Az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa szerint Magyarország és Európa igenis multikulturális, de a migránsüggyel Európa „útelágazódáshoz” érkezett. A Mandinernek azt is elárulja, mennyire megdöbbent, amikor annak idején eltiltották tőle a Nézőpont Intézet elemzéseit, nehogy megpuccsolja velük Orbán Viktort. Magányos is lett, de nem ezért.
Mindig Európa-párti politikus voltam. A magyar jobboldalon nagyjából egyedül maradtam ezzel.
Navracsics Tibor azt nem árulja, mit iszik Jean-Claude Juncker, akit a magyar politikusok simán alkoholistának titulálnak. Ő inkább azzal magyarázza a Bizottság elnökének sokszor furcsa viselkedését, hogy sokkal nagyobb a médiaelfogadottsága, mint azt mi megszoktuk.
A magyar sajtó nem kíméli a politikust, a luxemburgi viszont sokkal jobban bánik egy 18 évig hivatalban lévő nagykoalíciós miniszterelnökkel. Ő ahhoz szokott hozzá. A luxemburgi belpolitika amúgy is sokkal kedélyesebb a miénknél, számunkra szokatlan gesztusokat is megenged. Az uniós biztos cáfolja, hogy a testület közvetítő szerepe gyenge lenne.
Igaz, Magyarországon nem szokás értékelni, ha valaki nem izomból csap oda. Az itthon olyan puha dolog. A Bizottság módszerei bizony puhák. Egyetlen erős eszköze van, a kötelezettség-szegési eljárás, azt viszont nagyon szűk körben alkalmazhatja csak.
Navracsics elismeri, hogy volt már olyan, hogy szólt a kormánynak „Figyeljetek, ez és ez következik!”, de azt nem árulja el, milyen ügyben. Az ő szerepe is közvetítő, kétirányú. Igyekszik ő is minél több személyi csatlakozási pontot létrehozni a magyar kormány és a Bizottság között.
A Bizottság részéről a legnagyobb gond ugyanis a magyar kormánnyal éppen az, hogy mindig csak akkor áll szóba egy bizottsági tisztviselővel, ha már balhé van. Jobb lenne, ha állandó lenne a kapcsolattartás akkor is, amikor éppen nincs konfliktusos helyzet.
Szerinte bevándorlásügyben is az a baj, hogy a vitázó felek szélsőséges álláspontokra helyezkednek.
Kizárás-befogadás. Mindenki jöjjön – senki ne jöjjön. Sosem a mértékről van szó ezekben a vitákban, pedig fontos viták lennének ezek. Meg kellene értenünk egymás érveit. Egy luxemburginak például egészen mást jelent a bevándorlás mint nekünk, hiszen ott 45 százalék már így is bevándorló. Kelet-Európában a megszállások, az integrációs sikertelenségek okán viszont veszélyérzetet szül.
Ő ma is hisz az EU-ban, szerinte kellene egy európai határőrség, amit alá kellene rendelni a Bizottságnak. Már most tudja, hogy ki lenne az az öt tagállami politikus, aki rögtön tiltakozna. Azt nem árulja el, Orbán benne van-e az ötben. EU-biztosként már nem érinti, hogy az USA megmondja egy tagállamnak, miként viselkedjen.
Kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen még nincs, de egyeztetés kezdődött a migránsválság kapcsán hozott törvénymódosításokról. Azt még nem tudja, az hova fut ki, szerinte migránskérdésben a magyar álláspont sem egyértelmű. Szerinte egyébként Orbán tényleg fölértékelődött európai szinten. Egyértelműen fölértékelődött. Kijött a dobozból, amelybe könnyű volt beletenni korábban.
Csak egy az EU-ellenes populisták közül, nem kell foglalkozni vele.
Ma már látszik, hogy nem ez a helyzet. Olyan vitapartner, akinek olykor igazat is kell adni. Ez meg is történt. A hangsúlyeltolódás, amely a kvótától egyre inkább a külső határőrizet felé tolja el a Bizottság és a tagállamok kommunikációját is, egyértelmű jele ennek.
