Amióta Magyarország egyetlen női tetőfedője, Kunu Lenke fogta magát és május 21-én levonult Bársonyosról, vagyis abbahagyta a kiégett ház önkéntes felújítását, a Strama család megint sokat szenved. A tetőfedőnő ugyanis azt kívánja bebizonyítani, a család érdemtelen volt a segítségre. Kunu Lenke már Bársonyoson elkezdte a bizonyítékok gyűjtését: mit vesz a családfő a boltban, mit eszik, mit iszik a háza udvarán.
Beszélgetéseket kezdeményezett, amiket a másik fél tudta és beleegyezése nélkül telefonon rögzített.
– Én nem féltem Kunu Lenkétől – mondja a tizenhat éves Martin –, csak meglepődtem, hogy lány létére hogyan beszél az emberekkel. Káromkodott, kiabált, velem is, pedig én a Feri bá’nak voltam a segítője.
– Nézze – kezdi Martin édesanyja –, nyolc hónapja élek a kisbéri családok átmeneti otthonában, de Strama Ferencékről nem tudok rosszat mondani. Időnként segítek nekik, a kiégett házból is együtt pakoltuk ki a romokat… Jó, legyen erélyes egy tetőfedő, mert mint nő, a szakmájában meg kell, hogy állja a helyét, de… A legutolsó napon a szomszédból áramot kellett áthoznia a Ferinek, és a hosszabbító nem volt elég. El kellett szaladni egy másikért is a falu közepébe, Lenke meg üvöltözött, hogy ő nem ér rá erre, ennyi idő alatt Pesten 140 ezer forintot kereshetett volna. Nem egyszer, nem kétszer hallottam, ahogyan odadobta, ezért a munkáért Pesten 500 ezret is elkérhetne. Hát ha én egyszer elmegyek valakihez jóhiszeműen segíteni, akkor nem üvöltök ilyesmit. Én is jártam Ferihez dolgozni, mégsem kiabáltam oda: Nekem ez a segítés tízezer forintomba fáj!
Falun nem számít, kinek a neve mellé milyen párt van írva
Bársonyos kedves település, a levegője balzsamos, Stramáék kertjében már virágzik a borsó, amit Mónika az édesapjával még akkor ültetett, amikor a leégett tetejű házból ki lehetett látni az égre, a falak pedig kormosak voltak.
Bársonyost 753-an lakják, héttel többen, mint az előző önkormányzati ciklusban, s a polgármester, Kálnai Lajos nagyon büszke erre. Ez egy dolgos település. A polgármester gépszerelő, az alpolgármester végzettségét tekintve kőműves, jól megértik egymást.
A független polgármester szerint falun nem számít, kinek a nevéhez milyen párt van írva. Az alpolgármester például a Jobbik színeiben indult, a polgármester mégis teljes mértékben tud azonosulni vele, mert aki jobbikos, az általában lokálpatrióta, s a nemzeti érdekeket képviseli. Ha például a boltban kétféle tej van, biztos, hogy a polcról nem a szlovák tejet fogja levenni, még ha az harminc forinttal olcsóbb is, hanem a magyart. Kálnai Lajos szerint itt kezdődik egy igaz jobbikos, és egy igaz magyar. Persze, az is fontos, hogy ne csökkenjen a település lélekszáma.
Stramáék tavaly ősszel lettek bársonyosi lakosok a két kislányukkal, akik közül a kisebbik el van maradva a fejlődésben. Amikor beköltöztek az évek óta üresen álló öreg vályogépületbe, ahol valamikor a nagymama lakott, a polgármester nem örült: mert az anyuka ugyan rendes, dolgozik látástól-vakulásig Győrben, három műszakban a gyárban, ám az apuka, szerinte nagy hóhányó. Szórólapozó volt Pesten, s miféle kifogás az, hogy valaki azért nem vállal munkát a gyárban, mert a falu óvodája reggel héttől délután négyig van nyitva.
Emberek, segítsetek!
A tetőfedőnő Bársonyosra úgy került, hogy megkereste őt egy televíziós szerkesztő, s figyelmébe ajánlotta a Strama családot, mellyel nagy baj történt: ez év január hetedikén, hajnalban kigyulladt a tető, s a ház lakhatatlanná lett. ”Emberek, segítsetek!” – küldözgette leveleit mindenfelé az ötödikes Strama Mónika, és a tetőfedőnő segíteni akart. Cégeket keresett meg, s a tető és a ház felújításához – elmondása szerint – mintegy egymillió forint értékű építőanyag gyűlt össze: gerendától a vakolóanyagig, gipszkartontól a festékig. Igaz, ötvenezer forint értékben még kellettek csavarok, ácsszegek…, amit Stramáéknak kellett fizetniük.
A felújítás május harmadikán indult. A családról szóló riport május negyedikén jelent meg a 24. hu-n, s mivel a cikk végén a tetőfedőnő elérhetőségei voltak megadva, az adományozók döntő többsége nála jelentkezett.
Gondot jelentett, hová érkezzen az adománypénz. A tetőfedőnek nincs bankszámlája, a családnak pedig csak egy számlája volt. S bár Strama Ferenc Pesten lakó édesanyja mondogatta a fiának, hogy az adományoknak elkülönített bankszámlára kellene érkezniük, a családnak nem volt pénze számlanyitásra.
Lenyeltem a nyelvem, hadd guruljon
Kunu Lenke rutinos tetőfedő. Önkéntes munkáját rendkívül megnehezítette, hogy kétkezi munkára nem jelentkeztek segítők, vagyis csak egy régész, egy napra. Végül Pestről három otthontalannal indult el. Egyikük négy hónappal korábban még a Keleti pályaudvar aluljárójában élt, drog- és alkoholproblémákkal küzdött, a szabad világban még sosem dolgozott. Másikuknak komoly gondot jelentett a tárgyak s a fogalmak értelmezése, csupán a harmadik otthontalan dolgozott életében tetőn. Óriási türelem kellett hozzájuk, ráadásul Stramáról kiderült: tériszonyos. Attól még – a maga módján – mindenki lelkesen dolgozott, napi tizenkét-tizenhárom órában.
A nagy és lelkes segítést egy gerenda törte meg, melyet a tetőn keresztül kellett beemelni.
– Véletlen volt – bizonygatja Strama Ferenc –, hogy az új gerendát végigcsúsztattam a régin, ami égett volt, s amikor Kunu Lenke az új gerendát átölelte, a mellénye csupa korom lett. Ettől őrjöngeni kezdett, és akkorát rúgott a mélyhűtőszekrényünkbe, hogy annak kiszakadt az ajtaja. Nem szóltam. Lenyeltem a nyelvem, hadd guruljon, hiszen a cégektől ő szerezte az anyagokat, és édesanyám is azt tanácsolta, fiam, a tető érdekében nehogy visszaszólj. A mellényt este tizenegykor a családok átmeneti otthonában ki kellett mosnunk, rátettük a radiátorra, hogy másnap reggelre megszáradjon, különben, ahogy a tetőfedőnő mondta, visszamegy Pestre. A Facebook-oldalára is kiírta, megvolt az első fekete pont… Mindig történt valami. Az egyik otthontalan ráejtett egy égett, kormos stafnit a kőműves kicsapózsinórra, Kunu Lenke pedig azt üvöltötte: „Nem kell tönkreba..ni a holmijaimat, én magam is tönkre tudom tenni, tessék!” Avval ráugrott a kicsapós zsinórra… A feleségemnek magas a vérnyomása. Egyik nap, amikor a tetőfedő Kisbéren ebédelt, kihívta a családok átmeneti otthonából, elbeszélgetésre. Engem szidalmazott egy órán át. A feleségem sírógörcsöt kapott. Elismerem, a felújítás során többször hibáztam. Például meg kellett erősíteni az egyik vályogfalat. Vettem téglát s falazóhabarcsot Kisbéren, az Új-Ház Centrumnál, és a sógorommal nekiálltunk. Nem sikerült túl jól. Kunu Lenke előbb azt kérdezte, hát ezt meg ki csinálta. Nem akartam, hogy bántsa a sógoromat, ezért azt hazudtam, egy kőműves. Na, ez se volt az, jegyezte meg, aztán megkérdezte, és mennyiért. Akkor már mondanom kellett egy árat: 30 ezer. De hogy a dolgot kiegyenlítsem, azt mondtam, a tégla ingyen volt… Nézze, ha valaki magát egyfolytában támadja, üvölt, mint egy sakál, s úgy beszél, akár egy utolsó kocsis, akkor a rokonát nem akarná védeni? Aztán persze kiderült minden, és attól fogva hazug ember lettem.
A polgármester lebeszélte az adományozókat, vagyis tényszerűen tájékoztatta őket
A legnagyobb problémát továbbra is a bankszámlaszám okozta. A tetőfedőnő e-mailjére folyamatosan érkeztek az adományozni szándékozók levelei, a leveleket azonban a tetőfedő nem továbbította a családnak. A faluban elterjedt, hogy Stramáék gazdagok lettek. Mindenki számolgatott: egy milliót biztosan kaphattak.
Csókolom – mondja a családfő – volt, aki 200 forintot utalt, 300-at, 400-at, 500-at, mások 10, 15, 20, 30 vagy 50 ezret. Mindenkinek nagyon szépen köszönjük, a 200 forintokon is meghatódtunk… A tető felújítása május 3-án, szerdán kezdődött, csütörtökön jelent meg a riport, pénteken már érkeztek adományok, szombaton pedig átadtunk Kunu Lenkének 80 ezer forintot a szállítási költségeire. A csavarok és egyebek 50 ezerbe kerültek, 250 ezer forintot befizettünk a villanyszerelési munkákra…
Stramáék bankszámlaszámát a tetőfedő adta meg az érdeklődőknek. Közülük jó néhányan a falu polgármesterét is fölhívták, aki meg lebeszélte őket a család támogatásáról, vagy ahogy Kálnai Lajos magyarázta, tényszerűen tájékoztatta őket arról, ha sok a kiszórni való pénzük, akkor tömjék Stramáékat, akik csak szeptemberben költöztek a faluba, és csak négyötöd részben övék a ház (egyötöd részben egy rokoné – a szerző). Különben is a tűzeset után az önkormányzattól a család megfelelő támogatást kapott: svéd használt ruhákat, cipőket, májusban pedig, számla ellenében 50 ezer forintot, és lakhatnak Kisbéren, a családok átmeneti otthonában (havi térítési díj ellenében, ami több mint 60 ezer forint – a szerző). A polgármester szerint még az sem biztos, hogy a tűzeset úgy történt, ahogy. Nem, erre bizonyítéka nincsen. De abból a vályogházból, amit a tűz után vízzel locsoltak le, úgyse lesz már semmi. És az is teljes pénzkidobás, hogy arra egy ákombákom tetőt fölraktak. Különben is, az hogyan lehetséges, hogy a Stramának jobb mobiltelefonja van, mint neki.
Csókolom – mondta Strama meggyötörten –, Pesten napközben szórólapoztam, éjszakánként meg a metrókban, a mozgólépcsőnél lévő képeket cserélgettük ki, s ahhoz, hogy kifizessék a munkámat, le kellett fényképezni, a megrendelőnek azonnal átküldeni, ehhez pedig jó telefon kellett. Igen, két telefonom is van, kétéves hűségidővel, az egyik idén jár le.
Aszpik és chips
Magyarország egyetlen tetőfedőnője szerint egy pletyka nem indul el ok nélkül, valami alapjának csak kell lennie. Különben is látta, a telefonjával le is fényképezte, ahogy a boltban a Strama aszpikos felvágottat vásárolt, a ház udvarán pedig chipsszel tömte a fejét. Miből? Az adományozók pénzéből?
Csókolom, a feleségem a győri Chio-gyárban dolgozik, és időnként kapnak ingyen chipset, kekszet, krékert. Azon a héten, ha jól emlékszem, kukoricásat. Kérjünk a gyártól igazolást? Az aszpikos felvágott ára a Coopban 130-150 forint. Tíz deka… Az orvosi papírjaimat is be akartam mutatni a tetőfedőnek, mert úgy gondolta, semmi bajom, de eltolta magától.
– A fiamnak – sóhajtja a telefonba Strama Ferenc édesanyja – ugyanaz a baja, ami az apjának is volt. Gyomorciszta, gyomorpolip… Ez rákosodott el, és ebbe halt bele.
– Csókolom – mondja Strama Ferenc –, hallották, amikor a tetőfedőnő a napszámosának arról beszélt, nem is a kéménytől gyulladt ki a ház, hanem azért, mert lophattuk az áramot. A tűzeset után alaposan megnézték a mérőórát, mindent szabályosnak találtak, a tűzeset előtt is volt plombaellenőrzés, sőt, akkor is, amikor tavaly augusztusban a házba beköltöztünk. Egyébként havi 13 ezer forint áramdíjat fizettünk, a hidrofor miatt.
Még egy kis kiabálás
És a nagy házfelújítás evvel véget is ért. Azaz volt még egy kis kiabálás. Strama Ferenc Pestről Bársonyosra látogató édesanyja kiáltotta azt: rendőrt hív, ha a tetőfedő a családnak küldött építőanyag-adományokat az utánfutójára fölpakolja, s elviszi. Ez május 21-én volt, és 15 óra 22 perckor Kunu Lenke azt írta a 24. hu Strama családról megjelent riportja alá a kommentekhez: “Köszönjük a sok-sok felajánlást, de úgy néz ki, hogy megoldódik a család próblémája.”
A tetőfedőnő, elmondása szerint, két adományozótól 600 ezer forint készpénzt vett át, ebből 300 ezer forintot – az adományozók tudtával és beleegyezésével – a saját és az otthontalanok költségére számolhatott el (szállás, ennivaló, benzin), a megmaradó 300 ezer forintot pedig, mivel Stramáékat érdemtelennek ítélte, egy másik jótékonysági eseményre fordíthatja.
Az újságíró jelentsen?
A tetőfedőnőnek furcsa elképzelései vannak. Szerinte Stramáról falugyűlést kellene tartani. Falugyűlést? Május 25-én meg avval a követeléssel állt elő, hogy Strama Ferencnek beismerő vallomást (sic!) kell tennie szóban vagy írásban az újságírók előtt. Arról, hogy mi mindenben volt „gerinctelen”, s hogy mindaz, amit eddig állított,”az összevissza hazudozás volt, kiforgatás mindenből”. A beismerő vallomás után a két újságírónak, vagy legalább az egyiknek, föl kell hívnia a tetőfedőt, és tájékoztatnia arról, megtörtént-e a beismerő vallomás. Ha igen, a tetőfedőnő túlteszi magát a dolgon.
Hogy mi van most?
Az újságírók nem jelentettek, a tetőfedőnő pedig nem nyugszik. Facebook-oldalán tovább folytatja a Strama család nagy nyilvánosság előtti lejáratását. Június 6-án 21 óra 41 perckor például azt ígérte, lemegy Bársonyosra, mert állítólag Stramáék osztogatják az adomány-építőanyagokat, „…és ha nem úgy áll a dolog, ahogy kellene, akkor felpakolom a maradékot és átviszem a polgármesteri hivatalba…”
Hogy mi van a házzal? A tetőszerkezet 98 százalékban kész. Egy kőműves a hónap végén megcsinálja a kéményt s az egyéb munkákat. Pénzért. Még meg kell venni a hidrofort, fizetni kell a a vízvezeték-szerelésért, áram már van az udvaron. Az adományozóktól 636 ezer 572 forint érkezett. Az adományozók száma: 85. A legkisebb adomány 200 forint volt, a legnagyobb 50 ezer. A bankszámlakivonatból az derül ki, hogy Stramáék nem költöttek többet, mint a jövedelmük, s mint amit a rokonság küldött a megsegítésükre. A Strama család nincs jó állapotban. A feleség kétszer lett rosszul a munkahelyén. A családfő nyugtatókat szed, amúgy újból közmunkás, munka után a ház felújításán dolgozik, és egyetlen dologra vágyik:
Hagyjon már minket békén a tetőfedő néni!
