Különleges történeti dokumentumokat tett elérhetővé, sőt a Hungaricana.hu-n kereshetővé Budapest Főváros Levéltára: hétezer oldalnyi, kitöltött adatszolgáltatási kérdőívet 1944-ből. Néhány oszlopos táblázatokról van szó, amelyeket a háztulajdonosoknak vagy házmestereknek 24 órán belül kellett kitölteniük. Be kellett írni az emeletet, az ajtószámot, a lakás főbérlőjének a nevét, illetve hogy “A főbérlő a törvényes rendelkezések szerint zsidónak tekintendő-e?”
Az értékes dokumentumok 2015-ben bukkantak fel egy Kossuth Lajos téri lakás felújításakor – a szakemberek korábban azt hitték, megsemmisültek Budapest ostroma során.
Az egész azzal kezdődött, hogy a belügyminisztérium 1944. április 7-én kiadott egy bizalmas rendeletet a “zsidók lakhelyének kijelölése” tárgyában, ami így kezdődött: „a m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól”.
Ez volt a magyar zsidók deportálásának első lépése. A rendelet értelmében a zsidókat nemre és korra való tekintet nélkül össze kellett gyűjteni, lakásaikat, üzleteiket lezárni, értékeiket őrizetbe venni, az emberek elhelyezésére pedig “zsidó házakat” kijelölni. Ezekből pedig a rendőrhatóság feladata volt a keresztények átköltöztetése a zsidók által kiürített “hasonló értékű és bérű lakásokba”.
Csillagos házakba “tömörítik” a zsidókat
Az ország északkeleti részén április 16-án megkezdődött a zsidók összegyűjtése. Április végén megjelent „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról” szóló nyilvános rendelet, ami lehetővé tette a 10 ezer főnél kisebb településekről a zsidók elköltöztetését, az ennél nagyobb városokban és községekben pedig kijelölt körzetekbe, utcákba, házakba kényszerítését.
Ennek szellemében rendelte el Budapest helyettes polgármestere május 30-án az összes fővárosi lakás és bérlő összeírását 24 órán belül. A cél a zsidók elkülönítését szolgáló, úgynevezett csillagos házak kijelölése volt – itt olvashat róluk bővebben, térképen is megnézheti elhelyezkedésüket. Ekkor merült fel egy nagy fővárosi gettó létesítése a Rákóczi út és a Podmaniczky utca között. De két probléma adódott. A körzetben sok nem zsidó élt, akiket szűk határidők miatt nehéz lett volna úgy kiköltöztetni, hogy közben elhiggyék: mindez az ő érdekeiket szolgálja. Másrészt attól tartottak, hogy a szövetséges bombázók megkímélik a gettót, amit elég nehéz lett volna megmagyarázni a keresztény lakosoknak.
A zsidó lakások “hasznosítására” is több terv létezett:
- a kijelölt házakból kiköltöző nem zsidók foglalják el;
- hadba vonultak családjai kapják meg;
- keresztények lakáshoz jutását segítsék velük.
Komoly kérdés volt az is, melyek legyenek a csillagos házak? A legegyszerűbb az volt, ha a többségében zsidók lakta házakra esik a választás főleg akkor, ha a háztulajdonos is zsidó. Fontos szempont volt az is, hogy az elhagyott lakások révén a keresztényeket komfortosabb, korszerűbb, jobb elhelyezkedésű és megfizethetőbb ingatlanokba költöztethessék. Ez utóbbi aljas folyamatokat indított.
Ami “megillet minket”
A keresztény magyarok jó része örömmel fogadta szomszédaik, magyar állampolgártársaik újabb jogfosztását, megalázását. A propagandának és a sajtó hathatós közreműködésének köszönhetően sokan azt látták, a zsidók “tömörítése” az állam által nyújtott segítség, hogy ők jobb, “keresztényhez méltóbb” körülmények között élhessenek. Ki is használták a lehetőséget:
Hivatkozással a zsidók lakóhelyük kijelölésével kapcsolatosan kiadott rendeletre az alant felsorolt keresztény lakók tisztelettel kérjük, hogy a VII. Dohány utca 45 sz lakóhelyünket zsidó háznak minösiteni méltóztassék.
Igaz, hogy mi lakók túlnyomó részt keresztény lakók vagyunk, de a háziúr zsidó és a ház lakóhelyei egészségtelenek és kicsinyek és eddig is csak a végszükségből lakunk itt.
A rendelet és mai élet szellemének megfelelően hisszük, hogy a sok tűrés és kényelmetlenség után a T. Lakáshivatal minket keresztényeket minket megillető jobb és egészséges családtagjaink számának megfelelő lakáshoz juttat. […]
– olvasható Budapest Főváros Levéltára a holokauszt emlékév kapcsán indított honlapján.
Kanárisárga csillag
A zsidók által lakható házakat kerületenként jelölték ki, az ezt meghatározó rendelet június 17-én jelent meg utcai plakátokon. És hogy senki össze ne tévessze:
a felsorolt épületek valamennyi utcai kapubejáratának az utcára néző oldalán sárga csillag jelzést kell alkalmazni és azt állandóan ép és tiszta állapotban kell tartani. A jelzés 51×36 cm-es fekete alapon 30 cm átmérőjű, hatágú, kanárisárga csillag ….
Ezekből az épületekből eredetileg kiköltöztették volna a nem zsidókat, de a gyakorlatban nem mindig sikerült, ezért bőven maradtak Budapesten “vegyes házak” is. Ezekben a keresztény lakók hivatalos nyomtatványt ragasztottak ajtajukra: “Itt nem laknak zsidók.”
25 négyzetméter
A lakásuk elhagyására kényszerített emberek vagy ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat, vagy a Zsidó Tanács lakáshivatalához fordulhattak. A csillagos házakban egy család egyetlen szobát kaphatott. Plusz helyiséget csak az igényelhetett, akinek családja négy főnél többet számlált, a kiutalt szoba pedig 25 négyzetméternél kisebb volt, illetve aki valamilyen ipart űzött.
A megüresedett “zsidó lakásokat” pedig a házmester a kapualjban volt köteles hirdetni, az új, keresztény bérlő az addigi összeg megfizetésével, új szerződéssel költözhetett be. A csillagos házak intézménye 1944. november 29-én szűnt meg, mert lakóikat a budapesti gettóba hurcolták. Az újonnan üressé vált lakásokra ismét keresztények nyújthattak be igényt.
(Cikkünk forrása: Budapest Főváros Levéltára Holocaust Emlékoldal. Kemelt kép: Csillagos házak 1944-2014)
