Oroszországban biztosan nem fizettünk le senkit
– mondta a munkácsi páros, Pákh Imre és Alexander Rovt egykori amerikai főnöke, amikor a Bloomberg egy korábbi peres üggyel kapcsolatban arról kérdezte, igaz-e, hogy magas rangú kormányzati tisztviselőket fizettek le a volt keleti blokkban.
Pákhról és Rovtról nem is orosz üzelmeket állít egy amerikai vállalat, hanem azt, hogy ukrán nagyságoknak, nevezetesen Pavel Lazarenkónak és Julija Timosenkónak fizettek csúszópénzeket a kilencvenes években. Állítólag Pákhék ezzel azt hálálták meg Lazarenkónak, hogy ipari mennyiségű műtrágyát lophattak az ogyesszai kikötői raktárakból.
Az állítást egyelőre egy banki utalási bizonylat támasztja alá, de azt Pákh sem tagadja, hogy valamit üzletelhettek Lazarenkóhoz tartozó cégekkel.
Ki kicsoda?
A sztori főalakjai közül Rovtot a nemrégiben a Klubrádióban és a 168 Óra hetilapban is közvetett tulajdont szerző belga alapítvány mögé szokás sejteni. Az alapítvány magyar embere, Megyeri András korábban az Átlátszónak arról beszélt, az alapítványi papírokban feltűnő magyar származású New York-i ingatlanos, Izsák Róbert mellett van még egy „egy ingatlanos fószer, aki elég sok pénzt beletesz. Nem ez az egyetlen dolog, amibe beletesz pénzt Magyarországon”. Rovtra éppenséggel illik a leírás, ráadásul van közös magyarországi érdekeltsége Izsákkal.
Pákh több éve vitában áll a magyar állammal arról, hogy mennyi pénzt kapjon a Munkácsy Mihály festette Golgotáért. A jelentős Munkácsy-gyűjteménnyel rendelkező Pákh pr-hadjárata mindenesetre komoly gellert kapott, amikor a képeit menedzselő Munkácsy Alapítány köré felhúzott cégbirodalom összedőlt, miután a cégeket vivő férfit leszúrta a strómanja.
Mindkettejüket új fényben tünteti fel a gyanúsítás és az illusztris társaság.
Milliárdok műtrágyából
Az egyaránt a kárpátaljai Munkácsról származó Rovt és Pákh a vagyonukat együtt alapozták meg a kilencvenes években, miután a nemzetközi bartercserét angolosan rövidítő IBE Trade Inc. nevű céget átvették a már idézett amerikai főnöküktől. A Szovjetunió széthullásával előálló készpénzhiányban Pákhék valahogy hozzáférést szereztek az olcsó orosz földgázból tonnaszám előállított műtrágyához, amivel a tervirányítás szétesése után a vegyipari üzemek nem tudtak mit kezdeni.
Pákh időközben eladta az üzletrészét Rovtnak, de kétségtelenül neki is van mit aprítania a tejbe – a Munkácsy-képe árával kapcsolatban például azt mondta,
hárommillió dollár nem változtatja meg az életét.
Rovt világszinten is hatalmas, dollármilliárdos birodalmat épített a kelet-európai műtrágya és a földgáz köré, amit 2011-ben eladott Dmitrij Firtasnak, a bevételből pedig javarészt New York-i ingatlanbefektetéseket eszközölt.
Konkrétumot azonban eddig nem nagyon lehetett tudni a kilencvenes évek vadkeletjén kötött üzleteikről. „Kemikáliával, műtrágyával kereskedik, gyárakat létesít” – írta szemérmesen Pákhról a Népszabadság tíz éve készült beszélgetős portréja. Az üzletember 2001-ben még valamivel bőbeszédűbb volt, amikor a lapnak úgy nyilatkozott: „ukrajnai és orosz gyárakból Kínába, az Egyesült Államokba, Indiába, Koreába és a Földközi-tenger medencéjének egyes országaiba – főképpen Olaszországba – szállítunk (…), vállalkozásaim műtrágya gyártásával és értékesítésével foglalkoznak”.
Ukrán miniszterelnökök jogi pácban
Nagyon is konkrétat állított azonban a két munkácsi üzletemberről a United Trade & Investment Corporation (Utico) a Julija Timosenko ellen 2011-ben indított perében, méghozzá azt, hogy Pákh és Rovt lefizette Pavel Lazarenko ukrán miniszterelnököt és az akkoriban a Lazarenko érdekeltségéhez tartozó egyik céget irányító Timosenkót azért, hogy nagy mennyiségű műtrágyát lophassanak az ukrajnai Ogyessza kikötővárosából.
A Utico–Timosenko-per a Lazarenko nevéhez fűződő amerikai jogi eljárások sorába tartozik. A nemzetközi közvélemény az egykori miniszterelnök ellen az ezredforduló környékén indult perből tudhatott meg először konkrétumokat arról a – műtrágyaiparhoz szorosan kötődő – földgázkereskedelmi kavarásról, ami Oroszország kelet-európai befolyása mellett a térség legkétesebb üzleti csoportjait is erősíti.
Gázos üzletek
Pavel Lazarenko dnyipropetrovszki kormányzóból lett 1994-ben ukrán energetikáért felelős miniszterelnök-helyettes, majd később miniszterelnök. Alatta épült ki az orosz földgázkereskedelem feletti monopóliumból varázsütésre milliárdokat fialó ukrán rendszer. A például az Emfesz nevű cég révén Magyarországról is ismerős modell lényege az, hogy az orosz földgázzal ellátott országokban a semmiből lehet pénzt csinálni, ha az orosz gáznál olcsóbbat importál az ember.
A trükk ott van, hogy az olcsóbb – általában belső-ázsiai – gáz is az oroszok vezetékén érkezik, tehát a bizniszben valahogyan érdekeltté kell tenni az orosz felet is. Ez ritkán történik meg anélkül, hogy kérdéses hátterű, például titkosszolgálati vagy szervezett bűnözői kapcsolatokkal rendelkező csoportok is helyzetbe kerülnének.
Szervezett kapcsolatok
Dmitrij Firtas, aki maga is ebben a gázbizniszben utazott legalábbis a kétezres években, és Rovt vegyipari birodalmának örököseként már előkerült a cikkben, azt mesélte egy kiszivárgott amerikai külügyi távirat szerint a moszkvai nagykövetségen, hogy személyesen Szemjon Mogiljevicstől, a Magyarországon Szeva bácsiként ismert keresztapától kapott engedélyt arra, hogy beléphessen az ukrán gázpiacra.
A kiszivárgott Firtas-állítások szerint Lazarenko, Timosenko, valamint Lazarenko asszisztense, Igor Fisherman felosztották és megszerezték a teljes ukrán gázpiacot.
A hadművelet egyik nyertese, az Itera nevű cég áttétesen magához Mogiljevicshez kapcsolható. Ebbe a cégbe a türkmén gáz cserealapjaként szolgáló élelmiszert vitte Firtas cége, a Highrock Holdings. A Highrock egyharmada egy időben Mogiljevics exfelesége, Galina Telesh tulajdona volt. Firtas a Financial Timesnak azt mondta, hogy a nőt Igor Makarov, az Itera elnöke hozta, miközben a már idézett külügyi távirat szerint Firtas egy Makarovval folytatott tárgyaláson Mogiljevicset az Itera-elnök testőreként látta viszont. (Makarovot amúgy Rovték is ismerték, a Bloomberg szerint egy bolgár műtrágyagyárat közösen vettek volna meg azzal, hogy türkmén forrásokból Makarov biztosítaná a gyár földgázellátását.)
Sőt, ukrán sajtóhírek szerint Fisherman is megfordult a Highrockban – az eredetileg Lazarenko asszisztenseként indult férfit egy 1996 körüli, feltehetően az FBI-tól származó jelentés úgy írja le, mint aki a Mogiljevics-féle szervezet ténykedését koordinálja Ukrajnában, Oroszországban és Magyarországon.
A haszon az Itera mellett a Timosenko vezette UESU nevű cégnél csapódott le. A Lazarenko-perekből tudjuk, hogy az UESU-ból aztán két közbeiktatott cégen – a londoni székhelyű UEIL-en és ciprusi Somolli Enterprises Inc.-n keresztül – részesedett az importengedélyeket osztó Lazarenko is.
Lazarenko vagyona a tét
1999-ben a korrupciós ügyek által szorongatott, ukrán parlamenti székét hátrahagyva menekülő Lazarenkót az Egyesült Államokban lefogták, beperelték és leültették.
Az exminiszterelnök legalább 250 millió dollárt rejtett el különböző offshore számlákon, amikre érthetően sokan pályáznak az ukrán államtól kezdve az amerikai igazságszolgáltatásig; az ezzel kapcsolatos per még zajlik. Ebből a pénzből szeretne egy részt magának a Utico is.
A Utico azt állítja, őket annak idején az ukrán főügyészség szerződtette arra, hogy jutalékért cserébe keressék meg Lazarenko elrejtett vagyonát, viszont az ukránok fizetésképpen készpénz helyett Lazarenko elkobzandó vagyonának egy részét hagyományozták rájuk. A bostoni cég azóta jogi akciózással próbálja valakitől megkapni a pénzét. Timosenkót azért perelték be, mert állításuk szerint a Leia hercegnős frizurájáról elhíresült későbbi ukrán miniszterelnöknő is részt vett Lazarenko bűnös üzelmeiben, tehát volt mentora helyett fizethetne éppen ő is.
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipey
Rovték a képben
A Utico azt állította, hogy Pákh és Rovt cégei, az IBE Trade és a World Wide Chemicals Inc. 1995 novembere és 1996 szeptembere között összesen megközelítőleg 14 millió dollárt utaltak az orosz gázos bizniszből ismerős cégek, a UEIL és a Somolli számláira Timosenkóéknak. (Ezt az iratot itt lehet megnézni.)
Bemutattak egy banki átutalási bizonylatot is, amely 2 millió 709 ezer dollárról szól, amit 1996. március 5-én utalt a World Wide Chemicals a Somollinak. Az átutalás közleménye arra utal, műtrágyával kapcsolatos az utalás. Ha más nem, ebből annyi okkal feltételezhető, hogy Rovt és Pákh cége minimum üzleti kapcsolatban állt Lazarenkóékkal. (Az átutalásról szóló iratot itt lehet megnézni).
A Utico emellett azt is állította, hogy Rovtéknak hozzáférésük volt az oroszországi Togliattiból induló műtrágyavezetékhez, valamint Lazarenkón keresztül Rovték engedélyt kaptak arra, is hogy hozzáférjenek a Fekete-tenger partján fekvő Ogyessza kikötői létesítményeihez. Ezzel a hozzáféréssel visszaélve pedig egyszerűen ellopták orosz gyártók kikötőben tárolt műtrágyakészleteit. Lazarenkóékat a műtrágya eladásából származó haszonból fizették ki.
Az állítások igazságtartalma végül nem került az igazságszolgáltatás mérlegére, miután az eljárás nem jutott érdemi tárgyalásig. A bíróság ugyanis elfogadta Timosenkónak azt az érvelését, hogy a New York-i testületnek nincsen illetékessége az üggyel foglalkozni. Amúgy Rovt és Pákh neve is azért került elő az ügyben, mert az anno New Yorkból üzletelő műtrágya-kereskedőkön szerette volna a Utico bemutatni, hogy a város bíróságának igenis lehet köze Timosenko vagyonának eredetéhez.
Rovtnak is írtam, válaszát még várom.
Alkotmányos költségek
Annyi valószínű, hogy a kelet-európai „alkotmányos költség” műfaja nem feltétlenül ismeretlen Rovték előtt. A Bloomberg idézi egy másik perből az IBE Trade egy korábbi befektetőjét, aki szerint a cég egykori vezetője azzal magyarázta hatmillió dollár eltűnését, hogy magas rangú kormánytisztviselőket kellett lefizetniük a volt Szovjetunió területén.
Szintén a Bloomberg idézi egy másik perből Pákh tanúvallomását. Eszerint a már említett bolgár műtrágyagyár akvizíciójára készülve az üzletet hozó összekötő az IBE Trade-nek bemutatott néhány bolgárt, akik közül az egyik volt titkosszolgaként ajánlkozott a helyi kormányzati engedélyek lezsírozására. A bolgárok tíz százalékot kaptak, Pákh idézett vallomása szerint
a hasonló természetű szolgáltatásokért Kelet-Európában bevett szokás szerint.
Emigránstörténetek
Pákh Imre és Alexander Rovt egyaránt kalandos úton jutott a műtrágyabizniszbe a kárpátaljai Munkácsról. Az 1950-ben született Pákh a leningrádi egyetemen ismerkedett meg első feleségével, az amerikai elit családból származó Linda Kite-tal, és vele költözött a tengerentúlra 1974-ben.
A Pákhnál két évvel fiatalabb, eredetileg Róth Sándorként született Rovt először Magyarországra költözött, de egy büntetőügy végül meggyőzte arról, hogy jobban jár Amerikával, ahova 1985-ben vándorolt ki. A Pest Megyei Hírlap 1983-ban mindenesetre úgy említi Rovt nevét, mint akire a Déli pályaudvar melletti Déli ABC dolgozóinak – csalással és magánokirat-hamisítással kísért – árdrágítási ügyében kiszabott 10 hónapnyi szabadságvesztést később pénzbüntetésre mérsékelte a Legfelsőbb Bíróság.
