Pákh Imréről és Alexander Rovtról van szó. A két, egyaránt munkácsi születésű férfit a kelet-európai rendszerváltások az Egyesült Államokban, egy barterkereskedő cégben találták. A kilencvenes években számtalan üzletet bonyolítottak le a régióban, elsősorban az energetikához szorosan kötődő műtrágyapiacon. Az energetika az egyik olyan terület, amin keresztül Oroszország évtizedek óta érvényesíti a hatalmát Kelet-Európában.
Rovtot a nemrégiben a Klubrádióban és a 168 Óra hetilapban is tulajdont szerző belga alapítvány mögé szokás sejteni. (A kettőjükről szóló cikkünk megjelenése után Rovt a jogi képviselője útján elküldött helyreigazítási kérelmében tagadta, hogy ő lenne a médiumok tulajdonosa). Pákh több éve nyilvános vitában áll a magyar állammal arról, hogy mennyi pénzt kapjon a Munkácsy Mihály festette Golgotáért. A jelentős Munkácsy-gyűjteménnyel rendelkező Pákh pr-hadjárata komoly gellert kapott, amikor a képeit menedzselő Munkácsy Alapítány köré felhúzott cégbirodalom összedőlt, miután a cégeket vivő férfit leszúrta a strómanja.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Akkor is fontos, ha nem tegnapi
Bár az országokon is átívelő történet legfontosabb momentumai a kilencvenes években történtek, hatásai egyrészt a még mindig folyó perek miatt, másrészt a két magyar kötődésű főszereplő miatt is relevánsak a mai Magyaroszágon. Talán ennél is jelentősebb, hogy a sztorit áthatja az a kontextus, amiben értelmezni érdemes, miként működik az orosz befolyás például hazánkban. Arról van szó, hogy a tőlünk keletre fekvő eső egyes országok rablókapitalizmusában magyar szemmel hihetetlennek tűnő vagyonokat lehet leakasztani jó kapcsolatokkal és egy-egy ügyes üzlettel. Az ilyen üzleteket viszont általában az állami korrupció, a szervezett bűnözéses vagy titkosszolgálati kapcsolatok gyanúja övezi. A megmozduló pénzek mértéke pedig akár konkrét politikai folyamatokat eredményezhet.
Az a nagyon sok pénz, amiről ez a történet szól, elsősorban a Togliattiazot nevű orosz műtrágyagyártó céget jelenti. Az üzem a világ legnagyobb, 3 milliárd dollár értékűnek mondott ammóniagyára, és az irányításáért a privatizálása óta folyamatos küzdelem folyik.
Kezdjük Brezsnyevnél
A szovjet pártfőtitkár Leonyid Brezsnyev 1970-ben tűzte a zászlajára a szovjet műtrágyagyártás két ötéves terven átívelő felfuttatását, hogy megoldják a szovjet gazdaság permanens élelmiszer-ellátási problémáit. A mesterterv egyik legfontosabb részeként az amerikai Occidental Petroleum vállalta, hogy technikával, tőkével és barterrel beszáll egy új műtrágyaüzem felépítésébe. A terv szerint a megálmodott gyár nitrogénalapú – például ammóniás – műtrágyát állítana elő, amiből az Egyesült Államokban hiány van, a szovjet földgáztartalékok viszont szinte kimeríthetetlen bázist adnak rá. Az Occidental befektetése ennek a műtrágyának az eladásából térülne meg, a szovjetek cserébe foszfátos műtrágyát kapnának, amiből nekik van hiányuk.
A Lada szülővárosaként is ismert Togliattiban 1979-re felépülő műtrágyagyárat üzemeltető cég lett a Togliattiazot, a gyár mellett pedig létrejött Transammiak néven a világ leghosszabb, kétezer kilométer hosszú műtrágyavezetéke, ami a mai Ukrajna területén fekvú Ogyessza kikötőjébe szállította a vegyszert. A műtrágyát itt a szintén az Occidental pénzén felépült tárolókban parkoltattak, amíg nem vitték tovább a világpiacokra az amerikaiak tankerhajói.
Fotó: Getty Images / Pierre Crom
A keleti blokk szétesésével a szovjet mezőgazdaság durván összezuhant, a gyárak viszont továbbra is nyomatták a földgázalapú műtrágyatermelést. Az üzemeknek ezért hirtelen exportpiacokat kellett találniuk, ami piacgazdasági gyakorlat híján megnyitotta a terepet a közvetítőknek. Feltehetően így került Rovt és Pákh barteres cége is képbe a Togliattiazotnál.
A vörös menedzser és a fiú
A gyárkomplexum mindenesetre túlélte az ínséges időket és Vlagyimir Makhlai, a TogliattiAzot 1985-ben még pártutasítással kinevezett vezetője is megerősödve, klasszikus vörös menedzserként került ki a gazdasági és jogi átalakulásból: ő lett a részvénytársasággá átalakított és privatizált gyár első igazgatótanácsi elnöke. Egészen 2011-ig elegendő szövetségese volt a tulajdonosok között ahhoz, hogy megtartsa a posztját. Akkor is csak azért vesztette el, mert egy komplex átszervezés végén valahogy a fia, Szergej Makhlai került a Togliattiazot élére – az öreg Makhlai azt mondja, Szergej átverte, amikor aláíratott vele valamit.
Az ifjabbik Makhlait azonban egyből az orosz sztratoszféra farkastörvényei fogadták. Az Irish Times szerint 2012 augusztusában egy budapesti magánreptéren egy másik oligarcha, Dmitrij Mazepin, a konkurens Uralchem műtrágyacég dollármilliárdos elnöke, aki egy időben Vlagyimir Putyin orosz elnök pártjának színeiben volt orosz regionális közgyűlési képviselő, megfenyegette az újdonsült oligarchát. Ha Makhlai nem intézi el, hogy Mazepiné legyen a Togliattiazot meghatározó tulajdonrésze – mondta állítólag Mazepin –, akkor a konkurens oligarcha megoldja erőből.
Fotó: AFP / Aleksey Nikolsky
M&A
Oroszországban a hasonló műveletek szinte hétköznapiak, pénzért ugyanis a hatóságok, bíróságok és erőszakszervezetek útján maga az állam is mozgósítható egy-egy kétes cégakvizíció érdekében. A Togliattiazot esetében például már történt hasonló 2005-ben, amikor moszkvai nyomozók által kísért kommandósok szállták meg váratlanul a gyárat, hogy adócsaláshoz gyűjtsenek bizonyítékokat (a Makhlaiok nem sokkkal ezután el is hagyták Oroszországot). Annak az átvételi kísérletnek a hátterében állítólag a negyedik leggazdagabb orosz, a Kremlhez közel állónak mondott Viktor Vekszelberg állt.
Az ifjabbik Makhlai mindenesetre nem adta át a családi ezüstöt: úgy feltételezik, egy csokornyi offshore cégen keresztül még mindig ő irányítja a Togliattiazotot.
A válasz viszont nem váratott sokat magára. 2012 végén a regionális orosz ügyészség vizsgálatot indított a Togliattiazot menedzsmentje ellen csalás gyanújával. Az orosz viszonyok ismeretében nem éppen hihetetlen alapállítás az volt, hogy a Makhlaiok egy közeli barátja és üzletfele által irányított svájci Ameropa AG kereskedőcég egy szövetségese nyomott áron vihette a Togliattizot műtrágyáját, a cechet pedig elmaradt haszon formájában az üzem kisrészvényesei, illetve be nem fizetett adók formájában az orosz állam állta.
Az orosz ügyészség egy ír vállalat, az Eurotoaz Limited kezdeményezésére zárolta a Togliattiazot több részvényesének tulajdonrészét. Négy, vélhetően Makhlaihoz kötődő karib-szigeteki offshore cég ezért Írországban beperelt Mazepin Uralchemjétől kezdve az ír céggel bezárólag mindenkit, akik szerintük összeszövetkeztek, hogy kiforgassák őket a vagyonukból.
Az ír Eurotoaz Limitedre érdemes külön figyelmet fordítani. A vállalat ugyanis azt állítja magáról, hogy ő a jogos tulajdonosa a magyar Eurotoaz Kft. korábbi, megközelítőleg 10 százalékos Togliattiazot-részesedésének.
Odass, magyarok
A magyar Eurotoazt 1993-ban alapította egyrészt a Togliattiazot, másrészt egy Európa-Ltd Kft. névre hallgató magyar cég, amit viszont eredetileg a Golgota-tulajdonos Pákh Imre és Alexander Rovt alapított még egy évvel korábban. Cégbírósági adatok szerint az eurotoazos időkben már két ukrán – Gennadi Likhatchev és Elena Olenich – vitte a céget, de például az orosz Forbes tényként kezeli, hogy ekkor is Rovték voltak az igazi főnökök.
A Togliattiazot 1994-es privatizációja során a részben a korábbi menedzsment, részben a dolgozók kezébe kerülő, részben pedig nyilvános aukciókon elárverezett részvények mellett 20 százaléknyi tulajdon jutott az orosz államnak, amit két részletben nyilvános pályázaton adtak el. Logikusnak tűnik, hogy a cég feletti kontrollt megtartani igyekvő Makhlai igyekezett olyan pályázókat előkeríteni, akikre később szövetségesként számíthat. Az egyik pakettet például egy Ameropa-érdekeltség vitte el: már említettük, hogy a svájci cég olyan szoros szövetségese lett Makhlainak, ami még csalásgyanús ügyeket is eredményezett.
A másik pakettet sajtóhírek szerint az Eurotoaz vitte vagy negyvenmillió dollárért, a magyar cég kezességét pedig a Togliattiazot benne lévő saját kisebbségi tulajdona, illetve a tulajdonostársak megbízhatósága garantálta volna. Utóbbival ugyanakkor Makhlai szerint gondok voltak: az orosz Forbesnak arról beszélt, szerinte Rovték elkezdték titokban összevásárolni a dolgozói részvényeket, és egy New York-i irodabérlésnél is kitoltak vele. Mindezt annak ellenére, hogy a Togliattiazot és Rovték cége, az IBE Trade ammóniakereskedelemben is partnerek voltak. Ami ezután történt, azt nehéz nem Makhlai saját kiszorítási akciójának tekinteni.
Keleti játékok
1995 novemberében a Romex Kft. nevű cégben olvadt be az Eurotoaz és az Európa-Ltd. is. Az átalakulás előtt két nappal a magyar Eurotoaz átadta a Togliattiazot-részvényeit a hasonló nevű ír vállalatnak. Azonban valamiért a Togliattiazot nem regisztrálta a változásokat: a megszűnt magyar cég neve maradt meg a részvénykönyvben. (Erről számol be legalábbis az ír cég közleménye).
Az ír Eurotoaz azóta több bíróságon is megpróbálta érvényesíteni az érdekeit, de eddig általában vesztett – azt viszont mégis el tudta érni, hogy orosz ügyészségek zárolják az ellenfelei tulajdonrészeit.
A sztoriba ennél a pontnál tökéletesen illik az az állítás, amit egy amerikai cég, a Utico tett egy amerikai, végül tárgyalás nélkül lezárt perben. A Utico ugyanis azt mondta, hogy Rovt és Pákh különböző cégeken keresztül lefizették az akkori ukrajnai erős embert, Pavel Lazarenkót azért, hogy 1996-ban az ogyesszai kikötőből togliatti illetőségű orosz gyártók ipari mennyiségű műtrágyakészleteit ellophassák. Ha az érintett műtrágya a Tolgiattiazoté volt és a lopásra tényleg megtörtént, az kétségtelenül látványos húzás lehetett a Rovték és Makhlai közötti adok-kapokban.
Fotó: AFP / Amr Nabil
Erről az esetről korábbi cikkünkben részletesen írtunk. Ezzel kapcsolatban Rovt a jogi képviselője útján helyreigazítási közleményt küldött nekünk, elsősorban azt hangsúlyozva, hogy a Utico által megnevezett egyik cég nem is volt az övé. Talán tanulságos, hogy az amerikai Utico által említett másik vállalatról viszont nem beszélt. Pákh Imre a cikk készítése során válaszolt a kérdéseinkre, és ő tagadta az egész sztorit.
Szivárványos jobboldali álmok
A Hungarista Magyar Hírszolgálat egykori vezetője, Szemenyei-Kiss Tamás egy 2003-as interjúban, amiben Pákh Imre apját, Pákh Sándort nevezte meg a magyarországi hungarista mozgalom pénzes nagybácsijaként, külön is említette az Európa-Ltd.-t mint fedőcéget. Szemenyei-Kiss, akit emailben értem el, ennyit tett hozzá korábbi állításaihoz:
Az Európa Ltd. főszerepet játszott az FKGP (dr. Torgyán) és a Hungarista Mozgalom támogatásában. A pénzkiutalások is innen érkeztek a hungaristákhoz és a kisgazda politikusokhoz.
Pákh akkor a Népszabadságnak tagadta a „hungarista dolgot”, azt viszont elismerte, hogy pénzelte Szemenyei-Kisst: „néhány alkalommal ismerőseim javaslatára, akikkel már hosszabb ideje láttunk el közösen bizonyos jószolgálati, adományozói feladatokat, őt is megkértem, hogy adjon át a nevünkben kisebb adományokat a rászorulóknak. Előfordult ugyanis, hogy egy időben hat helyen kellett volna adományozni, ami fizikai lehetetlenség lett volna. Csak később tudtam meg, hogy Szemenyei-Kiss a hazai szélsőjobb egyik furcsa figurája” – mondta akkor a műtrágyakereskedő.
Ellentmondásos legendák
A hungarista akolból kiugró Szemenyei-Kisst azóta kitagadta a magyar szélsőjobb; az újnáciközeli online univerzumban keringő, kérdéses valóságtartalmú állítások azt is kétségbe vonják, hogy például a Hírszolgálat létezett volna. Más, hasonlóan kétes források szerint Szemenyei-Kiss valójában a hungaristák sajtófőnöke volt, méghozzá Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) elnöke kinevezésére. Győrkös később összeveszett Szemenyei-Kissel, mert a HVG korabeli tudósítása szerint a „baloldali sajtóban a mozgalom érdekeire nézve sértő nyilatkozatot tett”, azaz a hungarista mozgalom katonai szárnyának minősítette a Győrkös-féle, német hátterű csoportot. Szemenyei-Kissnek ez az állítása mindenesetre úgy tűnik, bejött: a házában gépkarabélyt tartó Győrkös jelenleg gyanúsított a tavalyi bőnyi rendőrgyilkosság ügyében. Az MNA-ról azóta kiderült, hogy kapcsolatban állt az orosz katonai hírszerzéssel, és valóságos fegyverarzenált halmozott fel.
Fotó: MTI / Krizsán Csaba
Szemenyei-Kiss azt is állította, hogy a hungaristák hazai pénztárosa az Európa-Ltd. akkori ügyvezetője, Simon László volt. Simon az első Orbán-kormány alatt Torgyán József kisgazda pártelnök bizalmasaként vált ismertté, később bíróság elé is állíották a Független Kisgazdapárt körüli agrárügyek miatt.
Egy bulvármagazinban is közölt képen pedig Simon, Torgyán és Pákh voltak láthatók, amint hármasban sétálnak a Holland-Antillák egy szigetén. Az idén elhunyt Torgyán erről később azt mondta, hogy Pákh mellett tudta csak külső zavaroktól mentesen megírni az agrárstratégiát. Pákh a Torgyán-kapcsolatot régi barátságukkal magyarázza, Szemenyei-Kiss szerint viszont a Pákh família éppenséggel Torgyánt tolta, sőt,
Annyi biztos, hogy az Eurotoaz Kft. és a körülötte lévő magyar cégek korabeli cégbírósági iratai közül számoson megtalálható az azokat előkészítő jogász, Torgyán Attila – a pártelnök fia – szignója.
A javarészt különféle emigrációkból hazatérő, illetve egykori 56-os csoportok körül szerveződő hungaristákra nyilvánvalóan kíváncsi volt a világ összes titkosszolgálata, az 1988-ban újraalakuló kisgazdák után pedig az 1945-ös – azaz a szovjet megszállás alatti utolsó szabad – választáson megszerzett abszolút többségük miatt érdeklődhetett például a magyar állambiztonság. Torgyán neve is előkerült ebben a kontextusban, de a pártelnök sikerrel védte meg magát az átvilágításon: a neve alatt ugyanis csak a beszervezős B dosszié és a hálózati személyek, azaz ügynökök esetén használatos 6-os karton került elő, jelentéseket tartalmazó M dosszié nem.
Keller László szocialista politikus 2000-ben azt mondta, Torgyán „szinte átláthatatlanul összekapcsolódó ukrán, orosz, szélsőjobb amerikai erők alkotta cégbirodalom meghatározó személyeinek befolyása alatt áll” és utalt arra, hogy Pákhék ügyeit a nemzetbiztonsági szolgálatoknak vizsgálniuk kellene (Keller ellen sikeresen indított rágalmazási pert Demeter Ervin akkori MDF-es titokminiszter, mert a szocialista politikus azt sugallta, hogy Demeter saját hungarista szimpátiái miatt nincs ilyen vizsgálat).
Fotó: MTI / Vajda János
A polgári elhárítás, a mai Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődjének számító Nemzetbiztonsági Hivatal 1999-es évkönyve arra utal, legalábbis a hungaristákra odafigyeltek a szolgálatok. A demokrácia szabályaival össze nem egyeztethető jobboldali szélsőségek között eminensen említik pédául a Magyar Nemzeti Arcvonalt.
A K betűs szó
Egy végül meghiúsult bolgár műtrágyagyár-akvizíció dolgában a végül Pákhék ellen forduló helyi kontaktemberük azzal is meggyanúsította a két üzletembert, hogy régi KGB-s kötődéseik vannak. A Bloombergnek nyilatkozó Rovt a gyanúsítást elkacagta, mondván:
Kettejük közül Pákh speciel római katolikus, de az életrajzában nem szerepel világos jele szovjet állambiztonsági érintettségének. Pákh 1974-ben vándorolt ki Szovjet-Kárpátaljáról. Az anyai ágon cári katonatiszti családból származó Pákh 1972-ben végzett a leningrádi egyetem arab szakán (három évvel az egyetem leghíresebb tanulója, a jogot végző és az iskolapadból egyből a KGB-hez átülő Vlagyimir Putyin előtt), ott ismerkedett meg leendő első feleségével, egy elit családból származó amerikai lánnyal. Pákh úgy meséli, Richard Nixon elnök neje járt közben azért, hogy a feleségével kivándorolhassanak Amerikába.
Az NBH 2005-ös évkönyvéből mindenesetre kiolvasható, hogy a szolgálat az energetikát és a műtrágyakereskedelmet az orosz eredetű szervezett bűnözés szempontjából erősen fertőzött területnek tartja: „az orosz ajkú szervezett bűnözői csoportok megjelenése a kelet-közép európai országokban már az 1990-es évek eleje óta megfigyelhető (…) érzékelhető, hogy új gazdasági pozíciók kiépítésére törekszenek, elsősorban az olaj- és a földgáz-értékesítés piacán, valamint az építőanyag-, műtrágya-kereskedelem és a fafeldolgozás területén” (a hozzáférhető korábbi, azaz az 1999 és 2004 közötti évkönyvek erről nem tesznek említést, de a legnagyobb korabeli alvilági bizniszt, az olajozást sem nagyon emlegetik; ebből az következik, a 2005-ös állításokat nyugodtan érvényesnek tekinthetjük korábbi időszakokra is).
A mágikus pénzcsináló gépezet
Annyi biztos, hogy az erős mezőgazdasági beágyazottságú kisgazdák helyzetbe hozásával Rovték lefedhették volna a műtrágyaipar körüli, fél kontinensnyi kereskedelem teljes vertikumát. A Torgyán-kapcsolatból várható magyar élelmiszereket földgázra lehetett volna cserélni. Rovték egyeztettek Igor Makarovval, az Itera nevű gázkereskedő cég főnökével, aki a kapcsolatain keresztül az Iterát például Szemjon Mogiljeviccsel, a nálunk Szeva bácsiként ismert keresztapával is hírbe hozták – a térségben elérhető legolcsóbb, türkmén földgázhoz is hozzá tudott jutni. A korábbi cikkünkben már emlegetett Dmitrij Firtas gázoligarcha például eredetileg a türkmén gáz cserealapjául szolgáló élelmiszert szállítva került az Itera közelébe.
A cserélt földgázból Rovték az érdekeltségeikbe tartozó gyárakban műtrágyát csinálhattak volna, ahhoz pedig már értettek, hogy ezt hogy adják el a világpiacon, de akár a magyar mezőgazdaságra is ráönthették volna. Egy ilyen rendszerrel az élelmiszer-földgáz-műtrágya-élelmiszer lánc minden egyes pontján döbbenetes pénzeket lehetett volna keresni.
Fotó: MTI / Balázs Attila
Svájci ismeretségek
Firtas amúgy szerepel egy másik érdekes politikai érintettségű sztoriban is: a Blikk szerint Róth György, Rovt testvére írta alá azokat a papírokat 2011-ben az Alfapapír Kft. részéről, amelyek révén 25 millió eurót adtak a Silvio Berlusconi olasz exminiszterelnök érdekeltségébe tartozó Emerald Cove nevű offshore cégnek. A napilap tudomása szerint a kölcsönt nem fizették vissza az olaszok, az Alfapapír sem kérte vissza a pénzt.
A Blikk szerint a Berlusconi-féle ügylet vélhetően egy másik ügy lezsírozását szolgálta, a napilap szerint ugyanis az Alfapapír mögött Dmitrij Firtas állhatott, aki az akkori olasz miniszterelnökkel, Berlusconival akart üzletelni, a 25 millió eurós kölcsön pedig ezt volt hivatott elősegíteni. A bulvárlap azt is írta, hogy Berlusconi a szardíniai villájában fogadta is Firtasékat, amelynek előkészítésében egy Svájcban élő magyar üzletember vállalt kulcsszerepet. Azt leírták, hogy Firtast és körét az ukránok kérésére ő hozta össze az olaszokkal, az illetőt azonban nem nevezték meg, és kérésére egy az érintetteket együtt ábrázoló képről is kiretusálták.
Egy állítólag Svájcban élő, Rovt-környéki magyar pedig eminens helyen szerepel az eurotoazos kavarások környékén is. Galántai György az Eurotoaz Kft.-t alapításától a Romexbe olvadásáig ügyvezette, utóbbi irányítását 1995-től átvette az idővel a felügyelőbizottságba zsilipelő Róth Györgytől, és végelszámolóként a cég megszűnését is ő menedzselte. Az MTI által idézett orosz sajtóhírek szerint ugyanez a „svájci magyar” Galántai György lett az ír Eurotoaz alapító igazgatója is; az Irish Times arról írt, 2012-ig ő volt az ír cég tulajdonosa is.
A cikkben szereplő állítás miatt, miszerint Alexander Rovt műtrágyát lopott az odesszai kikötőből, cserébe pedig lefizette Pavel Lazarenkó ukrán miniszterelnököt, Alexander Rovt helyreigazítási kérelemmel fordult lapunkhoz. Tekintettel arra, hogy a sérelmezett állítás kapcsán sajtóhelyreigazítási per van folyamatban Alexander Rovt és a 24.hu Szerkesztősége között, ezért az eljárás jogerős lezárultáig a helyreigazítást nem áll módunkban közölni.
