Árpa Attila suttyómozijának folytatására tizenegy évet kellett várnia a rajongóknak, de múlt héten végre megérkezett a mozikba Balog Tibi és bandája második kalandja. A főgonosz ezúttal némi meglepetésre Kulka János – a vele készült beszélgetésünket itt olvashatod -, de akad Macskajaj-utánérzés és gémeskút-harc is. Már csak a magyar filmgyártást támogatandó is megér egy mozijegyet.
Nem csak a szuperhősmoziktól viszolyogsz, de általában a lapos hollywoodi sztoriktól is? Akkor ez a film lesz neked való. Főhősünk – a címbéli Jack – koravén kisfiú: édesanyja egyedül és nem túl gondosan neveli őt és kisöccsét, így a kisfiú kénytelen családfőként működni. A kényes egyensúly akkor borul fel, amikor egy baleset folytán Jack állami gondozásba kerül, ahonnan ráadásul anyja nem hozza el a nyári szünidőre. Így aztán Jack hazaszökik, felnyalábolja öccsét is, s megkezdődik furcsa bolyongásuk Berlin utcáin, miközben anyu nem és nem veszi fel a telefont.
Ha némi klasszikus háborús hangulathoz lenne kedved egy ilyen posztmajálisi hétvégén, akkor John Boorman öt Oscar-díjra jelölt Remény és dicsőségének folytatása, a héten debütáló A királynőért és a hazáért pont a kedvedért érkezett a mozikba. Ráadásul randira is teljesen jó választás, mert nem is súlytalan, de nem is taszít sarokba fordulós depresszióba. Ebben a filmben ugyanis a kareai háború inkább háttér, a fókusz a felnövekvő generáció útkeresésén, örömein és bánatain van.
Ha családdal-gyerekkel moziznátok, és már kipipáltátok a még mindig vetített Hamupipőkét, a legfrissebb Csingiling– és Spongyabob-filmet és a hazánkba érthetetlen okból csak sokéves késéssel megérkezett Csocsó-sztorit is, akkor a múlt héten érkezett madárkás animáció még mindig adja magát. Ráadásul – lévén francia film – jó eséllyel még nem is lesz teljesen agyzsibbasztóan bugyuta.
Doku jöhet? Mármint nem a vontatott, kézikamerás, beszélőfejes verzió, hanem mondjuk egy olyan, ami egyfelől Oscar-díjat nyert, másfelől meg olyan témát választott, ami téged is, engem is, minannyiunkat érint, és ha nem érezzük a bőrünkön, az is csak annyit bizonyítja, hogy profin működik: a lehallgatási ügyeket. Az Edward Snowdenről készült doksi garantáltan nem fog untatni, sőt, valószínűleg úgy felbosszant majd, hogy egyből lesz apropód beülni egy fröccsre is a film után.
Oké, Bosszúállók nem, de azért akad más robbantós-látványos blockbuster is a mozikban. A Halálos iramban-széria legfrissebb darabja egy hónapja tartja magát a hazai és nemzetközi kasszasiker-listák élén egyaránt, és – ahogy azt szerzőnk is megírta – nem is jogtalanul, ez a mozi ugyanis tökös, látványos, irgalmatlan adrenalinbomba, és még Paul Walkernek is méltó emléket állít.
Itt a végén illegalitásba vonulok: ezt a filmet a világ kincséért se moziban nézd meg. Ennek oka egyszerű: a fergeteges humor legalább egyharmada elveszett a szinkronizálás során, és hidd el, nem akarod beáldozni azt az egyharmadot. A sztori elsőre bizarrnak tűnik – napjainkban élő vámpír-lakótársak csip-csup problémáiról szóló áldoku – így érthető, ha kételkedsz, de hidd el, ha leküzdöd az idegenkedésed, egy fergetegesen beteg, elmondhatatlanul szórakoztató vígjátékot kapsz az elejétől a végéig nyerítve röhögős fajtából.
