Hullámot vetett a hidegfront a Kárpát-medence felett, az örvénylés erős szelet, jelentős lehűlést, és ahogy látjuk, jelentős havazást is hozott. Volt, ahol pattogatott kukorica méretű, gigantikus pelyhek hullottak, ami azért fura, mert valójában nincs annyira hideg, azaz nincsenek mínuszok. az ország teljes területére figyelmeztető előrejelzést adtak ki, jelentős részén veszélyjelzés van érvényben.
Nem kellenek mínuszok
Ha 1-2 fokos a levegő, nem feltétlenül olvad el azonnal a hó, tartósabban is megmaradhat, de ez persze a hómennyiségtől is függ – mondja Varga Sándor meteorológus, az Időkép.hu munkatársa.
A csapadék, legyen az hó vagy eső a feláramló párából jön létre. A környezet a magassággal arányban egyre hidegebb, a feláramló levegő egy idő után eléri a harmatpontot – ez az a hőmérséklet, amikor a levegő telítetté válik, megkezdődik a felhő- és csapadékképződés. Nagy magasságokban komoly mínuszok uralkodnak, ezért sokszor még a nyári eső is jégkristályként kezdi életét, csak a felszín felé közeledve olvad vízzé.
Ha viszont a fent említett magasságban mínuszok uralkodnak, a jégkristályok nem olvadnak el, hanem útjuk során gyönyörű alakzatokat alkotva összefagynak, kialakul a hópehely.
Néhol megmaradhat
A viharos széllel beáramló hideg miatt nyugaton és a középső tájakon 1-4 fokos a levegő, de keleten még 5 fok felett alakul a hőmérséklet. A magasabb területeken, illetve egyes síkvidéki tájakon akár tartósabban is megmaradhat a hó, mivel a ciklon csapadékzónája mögött hideg levegő áramlik hazánk fölé. Hirtelen olvadást az eső okozhat, ami logikusan elolvasztja a hótakarót.
Nyári havazás
Érdekes időjárási helyzet, de akkor mit kezdjünk őseink tudósításaival, akik még a rendszeres meteorológiai mérések megkezdése előtt ilyen feljegyzéseket hagytak ránk:
- Lőcsén 1674. július 4-én havazott.
- Debrecenben és környékén 1797. július 2-án esett a hó, ami a város körüli földeken meg is maradt, sőt néhol bokáig ért.
Egzakt módon nyilvánvalóan nem bizonyíthatjuk, de elméletben elképzelhető, hogy a régiek nem túloztak, vagyis tényleg eshet hó Magyarországon július elején.
Megtörténhet az ellenkezője is, például az 1970-es években egy februárban olyan meleg volt, hogy az emberek Budapesten pólóban mentek utcára. Ilyen esetekben mindig a dél felől érkező, szaharai levegő betörése a felelős – mondta el korábban a 24.hu-nak Bartholy Judit egyetemi tanár, az ELTE Meteorológiai Tanszékének vezetője.
Színes hó
Megtörténik az is, hogy a hó bizony színes. Ennek okát már 1901-ben feltárta a szélesebb magyar közvélemény számára „színes havaink legjobb ismerője, dr. Kol Erzsébet adjunktus kisasszony”. A korabeli sajtóból idézünk a Huszadikszázad.hu jóvoltából:
Az ostorosok társaságába tartozó élőlények tömeges előfordulása idéz elő olyan természeti jelenségeket is, melyeknek megszemlélése és csodálása csak kevés embernek jut osztályrészül. Ilyen pl. a magas hegységek és a sarkvidékek színes hava. […] Hazánkban is van színes hó, a legmagasabb hegységben, a Magas-Tátrában. Itt veres havat többen láttak, a Tátra több völgyében. Ez igen szép látvány, a hómező felülete sok-sok négyzetméter felületen vereses festődésű, mintha málnaszörppel egyenletesen megöntözték volna. Ki hinné, hogy azt a piros színt pici, apró, piros, gömbölyded élő szervezetek milliárdjai okozzák.
[…]
Leggyakoribb jelenség a fekete hó, utána a veres hó következik. Zöld és sárga hó már igen ritka jelenség. Zöld havat nálunk id. Buchholtz több mint száz éve és dr. Győrffy István látott a Magas-Tátrában. Európába mindössze csak egynéhányszor került szem elé, Svájcban egyszer és Skandináviában kétszer. Nálunk a Bélei mészhavasok két völgyében is van zöld hó, amelyet parányi egysejtű szervezet okoz. A sárga hó előidézője szintén ostoros, éspedig a Chlamydomonas, amelyet Rostafiuski J. látott és írt le a Magas-Tátrából.
[…]
A színes hó az örök hó és -jég birodalmában a sarkokon, az Antarktiszon sokkal impozánsabb jelenség. Itt több kilométer hosszúságban színezik a havat, a mérhetetlen tömegben fellépő parányi szervezetek, amelyek mérete legtöbbször mindössze néhány ezredmilliméter.
