Belföld

“Mondd a neved, a városod és a kedvenc szexpózod!”

Elkészült az ombudsmani jelentés a gólyatáborokról. Miközben a szervezők csak kisebb hiányosságokra panaszkodtak, ömlöttek a levelek a gólyák élménybeszámolóival. A hivatal még a Google-on is rákeresett, mik történnek ott! 

Mira – miután a gólyatábor első estéjén drogot tettek az italába – arra ébredt szobájában, hogy az egyik szervező fiú rajta ül és maszturbál. Amikor tiltakozni kezdett, támadója leszorította a kezét. Azt akarta, fogja meg a péniszét és részletezte, hova fog élvezni. Valaki rájuk nyitott, „haha, jó”, mondta és gyorsan vissza is csukta az ajtót. Az Indexnek a lány elmondta: a Hallgatói Önkormányzat később próbálta rábeszélni, hogy hallgasson.

Fonyódligeten a tábor – külsős, büntetett előéletű – fotósa követett egy lányt hajnalban, majd eg félreeső helyen megverte, fojtogatta, orális szexre kényszerítette. Az egészet végigfotózta, legalább 150 képet készített. Volt már hasonló ügye, a szervezők tudtak is róla, de ez nem volt akadály. „Ami a gólyatáborban történik, ott is marad” – ezt posztolta korábban az elkövető.

Ne tessék aggódni, a két (elmúlt két évben történt) esethez hasonlóan durvát nem olvashat az oktatási jogok biztosának most közreadott jelentésében. Aáry-Tamás Lajos az azt bemutató sajtótájékoztatón hangsúlyozta: rengeteg panaszos levél érkezett hozzájuk gólyáktól, szülőktől, barátoktól, a „nyomdafestéket nem tűrő” történeteket megtartották maguknak. A 41 oldalas, a gólyatábori szokásokról szóló dokumentum így viszonylag illedelmes, legfeljebb mérsékelten kavarja majd fel az érzékeny olvasó lelkivilágát és a hatásvadász médiának sincs így esélye sokkolni közönségét. Így a legjobb, nyilván.


Bemutatják a dokumentumot 

A jelentés elkészültét az ombudsman a cikk elején összefoglalt sajtóhíreket olvasva kezdeményezte. Aáry-Tamás a rendszert vizsgálta, nem a konkrét eseteket, hiszen az a rendőrség dolga – mondta. A rendszer pedig rossz; tarthatatlan, hogy – felmérések szerint –

minden ötödik nő

szexuálisan megalázó helyzetbe kerül. Szabályozni kell tehát, törvényekkel, munkacsoporttal, az intézmények reformjával, hogy az őszi gólyatáborok már erőszakmentesek legyenek. A tét nagy: a jelentés szerint a gólyatáborokban jó eséllyel sérül az emberi méltósághoz való jog, a kínzás, embertelen megalázás tilalma, a szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog, a művelődéshez való jog, és az esélyegyenlőség. Ideje tehát rendet tenni.

Az ombudsman hivatala vizsgálta a jogi hátteret, a nemzetközi gyakorlatot és szabályokat, megnézte, mely felsőoktatási intézmény szervez gólyatábort (akár ezen a néven, akár máson), és megkérdezte a szervezőket (általában tehát a helyi HÖK-öt), mik a tapasztalataik. Kíváncsiak voltak, van-e szabályozás, védik-e a fiatalokat, miközben itatják őket, mennyibe kerül mindez a hallgatóknak (akik még nem is hallgatók), érkeztek-e panaszok.

A megkérdezett 67 intézményből 45 szervezett tábort (akár más szakkal, karral közösen, akár külön, akár külsös rendezvényszervezőkkel, akár nélkülük), egy nem válaszolt. Csak egy helyen él a gólyatáborokra konkrét szabályozás, többségében útmutatók, házirendek, rektori utasítások, kérések alapján járnak el. Több intézmény írat alá a gólyákkal „viselkedési szabályzatot”, általában viszont elégnek találják a már meglévő szabályokat, sokan hivatkoztak szokásjogra, „hallgatólagos megállapodásra”, a

„jól bevált” ügymenetre

Ez azért baj Aáry-Tamás szerint, mert ha nincs külön szabályozás, akkor nincs kimondva, mi a tábor célja – az tehát bármi lehet. Változó az is, előírják-e a képzést a gólyatábor vezetőinek, felügyelőinek, vagy simán csak megszavazzák, pályáztatják vagy delegálják őket. A hallgatók méltóságának védelmét külön sehol sem szervezik meg.

A HÖK-ök saját bevallásuk szeirnt „szóban a tábor elején általában felhívják a figyelmet az egyetemhez/főiskolához méltó magatartás tanúsítására, amelynek része egymás méltóságának tiszteletben tartása is. (…) Az egyházi fenntartású intézményekben az emberi méltóság védelme érdekében az egyházi jelleg miatt sem látják szükségességét külön szabályozásnak. A résztvevők védelmét egyébként több intézmény biztonsági szolgálat alkalmazásával látja biztosítottnak.” (Mira történetében egy biztonsági őr volt az egyetlen pozitív szereplő.)

A jelentést elolvasva úgy tűnik, elképesztően nagy a kontraszt aközött, ahogyan a szervezők saját táboraikat látják, illetve, hogy maguk a gólyák milyen élményekkel távoznak. Előbbiek állítják: alig akad, aki kifogásol bármit is. „Az idei évben gólyatábort rendező felsőoktatási intézmények többsége – összesen 36-an (a 45-ből – a szerk.) – arról számoltak be, hogy nem érkezett hozzájuk panasz az elmúlt években.” Négy iskolánál a zajszinttel volt probléma (ezt orvosolták), a Műszakin a jelentkezés volt aggályos adatvédelmileg. Emlékezetes botrány volt a ELTE bölcsészkarának adatgyűjtése a gólyák jellemzésével (ebből rendőrségi ügy lett), a jogi kar szervezőinek károkozással, egy nyilvánosságra került nemi erőszakkal és obszcén dalok éneklésével gyűlt meg a baja, illetve ügy lett a Tanító- és Óvóképző Kar táborában történt erőszakból is, ahol a fotós volt a tettes. Érkeztek továbbá kisebb panaszok zsúfolt vonatról, illetlen gólyákról, magas részvételi díjról, koszos zuhanyzókról, az intézmények azonban beszámoltak a hálás gólyákról és a köszönőlevelekről is.


Ezt mutatja a Google

Tehát még egyszer, a rend kedvéért: kilenc panasz, ebből kettő nemi erőszak, mindkettőt a sajtó hozta nyilvánosságra.

Teljesen más képet mutatnak a levelek, amiket a hivatal a vizsgálat indítása után kapott (nevük ellhallgatását kérő) jelenlegi és volt diákoktól, szülőktől, szakemberektől. Íme néhány részlet.

„A Keleti pályaudvaron találkoztunk, másfél órával a vonat indulása előtt. Üdvözlésképpen minden érkező kapott egy papírpohárnyi vodkát, aztán egy pohár bort, aztán bármit, ami kéznél volt. Mire nagyjából mindenki megérkezett, a csapatok körbeálltak és az instruktorok vezetésével megtanulták a gólyatábori indulót és a saját csapatuk indulóját (ezek valamilyen közismert dal dallamára irt disznó szövegek voltak), majd utána jöttek az ismerkedős játékok. Első körben az volt a feladat, hogy mindenki mondja el a nevét, a várost, ahonnan jött és a kedvenc szexpózát.”

„Egy önként jelentkező lánynak le kell vetkőznie és felfeküdnie az asztal tetejére. Ezután whiskyt öntenek rá, a fiúknak pedig le kell azt nyalogatnia (legnagyobb meglepetésemre volt önként jelentkező, aki meztelenre vetkőzött, aztán hagyta, hogy leöntsék és lenyalogassák, sőt,

látszólag még élvezte is

a műsort. A többiek közben körben álltak és mobiltelefonokkal filmeztek).” „Minden csapatból önként kell jelentkeznie egy fiúnak és négy lánynak, a fiúkra feltesznek egy-egy vérnyomásmérőt, és az a csapat nyer, ahol a lányoknak adott idő alatt a legmagasabbra sikerül felvinnie a fiú pulzusát/vérnyomását, ekkor az összes lány rögtön nekiállt levetkőzni, nyílt színi gruppen szex kezdődött, aki odafért, mobiltelefonnal videózott.”

„Több nagyobb bokor volt a kerítés mentén, ezekben itt-ott aludtak vagy szexeltek.” „Egy fiú-lány páros körbe-körbe mászkált a táncolók között, és egy másik lányt kerestek, akinek van kedve beszállni hozzájuk harmadiknak.” „Láttam egy lányt, akit jóformán eszméletlenül az egyik HÖK-ös szervező támogatott fel a szobájába. Másnap hallottam, ahogy a lány a szobatársait kérdezgeti, hogy nem tudják-e, mi történt az éjjel, mert mikor reggel találkozott a HÖK-össel, az azt mondta, hogy lefeküdtek, de ő semmire nem emlékszik az egész éjszakából és nem tudja, igazat mond-e a srác, és fél, hogy terhes lesz.” „(…) nemcsak hideg volt, de folyamatos ivászat – 400 fiatal 5 teljes napig ivott –, borzalmasak voltak a programok stb. A tömegpszichózist ismerve, előbb vagy utóbb mindenki ezt csinálta alternatíva híján, vagy hazament.” „A HÖOK-hoz rengeteg megkeresés érkezett mindenféle üggyel kapcsolatban. A levelek nagy része olvasatlan maradt, mivel nem volt aki foglalkozzon velük.”

„(…)Mindig több volt a tanú az ellenkező oldalról, a szülők és a rektor pedig nem voltak jelen. Az egészet elintézték azzal, hogy a panaszos is tök részeg volt, ő akarta.” „Sokan vannak –  még a résztvevők közül is -, akik azt gondolják, hogy azokat a lányokat és fiúkat, akik valamilyen határt átléptek, saját döntésük, vagy esetleg gyengeségük hozta ilyen helyzetbe és azok, akik ebből kimaradtak, azok nem véletlenül maradtak ki. De csak kevesen tudják elképzelni, hogy milyen erővel bír az, ha 150 ember ordít neki, hogy vegye le csak a pólóját.”

Futottak még: versenyszerű orális szex, áldoztatás-paródia pálinkás kenyérrel egy katolikus intézményben és egy csontig hatoló üvegdarab egy rögtönzött sárbancsúszás-versenyen („az eset nem nagyon rázta meg a szervezőket”). Még egyszer leírjuk: ez egy kiherélt válogatás, a durva sztorikat a hivatal megtartotta magának. Cserébe megosztották a vizsgálat legviccesebb mozzanatát:

beírták a Google képkeresőjébe, hogy gólyatábor

és amit láttak, az bizony alátámasztotta a fentieket.

A jelentés ezek után hivatkozik különböző nemzetközi felmérésre, amelyekből kiderül, hogy – kapaszkodjanak meg – az erőszaktevők főleg férfiak, az áldozatok számára az ilyesmi súlyos lelki trauma, és bizony nehéz az ilyesminek elejét venni, bár fontos lenne. Az ombudsman konklúziója: „Tisztában vagyok azzal, hogy a diákrendezvények velejárója lehet az alkohol fogyasztása és a szerelmek kialakulása, ám a feltárt kép szerint ezen gólyatáborokban kifejezett cél volt a gólyák leitatása és szexuális tartalmú cselekményekre rábírása, illetve olyan helyzetek teremtése, amikor bármi megtörténhet.”

És most akkor mi lesz?

Aáry-Tamás kezdeményezi Balog emberminiszternél, hogy a következő ülésszakban módosítsák a felsőoktatási törvényt, hogy az „tartalmazzon az emberi méltóság feltétlen tiszteletben tartásának követelményére vonatkozó rendelkezést”, illetve, hogy alkossanak szabályokat a már felvett, de még be nem iratkozott hallgatókra, azaz a gólyákra. Kéri a rektorokat, „hogy teremtsenek fórumot a párbeszédre a gólyatáborokról, a gólyák  emberi méltóságának tiszteletben tartásáról, a nemi egyenlőség megjelenítéséről, a nők elleni erőszak valamint az egyetemi és főiskolai erőszak visszaszorításáról”, illetve kellenek megelőző és az áldozatokat segítő egyetemi, főiskolai programok és információs csatornák. Balog Zoltán emellett szeretné azt is, hogy a gólyatábori erőszak legyen minősített bűncselekmény. Most pedig létrejön egy munkacsoport, amely előkészíti mindezt.

Nyilván le sem kell írnunk, de azért leírjuk: az augusztusi gólyatáborszezonra már minden rendben lesz.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik