A Kossuth-díjas belsőépítész a HVG-nek azt mondja, boldogan politizált kormányon, ellenzékben, ha tényezőnek érezte magát. Most a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökeként a kulturális, művészeti stratégiaalkotást tartja feladatának. Kikerüli a kérdést, hogy Orbán Viktor hallgat-e rá, de jelzi, hogy köztestületként nem kapnak instrukciókat. A kormány intézkedéseit vasutas hasonlattal értékeli.
Lehet, hogy a vonaton néha ittas a kalauz, rosszul állítják a váltókat, de van célja, és jó irányba megy. Az ellenzékről ez nem mondható el.
Bár jól viseli a kritikát, méltánytalan előítéletnek nevezi, ha őt és a „magyar művészet legkiválóbbjait” támadják. Szerinte az MMA mindig a kontaktust keresi, és jónak tartja, hogy most elülni látszik körülöttük a zaj.
A portréban elárulja, hogy 2017-ben leköszön és a Vigadóban tárlata lesz. Azzal nem foglalkozik, ki lesz az utódja. Még ő maga sem látja azt az embert, akiről nem derül ki, mi a szakmája, nem részrehajló, de átlátja a teljes magyar művészetet.
Négy órát alszik, naponta bejár hivatalába. Úgy véli, neki nem hatalma, hanem felelőssége van a magyar művészettel szemben, amit az akadémia nem irányít, hanem gondoz. Azt a művészetet még jobban támogatná, amit nem kedvel. Cáfolja, hogy a Műcsarnok előző igazgatóját megbuktatta, bár jelzi, a mocskot nem bírja.
Magyar vagyok, keresztény vagyok, nem tűröm, hogy a Parlamentet húgylébe helyezzék az ország első számú kiállítóhelyén. A művészet szabad, csinálják, de nem a Műcsarnokban a helye. Egyébként a korábbi igazgató maga mondott le.
Az MMA a rá költött milliárdokat hasznosan költi el. Fekete György végül az ellenségeinek is üzen. Azt kívánja nekik, hogy éljék át azt, amit ő, nekik is legyen a világ gyönyörű. Ezt ő akkor érzi, amikor hazamegy és ölébe veszi a dédunokáit. A portré a legfrissebb a HVG-ben.
