Mint arról beszámoltunk, a napokban vérmérgezés-gyanújával küldött be a Honvédkórház sürgősségi osztályára egy idős beteget a háziorvosa, azonban az asszonyt hazaküldték, mondván, szakmaiatlan volt a beutalás. A beteg másnap meghalt. A háziorvos később levélben kérte a kórházat, hogy vizsgálják ki, megfelelően látták-e el a betegét, ezt azonban a kórház elutasította. Az elhunyt beteg orvosa, Dr. Mateisz Erzsébet azonban nem engedte el az esetet, most nyílt levélben válaszolt a Honvéd orvosigazgatójának, Dr. Tamás Róbert dandártábornoknak.
Szerinte amikor egy beteg meghal egy ilyen eset kapcsán, akkor nem a betekintési jog a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy itt gondatlanság történt, amit az eset részletes ismertetésével igyekszik alátámasztani. Az orvos szerint a Honvéd híre borzasztó,
a betegek rettegnek, hogy az SBO-ra kerülnek, nem mennek oda indokolatlanul. Akit oda beküldenek, vagy magától bejutott, az azért van ott, mert vélt vagy valós panasza van.
És mivel a betegek aligha tudják maguktól, hogy a panaszaik mennyire súlyosak, az lenne a legkevesebb, hogy nem hagyják figyelmen kívül a beutaló orvos iránydiagnózisát, és legalább az alapvető vizsgálatokat elvégezzék, ebben az esetben szerinte már ezek alapján is nyilvánvaló lett volna a vérmérgezés ténye. A beteget azonban semmilyen módon nem vizsgálták meg, csak másnap, amikor a beteg visszakerült a sürgősségire.
A második dokumentációban világosan kirajzolódott a kórkép súlyossága, és az a küzdelem, amivel az előző nap hibásan elambulált beteget próbálták életben tartani.
Mateisz az orvosigazgató hasonló esetekben fennálló vizsgálati kötelességéről és felelősségéről is ejtett néhány szót, majd a törvényt idézve jelezte, nem igaz, amit a Honvéd korábbi levelében írt, hogy nincsen betekintési joga a papírokba. Az orvos úgy fogalmaz, azért tartja no go zónának a Honvéd sürgősségijét, mert oda
belépve nem biztosítanak a törvények védelmet, kiszolgáltatott, megfélemlített betegek várakoznak, remélve sorsuk jobbra fordulását.
Mateisz megpróbálta elintézni, hogy másik ellátóhelyhez tartozzanak a betegei, ám az önkormányzat szerint erre nincsen lehetőség.
Mikor mondtam, mik történnek, ők is csak annyit mondtak, hogy számtalan hasonló eset van, biztos nem fognak foglalkozni érdemben az üggyel. Ezt a fajta közönyt, tanult tehetetlenséget, bárminek is nevezzem nem tudom elfogadni, és csak remélni tudom, hogy a nyilvánosság ereje segít majd abban, hogy az esetet és minden hasonló ügyet kivizsgáljanak, és tegyenek meg mindent a feltárt problémák orvoslására, hogy a későbbiekben megfelelő ellátás reményében, félelem nélkül mehessenek a betegek a sürgősségire, és mi orvoskollégák nyugodt szívvel utalhassuk be a ránk bízott rászorulókat.
