Mint minden rendes államnak, a később Gandhiának elnevezett közkormányzóságnak is volt pénze, zászlaja, himnusza, parlamentje s Pista bácsi személyében államelnöke. A fizetőeszköz a csillám volt, amit Almásy úr 1 kilogramm sárgabarack mindenkori árához igazított. Lássuk, mi volt egykoron, és mi lett most.
„Úgy történt” – mesélte 17 évvel ezelőtt készült beszélgetésünk alkalmával az államalapítás körülményeit az elnök –, „hogy az egyik nyáron térdig volt sárgabarack a gyümölcsösben, annyi termett belőle. Mit kezdjek vele, szétosztogattam. Később elkezdtem morfondírozni, mi lenne, ha kiskertemben alapítanék egy miniállamot, sajtóval, himnusszal, bélyeggel, zászlóval, pénzzel, és a barack lenne a gazdasági alapot képező termék. Így is történt.” Az elképzelést tett követte.
Megszületett a csillám, váltópénze pedig a pille. Az 1994-as évszámot viselő 1 csillámból 200 darab készült, az 1995-os keltezésűből 300. Az 5 csillámból ugyancsak 200 darabot csináltatott, az 1997-ben kiadott 100 csillámból pedig mindössze 11 darabot. Az egyes és ötös címletű pénzérmék vörös-barna égetett agyagból, a 100-as címletűek pedig 14 karátos aranyból készültek. A későbbiekben 10, 50 és ½ csillámos, azaz 50 pihés névértékben is kerültek kibocsátásra pénzek. A kis példányszámban kiadott arany pénzek iránt már akkor óriási érdeklődés mutatkozott meg a gyűjtők körében. Hogy hol lehetett ezekkel a pénzekkel fizetni? „Itt nálam, eddig még senki sem reklamált” – nyugtatott meg huncut mosolyával az elnök. „Pénzem sokkal többet ér, mit országunk fizetőeszköze, majdnem az USA dollárral vetekszik.”
A röszkei miniállamról bővebben a SzegedMa oldalain olvashat.
