az embereket a multik igénye szerint, mintegy lebutítva a képzést. Mindent meg kell ismertetni a kis műhelyekben. A mai világban például az építőipar megkívánja, hogy a kőműves tudjon falazni, vakolni, vagy ne adj isten burkolni is, ha kell. A lakatos meg jó, ha tud köszörülni, vágni, hegeszteni, műszaki rajzot olvasni, stb. És aki jó képzést kap, az képes lesz jól dolgozni, és jobb bért elérni – tette hozzá.
Bér vagy fejlesztés? Ez is kérdés
A kicsiknek is fejlődni kellene, hogy megfelelő munkát tudjanak végezni, hogy jó szolgáltatást tudjanak nyújtani. Ők a pályázati forrásoknál eddig hátrányban voltak a nagyokkal szemben. És hitelképesség szempontjából is – hívta fel a figyelmet Németh László. Vagyis a helyzeti hátrányuk még tovább nőtt az elmúlt években. Ezen sürgősen változtatni kellene. Az nem megy, hogy a legkisebb vállalkozások zöme csak akkor tud fejleszteni, ha ennek költségét a béremelésből csípi le. Ha egyáltalán így meg tudja oldani – jegyezte meg.
de nem olyan teljesíthetetlen feltételekkel, amelyekkel gyakran találkozni a pályázati kiírásokban. Most például vannak képzési pályázatok, de a mikrovállalkozások nem fognak tudni részt venni a kiírási feltételek miatt – említette meg. Pedig a dolgozók képzésére, a képzési támogatásra is nagy szükség lenne. Különösen akkor, amikor bürokratikus új szabályokkal egyre újabb vizsgákat írnak elő.
A képlet egyszerű, ha a kicsi fejleszthet, termelékenyebb, versenyképesebb lehet. Akkor a béremelés is könnyebb lehet neki.
Kiemelt képünk illusztráció
Fotó: Oláh Tibor / MTI
