Csizmadia Ervin: Miért kellene miniszterelnök-jelölti vita a balliberális oldalon?

Nem kell kapkodni a Mesterházy versus Bajnai vitában. Üljenek ki inkább tévévitázni a ballib jelöltjei. Elemzőnk elemez, javasol, mozgalmat kezdeményez.

A hazai ellenzéki térfélen – szemmel láthatóan – siettetik a megegyezést a leendő miniszterelnök-jelölt személyét illetően. Valamilyen rejtélyes oknál fogva azt gondolják: ha megszületik a megállapodás Bajnai vagy Mesterházy jelöltségéről, egyszeriben növekszik a választások megnyerésére történő alkalmasság is.

Engedtessék meg vitatni ezt az elképzelést.

Nemzetközi példák mutatják, hogy ott, ahol (egy táboron belül) több jelölt van a miniszterelnök-jelölti szerepre, érdemes megversenyeztetni őket. A belső verseny ugyanis valójában innováció, hiszen a kiválasztódást nem a belső alkukra, hanem a nyilvános megmérettetésre bízza. Az eddigiekből úgy tűnik, ezt a hazai ellenzék nem meri, vagy nem tudja felvállalni, holott csak profitálhatna belőle.

Érthető persze az ódzkodás is, hiszen, ha az a tévképzet él, hogy Orbán Viktor legyőzésére már most, 2013 júliusában meg kell lennie a kihívónak, akkor nehéz elvárni az elnyújtott belső versenyt.

Amellett érvelnék, hogy van más opció is.

Hadd hozzam elő az Egyesült Államok példáját.

Mielőtt még az a vád érne, hogy Amerika teljesen más, gyorsan leszögezem: tudom, persze. Amerikában évszázados hagyománya van annak, hogy a két nagy párton belül az elnökválasztások előtt jelöltek sokasága jelenik meg. Közöttük sokszor pőrén a pénz dönt (ki mennyit tud saját kampányára áldozni), és sokan már a folyamat legelején elvéreznek. Mások pár hét után visszalépnek. Ám közöttük, legalábbis a legpotensebb jelöltek között mégis komoly verseny zajlik. Nem pusztán a tekintetben, hogy kinek van több pénze, hanem abban is, hogy ki bír jobb, alkalmasabb programmal, és hogy kinek a személyisége a vonzóbb. Nem állítom, hogy mindig a legjobb jelölt választódik ki, viszont az egész folyamat jól begyakorolt intézményes rendje mégis csak valamiféle garancia, hogy egy sikeresélyes jelölt választódik ki. Akit aztán teljes mellszélességgel támogat a párt.

Bajnai Gordon  (Bajnai Gordon )
Fotó: Berecz Valter

Magyarországon eddig a következő volt a helyzet. Volt a létező kormánypárt, amelyről nagyjából tudni lehetett, hogy ha újra nyer, vezetője ugyanaz marad, mint addig. Volt egy tagolt ellenzék, amelyen belül azonban mindig volt egy fő párt, s nem volt kétséges, hogy ha az ellenzék kormányra kerül, e párt miniszterelnök-jelöltje lesz az új kormányfő.

Mára ez a helyzet – legalábbis az ellenzéki térfélen – megváltozott. Nem csak arról van szó, hogy az ellenzéki tagolódás tovább nőtt, hanem arról is, hogy nem egyértelmű, melyik az ellenzék legesélyesebb pártja, illetve ki a legesélyesebb kormányfő-jelöltje. A kettő nem esik egybe. Ma úgy tűnik, két pártnak szinte egyforma esélye van arra, hogy ő adja a jelöltet. Az MSZP joggal hivatkozik arra, hogy ő a legnagyobb párt, ám az Együtt PM-szövetségnek is van erős ütőkártyája: a mérések szerint Bajnai személyiségjegyei vonzóbbak, mint Mesterházyéi.

Olyan helyzet ez, ami íróasztal mellett eldönthetetlen, illetve célszerűtlen ott eldönteni, még ha sok-sok tárgyalást is tartanak ott. De célszerűtlen megoldani úgy is, hogy vagy a pártbefolyást (MSZP), vagy a személyiség vonzerejét (Bajnai) kiáltják ki üdvözítőnek. Mit érdemes akkor tenni? Hagyományt teremteni!

A mai magyar balliberális ellenzék új tradíciót teremthet: a két, szinte hasonló eséllyel rendelkező jelölt közötti nyílt, többfordulós vitát. Ahogyan már utaltam rá, mindez nem hátrány, hanem éppen előny, hiszen a jelöltek a politikáról való egész felfogásukat ismertethetnék a választók előtt.

Azoknak, akik szerint nincs itt mit ismertetni, hiszen mindketten Orbán leváltásáért küzdenek, azt mondanám: gondoljuk, hogy Amerikában a mindenkori ellenzéki vetélytársak nem a mindenkori elnököt és pártját akarják megbuktatni? Dehogynem. A vita azonban nem is erről szól. Hanem arról, hogy a másikhoz képest miben jobbak, azaz milyen politikusi erényekkel és hibákkal rendelkeznek.

Egy ilyen belső „előválasztás” (mert hát valójában erről van szó) az erények és a hibák lajstromozásáról szól, s a választók ennek alapján úgy érezhetik, hogy érzelmi közük is van a végső döntéshez. Elvégre a nyilvános szerepléseket a közvélemény-kutatók mérik, s ennek alapján bízvást megítélhető, melyik jelölt rendelkezik több erénnyel, mint a másik. Három tévévita, három mérés, és ennek alapján a közvéleményben s azon belül az adott pártok szimpatizánsi körében kialakul egy kép, egy ”közmegítélés”. Ami hozzájárulhat a végső döntéshez.

Még egyszer hangsúlyozom: nem időhúzásról van szó. Hanem arról, hogy az alkalmas személy egy nyilvános folyamatban mérettessék meg. Az sem mellékes, hogy a magyar bal-liberális oldalnak kifejezetten jót is tenne egy ilyen látványos tévéfolyam, hiszen a két szóba jöhető politikus merőben új oldaláról, a vezető szerepre való alkalmasságról vitatkozva mutatkozhatna meg.

Természetesen mindennek kicsi az esélye. Ám egy gondolatkísérletet (netán egy erre a témára szerveződő mozgalmat) megér.

Méltányosság Politikaelemző Központ logó (méltányosság politikaelemző központ)

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

German Chancellor Angela Merkel and Russian President Vladimir Putin arrive to give a statement on August 18, 2018 at Schloss Meseberg castle in Meseberg, northeastern Germany, where they meet to discuss conflicts in Syria and Ukraine as well as energy issues. (Photo by John MACDOUGALL / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.