„A lányom reggel elment munkaügyi képzési programra, a gyerekek meg itt voltak velem. A szomszédok hívtak, hogy a lányomat kilakoltatják” – mondta a riporternek az 55 éves Nagy Józsefné. „Annyi rendőr volt ott, hogy mozdulni se lehetett. Folyamatosan azt mondogatták: kifelé, kifelé. Én meg újra és újra mondtam, hogy nekünk nincs semmi adósságunk, de ők is csak hajtogatták a magukét.”
A riportban elhangzott, hogy a miskolci városvezetés megingathatatlan szándéka, hogy lerombolják a mintegy ezer embernek otthont adó lakónegyedet, függetlenül attól, hogy fizetnek-e bérleti díjat vagy sem. „Az ott élő emberek szegények és kábítószer-használók, dílerek is feltűntek, amivel a városnak valamit kezdenie kell” – indokolt a riportban Schweickhardt Gyula alpolgármester.
Az újságíró megjegyezte, hogy a kilakoltatás a romák és nem roma szomszédjaik közti feszült viszony legújabb fejezete. A cigányellenességet Európa-szerte a bűnözéstől való félelem motiválja, amit erősítenek a roma bűnszervezetekről szóló híradások. 2009-ben a BBC „Cigány gyerektolvajok” című filmje a bevándorló roma zsebtolvajokra fókuszált, Magyarországon viszont nem bevándorlók, hanem állampolgárok a romák – mondta el a riporter. A romák bűnözésétől való félelem tette népszerűvé a Jobbik nevű nacionalista pártot is – tette hozzá.
Pogonyi Szabolcs, a Közép-európai Egyetem Nacionalizmus Kutatóközpontjának vezetője elmondta, hogy az emberek, főként a legszegényebb térségekben élők azt érzik, hogy a kormány magukra hagyta őket, a kisebb bűncselekmények áldozatai úgy érzik, a hatóságok nem tesznek semmit. Ebben a helyzetben jelennek meg a jobbikosok, akik azt mondják nekik, hogy ők meg fogják őket védeni.
Kadét Ernő roma újságíró szerint a cigány és a bűnözés szó együttes használata megbélyegző, ezzel a Jobbik is tisztában van. Úgy véli, nincs egyetlen hiteles roma vezető sem, aki ne ismerné el, hogy van bűnözés a romák körében, mint ahogy van a hasonló helyzetű nem romák körében is. Mindez a depriváció következménye, nem származásfüggő – mondta el Kadét.
Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint a romakérdés „hatszáz éves probléma”, áttörést elérni lehetetlen, legalább tíz évbe telik következetesen végig vinni a szükséges intézkedéseket.
Schweickhardt Gyula miskolci alpolgármester azt mondta: a városvezetés nem etnikai alapon közelíti meg a kitelepítést, ők egy elszegényedett városrész felszámolására törekednek. A lakásokat azonban nem cserélik le, hanem mintegy kétmillió forintot adnak az érintetteknek, hogy abból vegyenek maguknak új otthont a városon kívül és öt évig ne térjenek vissza. A környező településeken viszont petíciókat fogalmaztak meg, hogy nem látják szívesen a miskolciakat.
A miskolci roma kisebbségi önkormányzat elnöke, Váradi Gábor maga is elismerte, hogy a kitelepítésre váró negyednek megvannak a maga szociális problémái, ugyanakkor elmondta: a probléma áthelyezése más településre nem megoldás, csak még nagyobb feszültséget szül.
A riport végén Nagy Józsefné közölte: Miskolcon születtek, oda jártak iskolába, ott dolgoztak egész életükben a gyárban és a hulladéküzemben, gyerekeiket is oda járatják óvodába, iskolába. Nem akarnak elköltözni, a kitelepítést mindenki rémülettel fogadta.
