Ők is Charlie-k lettek, de csak azért, mert tiltakoznak az igazságosztó terror ellen, mert tisztelik „más életét, személyiségét, véleményét. (…) identitását, akkor is, ha azonosulni képtelenek volnának vele.” Ezt írja Borókai főszerkesztő. Meg azt is, hogy ők nem tisztelik azokat, „akik a maguk világát vagy nihiljét – fegyverrel, pénzzel vagy verbális erőszakkal – másokra erőszakolják”. A Charlie Hebdót sem tisztelték a tragédiáig, sosem azonosultak volna vele, „ha munkatársait nem éri a brutális, gyilkos támadás”. Borókai főszerkesztő hazugnak, veszélyesnek tartja már a vitát is arról, hogy aki nem tekinti magát Charlie-nak, az a terroristák pártjára áll. Szerinte ez gátolja a „rendszert mindjobban szétfeszítő okok felderítését”. A véleménycikkre erősít rá Lánczi András is, aki maga is Charlie lett, mert „háborús cselekmény esetében ez nem kérdés.”
„Európa háborús hadszíntér”
Ezt mondja a Fidesz agytrösztjének elnöke. Szerinte „a sajtószabadságba minden belefér, de mindennek következményei vannak”. A filozófus a Heti Válaszban – az őt kérdező Szőnyi Szilárd korábbi írásával csak némiképpen ellentétben – úgy véli, „halálukért a karikaturisták természetesen nem felelősek”, a brutális gyilkosság olyan terrorakció volt, amellyel „sajnos régóta együtt kell élnünk.” A Századvég Alapítvány elnöke ugyanakkor úgy látja, a szólásszabadság sem lehet abszolút. „Egyetlen dolog biztos: a földön semmi nem létezhet korlát nélkül, mindennek megvannak a határai.” Lánczi András biztosra veszi, hogy a párizsi vérontás után megerősödnek az európai radikális pártok, az új nacionalizmus képviselői. A filozófus egyébként nem piszkálná a szólásszabadságot, egyetért azzal, hogy „azért kell minden véleménynek teret adni, hogy megismerjük a rossz véleményeket is, és ki tudjuk választani a jót.” Szerinte „az abszolút szólásszabadságnak a következményei is abszolútak. Radikalizmusra általában radikalizmus a válasz. Erre láttunk borzalmas példát most Párizsban”. További részletek a csütörtöki Heti Válaszban.
