Belföld
A prostitute waits for customers in her room at
a brothel in Frankfurt am Main, Germany, 12 July 2017. Photo: Andreas Arnold/dpa

„Tudatosítani kell, hogy a prostitúció nincs rendben”

Medvegy Gábor
Medvegy Gábor

újságíró. 2017. 09. 26. 11:57

A kényszer nem csak fizikai lehet – hangzott el a beszélgetésen, ahol a szexmunka-szemléletet ütköztették a prostitúció eltörlésére törekvő nézetekkel.

Másfél hete állt elő a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete tavaszi felmérésének eredményeivel és javaslataival, amelyek között volt, hogy Magyarország mondja fel az 1955-ben életbe léptetett New York-i egyezményt a prostitúcióval járó emberkereskedelem és kizsákmányolás visszaszorításáról. Az egyesület hangsúlyozta: fontos különbséget tenni a szexmunkások és prostituáltak között – előbbin a nagykorú, bevételeivel önállóan rendelkező, nem kényszerített helyzetben szexuális szolgáltatást nyújtó embereket értik, utóbbin pedig azokat, akik külső kényszer hatására dolgoznak a szexpiacon.

A téma szétszálazására vállalkozott a Szimplában tartott hétfő esti rendezvényével a Nőkért Egyesület, amely a „szexmunkaszemléletet” a prostitúció eltörlésére törekvő abolicionista látásmóddal ütköztette. Az előbbi mellett Kováts Virág szociológus, szociális munkás, az Alternatíva Alapítvány munkatársa érvelt, az utóbbi mellett pedig Betlen Anna közgazdász, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnökségi tagja.

A prostitúcióról 110 éve

Elekes Irén rövid történeti visszatekintő előadásával kezdődött a beszélgetés. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa Schwimmer Róza 1907-es írásából idézett, amelyben a magyar feminizmus úttörője már akkor leszögezte: a prostitúció állami szabályozása emberkereskedelem. A századelőn a külföldi bordélyokba, mulatókba vitt magyar nőknek külön megnevezésük is volt, hungaraként hivatkoztak rájuk.

Betlen Anna közgazdászként úgy került a téma közelébe, hogy a munkaügyi minisztérium egyik háttérintézményében dolgozott, amikor a tárcán belül létrehozták a nőpolitikai titkárságot. Itt ismerkedett meg az ENSZ nőpolitikai dokumentumaival, részt vett prostitúcióval és emberkereskedelemmel kapcsolatos képzésen is. Különböző kormányok alatt tíz évig dolgozott a területen, de nem sikerült keresztülvinnie törekvését, hogy dolgozzanak ki a prostitúcióval kapcsolatos politikát.

Kováts Virág szociális munkásként a droghasználókkal foglalkozó Kék Pont Alapítványnál dolgozott 2014-ig, amikor bezáratták az alapítvány VIII. kerületi tűcsereprogramját. Az Alternatíva Alapítvánnyal ment vissza a Józsefvárosba, ahol ártalomcsökkentéssel foglalkozik a legsérülékenyebb csoportoknál – köztük vannak a prostituáltak.

Ötvenezres csekk csak azért, mert az utcán van

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete által felbontandónak ítélt New York-i egyezmény kimondja, hogy a prostitúció összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, ezért le kell küzdeni – ám kifejezetten tiltja a prostituáltak üldözését és lajstromozását. Büntetni rendeli viszont a prostitúció segítőit, köztük a futtatókat, a bordélyok üzemeltetőit és a szobáztatókat, illetve előírja az államok közti összefogást a nemzetközi emberkereskedelem legyűrése érdekében.

Betlen Anna szerint azért problémás a kilépésről szóló felvetés, mert azok a célok, amiket a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete hivatalosan maga elé tűz, nem állnak ellentmondásban az egyezménnyel, amit egyébként sok ország, így Nagy-Britannia, Hollandia vagy Németország alá sem írt. Kováts Virág pedig azon az állásponton volt, hogy bár az egyezmény „szép és jó”, a nullához közelít, ami nálunk megvalósul belőle – a szexmunkásokat büntetik, ötvenezres csekkeket kapnak csak azért, mert az utcán vannak, vagy 72 órás őrizetbe kerülnek, ha a csekket nem fogadják el. A tevékenységüket pedig hiába végezhetik vállalkozói engedéllyel, ez csak a saját lakásukban lehetséges, de ha például ott van a gyerekük, akkor a kiskorú veszélyeztetése is felmerül velük szemben.

Ócsa, 2011. augusztus 10.
Prostitúcióból élő nő áll az Ócsáról Alsópakonyra vezető autóút szélén.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A szociális munkás szerint közép- és hosszútávon kifizetődőbb lenne, ha megteremtenék annak lehetőségét, hogy többen összeállva kibérelhessenek egy lakást ahelyett, hogy „kockára fagynak” az utcán. Betlen Anna viszont úgy vélte: a lakás-bérbeadás tilalmának feloldásával nem szűnne meg az utcai prostitúció, mert különböző szegmensekről van szó.

Gumibot mellé gumiszabály

A közgazdász felidézte: amikor 1993-ban megszűnt az üzletszerű kéjelgés büntetőjogi tényállása, ellepték az utcákat a prostituáltak. 1999-ben írták elő, hogy legyenek türelmi zónák és előírták a bárcát (háromhavonta megújítandó egészségügyi igazolás), de a gyakorlatban egy gumiszabályt adtak a rendőrség kezébe, amivel tetszés szerint üldözhetik a prostituáltakat.

Kováts Virág ezzel egyetértett, azt mondta: papíron van türelmi zóna, de a gyakorlatban nincs, mégis büntetik a nőket azért, mert nem a kijelölt területen vannak. A kevés türelmi zónában a stricik szednek helypénzt – volt strici kliense is, aki elmondta, hogy a kijelölt zónákért kemény bandaháborúk folynak. Előfordul, hogy prostituáltak, akiknek segítenek, csak egy óvszert mernek elvinni, amit a pénztárcájukba csomagolnak, mert ha többet talál náluk a rendőr, elviszi őket.

Betlen Anna erre azt mondta:

ha valakit rövid szoknyában, három óvszerrel elkapnak, azt ráutaló magatartásként értelmezik, de azt nem, amikor a strici egész nap egy helyben ül az autóban, nézi a lányokat és beszedi tőlük a pénzt.

A közgazdász szerint mély gazdasági és politikai okai vannak annak, hogy az állam érdemben nem akar fellépni a prostitúció ellen, a nők üldözésével pedig „eljátssza”, hogy tesz valamit. Ez viszont nem a rendőrön múlik – ő azt csinálja, amire utasítják, az pedig az, amire politikai akarat mutatkozik.

Úgy véli, abban egyáltalán nincs vita, hogy a prostitúcióban résztvevőket jó szociális ellátásban kell részesíteni, de az abolicionisták szerint a prostitúció a társadalom számára rengeteg kárt okoz, olyan tevékenységi ág, ami alapvetően nők és hátrányos helyzetű emberek alávetésén alapul, amiből valaki hasznot húz.

Strukturális kényszer

A közönségből egy férfi arról beszélt: egy meg nem valósult dokumentumfilmhez készítettek előzetes interjúkat több mint száz prostituálttal. Neki az volt a személyes benyomása, hogy a nagy részük lehetőséget lát a prostitúcióban, hogy sokkal magasabb életszínvonalon éljen, és „nem nagyon” találkoztak olyanokkal, akik kényszerítve voltak.

Erről szintén a közönségből Barát Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének és a Közép-Európai Egyetem Társadalmi Nemek Tudománya Tanszékének docense azt mondta: a kényszerítést nem feltétlenül fizikai erőszakként kell felfogni. Van egyfajta társadalmi struktúra, amiben sokféle munka alul van fizetve, ő ezt strukturális kényszerítésnek gondolja, és kérdés szerinte az is, hogy ha ez a dolog ennyire egyszerű, akkor miért nem kerül be mindenki a szexiparba? Betlen Anna ezt keményebben fogalmazta meg: „ha nem rosszabb naponta öt férfit leszopni”, akkor mégis miért van szükség arra, hogy milliószámra kényszerítsenek embereket prostitúcióra? Egy másik kérdező pedig arról beszélt: sok beszélgetést olvasott a prostitúcióról, és mindegyikben előkerült a szegénység, mint a jelenség társadalmi háttere.

Betlen Anna szerint tudatosítani kell azt, hogy a prostitúció nincs rendben – nem egy „mindig volt-mindig lesz” dolog, nem a „legősibb mesterség”. Úgy fogalmazott: a prostitúció az ipar, a pornográfia a marketing és az emberkereskedelem a beszállító. Mint mondta: a szerelem emberi kulturális vívmány, és ha azt gondoljuk, hogy ez olyan vívmány, amin az egész kultúránk alapul és értékként tekintünk rá, nagyon oda kell figyelni, hogyan befolyásolja a pornográfia és prostitúció az emberek intimitáshoz való viszonyát.

Kiemelt képünk illusztráció: dpa/Andreas Arnold

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Hungarian director István Szabó at the German Directors Award Metropolis ceremony at the University of Television and Film in Munich, Germany, 09 November 2014. Szabó is receiving an award for his life's work. This is the 4th time the prize, which comes with a 50,000 EUR endowment is awarded. Photo: TOBIAS HASE/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.