Belföld

Megszólalt a férfi, aki kislányokat rontott meg Cegléden

Mint korábban feltártuk, egy ceglédi nő gyerekek molesztálása miatt akart feljelentést tenni a rendőrségen, de a bizonyítékok ellenére elküldték. Azóta sikerült megtenni a feljelentést, a gyámügyi hivatal is lépett az ügyben, az elkövető azonban még idézést sem kapott. Nekünk azonban sikerült beszélnünk vele; először próbált hárítani, de végül beismerte a tetteit.

Groteszk, de hamarabb találtam meg a kiskorúak molesztálása, zaklatás és öngyilkosságra buzdítás miatt feljelentett férfit, mint a rendőrség. 

  • A férfi lapunknak beismerte a bűncselekményeket, erről természetesen azonnal tájékoztattam az Országos Rendőrfőkapitányságot.
  • A pilisi férfi azzal védekezik, hogy nehéz gyermekkora volt és tudathasadásos állapotban szenved, ráadásul valaki feltörte a Facebook-fiókját.
  • Nagyon fél a börtöntől, és ő is csodálkozik, hogy nem kapott még idézést.

R. Martin meglepődött, amikor felhívtam. Először úgy tett, mintha nem értené, miről van szó, de amikor közöltem, tudunk arról, hogy eljárás folyik ellene és láttuk a bizonyítékokat, emlékezni kezdett.

A feljelentés amiatt történt, hogy kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolatot.

Egy ilyen kiskorú volt, és ő akarta jobban. Azt mondta nekem, hogy már tizennégy éves. Utána tudtam csak meg, hogy tizenhárom.

Nem, legalább kettő volt, vagyis kettő tudódott ki. Volt egy másik lány is.

Ja, ott csak ujjazás volt, aztán elengedtem. Őt nem bántottam.

Azt tudja, hogy ez is szexuális kapcsolat, ugye?

Csak megujjaztam. Az semmi. Különben is a csaj full szerelmes belém. Mindenáron velem akar lenni. Meg is mondtam neki, hogy ez nem így működik.

Maga hány éves?

Tizenkilenc.

A gyereklányokra izgul, ők érdeklik?

Nem, én már nem teszek ilyet soha többé. Már egy éve nem. De fél éve biztos nem. Most egy huszonhét éves nőre hajtok. Az normális, nem?

Azt írta egy ismerősének, láttam a képernyőfotót, hogy a fiatal lányokra izgul.

Nem emlékszem, hogy ilyet írtam.

Olvastam egy kislány beszámolóját. Elkezdte simogatni, aztán bedurvult. A lány kérlelte, hogy álljon le, de hiába. Azt mondta a lány, fájt neki, olyan erősen szívta a mellét, hogy bekékült. Tudja, hogy ez erőszak?

Én nem emlékszek ilyenekre. Én mindegyik lánnyal kedves voltam. Viszont van ez a skizofréniám, amit még anyám sem akar megérteni. Egyszer csak máshol vagyok, mint voltam, és nem emlékszem, mi történt. Esküszöm. Az ilyen dolgokat nem  én csinálom, hanem a másik énem. De már teljesen leálltam ezzel, teljesen.

De hát az előbb beismerte, hogy csinálta. Hogyan ismerheti be, ha nem emlékszik rá?

Hát ha van bizonyíték, akkor biztosan megcsináltam, csak az nem én voltam.

Honnan tudja, hogy skizofrén?

Hát ki tudja, ha nem én? Anyám se akarja elismerni. A szomszéd is jobban látja, hogy két személyiségem van.

De orvosi papírja nincs róla, ugye?

De, voltam orvosnál, még régebben. És mondta, hogy bármikor előjöhet rajtam a skizofrénia. Bármikor. Hát most előjött. Nagyon sajnálom. Nem tehetek róla. Soha többé nem csinálok ilyet.

Fél a börtöntől?

Nagyon. Nem akarok börtönbe menni. Tiszta ideg vagyok, mióta megtudtam az újságból, hogy feljelentettek.

Ennek már majdnem két hete. Azóta megkereste a rendőrségtől valaki?

Nem, még senki. Csodálkozok is.

Ha megkeresik, beismerő vallomást tesz és együttműködik?

Az enyhítő körülmény, nem?

De igen, úgy tudom.

Én mindent megteszek, csak ne vigyenek börtönbe. Megyek orvoshoz is, szeptember huszadikára van időpontom, hogy megállapítsa a skizofréniát.

Jó, addig viszont hagyjuk ezt a skizofréniát. Miért küldött durva, zaklató fenyegető üzeneteket a kislányoknak?

Mennyiről tudnak?

Sokról. Szinte mindről.

Valaki feltörte a Facebook-fiókomat.

Jaj.

Be akartam lépni, és kiírta, hogy ismeretlen böngészőből történt belépés.

Szerintem ne csinálja, ez nagyon átlátszó. Olyan leveleket is küldött, amiben öngyilkosságra szólítja fel a gyerekeket, meg olyat, ahol közös öngyilkosságra hívja őket.

Ez a másik énem volt, de nagyon megbántam, és nem fogok ilyet csinálni. Én egy ideig állami gondozásban voltam. 2008-ban kezdődött egy nagy szeretethiány nálam, amitől szenvedtem. Aztán jöttek a hangok.

Milyen hangok?

Amik arról beszélnek, hogy öljem meg magam. Ez volt 2011 decemberében. És arra tértem magamhoz, hogy össze voltam vagdosva. Nagyon nem szeretnék börtönbe menni. Én beteg vagyok. Azért is léptem be abba a Facebook-csoportba, ahol a depis fiatalok vannak, hogy segítséget találjak.

Aztán az adminisztrátorok kivágták, mert elkezdett profilképek alapján zaklatni lányokat.

Én csak ismerkedni akartam. Mert beteg vagyok, szeretethiányos.

Szerintem a betegségéről az orvossal beszéljen, a bűncselekményeket meg mondja el részletesen a rendőröknek.

És akkor nem csuknak le?

Biztos méltányolják, ha együttműködik. Csak ne kamuzzon.

Nem fogok.

***

Ezután felhívtam egy pszichiátert, aki nem kívánt névvel szerepelni, és a számára ismeretlen esetről, telefonban hivatalos szakvéleményt mondani. Általánosságban elmondta, hogy ez a hárító magatartás, érzelmi húrok pengetése, gátlástalan hazudozás inkább tűnik valamilyen pszichopátiás személyiségzavarnak, mint skizofréniának.

A skizofrén betegek nem olyanok, mint a filmekben, hogy bűncselekményeket követnének el, amikre nem emlékeznek.

A skizofrén beteg többnyire nem is tudja, hogy skizofrén, az pedig nagyon valószínűtlen, hogy ilyen módon hivatkozna rá. Létezik ugyan többszörös személyiségben megnyilvánuló, tudathasadásos skizofrénia (Multiple Personality Disorder, MPD), ám az ilyen betegeknek nincsenek hallucinációik. Ettől függetlenül R. Martinnak még szüksége lehet orvosi segítségre.

Az ORFK az üggyel kapcsolatban tíz napja, augusztus 22. óta nem válaszol sem a 24.hu, sem a cikkünk nyomán elindult más sajtóorgánumok (RTL, ATV, HírTv) kérdéseire. Ma felhívtam a rendőrség sajtószolgálatát, hogy érdeklődjem az ügy állásáról. Megerősítették, hogy megkapták a kérdéseimet, de további türelmemet kérték, illetve bátorítottak, hogy ha volna még kérdésem, tegyem fel írásban nyugodtan.

Ezt küldtem válaszul:

Tisztelt Kommunikációs Osztály!

Az imént beszéltem munkatársukkal az ügyben, hogy nagyon várom visszajelzésüket aug 22-i kérdéseimre. Az újabb kérdésem az lenne, hogy mikor szándékoznak felkeresni az elkövetőt? Egyúttal jelzem, hogy újságíróként már sikerült eljutnom hozzá, és beismerte a tettét.

Szívesen adok további felvilágosítást, ha azzal az ügy előmenetelét segíthetem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik