A rendszerváltás után 25 évvel felbomlott az a konszenzus, amely a kilencvenes években jellemző volt – írja a HVG.hu-n megjelent cikkében Szelényi Zsuzsanna, az Együtt képviselője, 1994-ig a Fidesz tagja. Mára világosan kiderült, hogy a rendszerváltás utáni elit nem elég jól sáfárkodott a szabadsággal – véli a politikus. Az új rendszerrel járó súlyos kormányzási feladatokat rendre elnapolták, a politika a kiélezett hatalmi küzdelem terepe lett.
Szelényi szerint a történelmi igazságtétel Nagy Imre újratemetésének egyszeri, szimbolikus aktusával megtörtént, az egypárti szocialista rendszer vezetőinek, kádereinek, besúgóinak semmilyen elszámoltatással nem kellett szembenéznie. Nem volt morális választóvonal, amely elválasztotta volna a múltat az új időszámítástól. A privatizáció során sok pártállami pártfunkcionárius túl könnyen gazdagodhatott meg, a jobboldali elit akkori frusztrációjára ma újbóli államosítás, a piac újraosztása a válasz – a kormányfő és szűk körének kezébe kerülnek az üzletek.
A politikus azt állítja: amikor 1994-ben kilépett a Fideszből, már nyilvánvaló volt, hogy formálódik egy haszonleső politikai réteg, melynek szereplői igényt formáltak arra, hogy állami forrásokból gazdagodjanak meg. Ezért sem sikerült a tisztességes kampányolást lehetővé tevő pártfinanszírozási törvényt hozni.
A korai Fideszben erős törekvés volt arra, hogy meghaladják a történelmi megosztottságot, amely népies-urbánus (zsidó-keresztény, kommunista-nemzeti) szekértáborok mentén állt fel, de a szakadék újraképződött, amikor Orbán a gyengülő MDF helyére, jobbra kormányozta a Fideszt, az SZDSZ pedig kormányra ment a posztkommunista MSZP-vel.
A kimondatlan Horn-Orbán paktum szerint a jobb- és baloldalon felépülő két nagy tömb hasonló érdekekkel rendelkezett, érdekeltek voltak a kialakult alkotmányos status quo fenntartásában. Máig titkosak az ügynökakták, egyetértés alakult ki a korrupció természetében is, elég visszaemlékezni arra, hogyan játszott össze a Fidesz és az MSZP a kereskedelmi médiumok felosztása kapcsán. Következmények nélküli ország lettünk, egyetlen komoly politikusnak sem kellett felelnie korrupcióért, közben az emberek kiábrándultak a tévében egymást szapuló politikusok látványából, akikről kiderült, hogy a háttérben remekül üzletelnek egymással.
Orbán 2010-es hatalomra kerülésekor sokan bíztak abban, hogy felvilágosult abszolutistaként rendbe teszi az országot, Szelényi azonban azt állítja, ő nem hitt ebben. Egyrészt mert létezik egy olyan kelet-európai tapasztalat, miszerint a rendszerváltás legitimációjával rendelkező pártok könnyebben nyúlnak szélsőséges eszközökhöz, másrészt Orbán Viktor „mélyen autoriter és gátlástalan személyisége” miatt. Orbán kormánya a pillanatnak él, nem gondolkodik hosszú távon, ezért nem is tud értéket teremteni – írja a politikus, aki szerint 2015-ben a feladat nem a jobboldal legyőzése, hanem a liberális demokrácia helyreállítása. Szekértáborok bázisán nem lehet újjáépíteni a demokratikus és európai Magyarországot, széles együttműködésre, társadalmi konszenzusra van szükség – zárja írását Szelényi Zsuzsanna.
