Még május sem írtunk, amikor e sorok jegyzetelője, szegedi vendéglátás céljával, az István a király majdani előadásának egyikére próbált jegyet vásárolni barátai számára.
– Ó, már régen el tetszett késni! – közölték minden létező jegyárudában, – semmiféle szabadtéri jegy már réges-régen, semmilyen Alföldi előadásra nem kapható.
No fene, a kapcsolt programok törölve – volt a bánatos konklúzió. Hozzágondolva: – nem olyan nagy a veszteség, hiszen csak egy rockopera régi-új élménye marad ki életünkből.
Még ha oly erősen nosztalgikus emlékek sora is köt hozzá.
Persze, a csalódást a bennfentesek derűje is enyhítette – előre regisztrált sajtóigazolvánnyal a főpróbán úgy is megnézheti, kinek volt már ilyen esettel dolga.
Hát, nem így történt.
Szigorú kör e-mail figyelmezés érkezett. Az István előkészületei alatt se tollal, se jegyzetfüzettel, se fényképezőgéppel mutatkozó emberfia nem nyerhet bebocsátást a szegedi szabadtéri nézőterére! Ne is próbálkozzanak, úgy is hiába!
Mintha valamiféle fura légörvény lengte volna körbe a készülő produkciót.
Se részpróbát, se főpróbát, nem nézhet meg senki szakmabéli?
Aztán az ellentmondó sajtópletykák: A producer rendelkezésére ez. Az új igazgató döntése ez így. A rendező utasítása lenne?..
Ennyit változott volna a Szegedhez kötődő Alföldi, amióta nem a Nemzeti direktora? – Nem ilyennek ismerszik az itteni színpadok környékén. Fenyegetések érkeztek?.. Kitől, miért?. Nagy durranás készül?.. Volt már elhíresült újdonság nem egyszer a Dóm előtt, az alkotók mégsem zárkóztak magukra ennyire a premier előtt.
Más lenne ez a produkció, mint egy nekünk oly kedves historikus énekes – zenés – táncos, fiatalosan vagány történeti történet, államunk megalapítását környékező hatalmi viszályokról? Miért is?..
Amúgy meg nehogy ne tudja megoldani bejutását a színpad környékére a helyi viszonyok ismerője,- ha nagyon vágyik a közvetlen próbai élményekre.
De hát fontos ez annyira?.. Személyesen megtapasztalni, hogy a szegedi bemutatón színészi gesztus, csoportbeállítás, hangsúly, díszletelem, rendezői utasítás milyen adott, belegondolt, értelmezett jelentéseket, tanúságtéteket, jellemzéseket készül felmutatni történelmünk egykori eseményei apropóján? Meg a szerzők három évtizededdel ezelőtti mondanivalójához képest?.. És milyen hatással van, lesz mulandó fiatalságunk, történetiségünk, vagy épp nemzeti egységesülésünk mai, holnapi megítélésére? Táltosok, kobzosok ősi hitvilágától az ellenük indult kereszténység diadaláig,.. Ügyeink ezerévnyi búját-baját, mondáit, mítoszait befolyásolja tán egy színpadi játék a Dóm homlokzata előtt? Vagy éppen a jeleni államrezonnal, kulturális közállapotokkal kapcsolatos felfogásunkra, véleményünkre való reagálást szolgálja az új, leporoltnak remélt, nyilatkozott verzió?
És akkor? Ha igen, ha nem?..
Mindez a színház dolga? Vagy csakis a tragikus részvét, a drámai katarzis kiváltása a feladványa a szabad ég alatti nézőtéren. A nézői megtisztulásé, mint a görög teátrumokban történt ez, egykoron.
Miféle ismeretlen kánoni előírások és hitetlen elvárások feszülnek jó előre a produkció háttérben, – a lelkes tapsokra, vagy a megbotránkozott füttyögésre készülő a lelkek mélyén? Már ha készülnek egyáltalán.
Miért e napról napra fokozódó izgatottság a dómtéren, színpadon, társalgóban, az utcán és a nézőtéren a premier várakozásában? Normális lelkületre vall az egész?
Pletykálták, a felvételre szerződött televíziós csapattal rapid úton szerződést bontottak, – meg kellett duplázni a tervezett kamerák számát. Feszült a hangulat a hangtechnikát vezérlők körében… A táncosok élvezik a próbákat, a csapat hangulata a feszített tempó ellenére jó. Ám a szólisták, főszereplők – mondják – akár csak a szervezők, nagyon idegesek.
A rendező viszont a szokásos: ötletgazdag, nyüzsgő, eleven. Nem elemez, beállít.
Ennyi háttér-pletyka, bennfentes súgás ismeretében személyesen jelen nem lenni a premieren? Részt nem venni a jelenésben? – Bizony, nem is tudja eldönteni az ember.
No jó, a Dóm téren nem, – akkor majd a tévében, megnézzük. Tudható, az RTL csatorna kétnapi frissességgel közvetíti az István a király premierjét.
Hú, de az adás épp Istváni ünnepünk fényes estéjén leend majd! Különösen érzékeny nemzeti időben! Sőt, a tűzijáték konkurenciájában. Ennek is mi lappanghat a hátterében?.. Van vagy nincs háttere a dolognak? Tudni – nem tudni.
De nézi mindenki, aki teheti: naiv, tudálékos, tudatlan, beoltott, várakozó és botrányra éhes, kíváncsi és szórakozni vágyó… Egyszerű és bonyolult polgára e honnak.
Mit is látván a HD televíziós képernyőkön, reklámoktól megszaggatottan?… Egy régről jól dúdolt, szívbemászó dallamoktól, vagány szövegektől ékes produkciót. Kissé nyers felvételben, előadásban, feszült szereplőkkel, olykor hibás kamera plánokkal, zavarosra vágva a sietős televíziós adás-összeállítás okán.
Benne pedig a magát Istvánná harcoló fejedelem nem a harcterek vagánya éppen. Nem egy sokak szívének tetszhető hérosz. A vonuló papok sem nyájas szerzetesek rendjéből valók. De Koppány sem az a tragikus hős, akiért szívünk sajdul – mert hát mi is adódna, ha túl jelesre magasztosul alakja? Vagy ha épp ellenkezőleg, túlságosan pipogya, élvhajhásszá lenne… Akkor épp melyik tábor és miként hurrázna mellette, ellene.
Merthogy Bródy – Szörényi műve azért jó – mint látható volt – mert ilyen is, olyan is lehet, a benne szervesülő dalok, szituációk, szövegek kínálata szerint. Most ilyen.
Az István-kor valós történelmi tényeinek valós bizonysága ugyanis vajmi kevés. Így hát játszhatnak is velük kedvükre, akik megtehetik.
Hiába a kórus éneke „jajde unoma, unoma, unoma, jade unoma politikát! – inkább csinálj nekem egy kisbabát!..” – az István királyt környékező utcazaj alig csitul.
Pedig lenne értelme az üzenet megfogadásának.
