Hét decis Chivas Regal és doboznyi desszert ajándékzacsiban – ezt vette át szemünk láttára egy korpulens úrtól Czomba Sándor államtitkár a t. Ház folyosóján. Már-már korrupciót kiáltottunk, de még időben rájöttünk, hogy Sándor nap van, így a szervilizmus suta megnyilvánulása kategóriába soroltuk az eseményt. Pláne, hogy Czomba zavartan az „enélkül nem eresztettek be?” kérdéssel nyugtázta a gesztust, majd a teremszolgákra bízta a pakkot.
Corpus delicti klerikális áthallással – Fotók: Kummer János
Ha rajtunk múlik, nem pihen sokáig parketten az ajándék. Csupa feszültség mostanság a Parlament, mi lenne alkalmasabb oldani ezt, mint a bonbon és a pia? A csokit aki kapja, marja. A tizenkét éves viszki viszont komoly dolog, hét deciből pontosan tizennégy feles kerül ki.
Nézzük csak.
Napi teljesítménye alapján kapjon kupicányit a jobbikos Pörzse Sándor, aztán Balog Zoltán emberi- és Pintér Sándor belügyminiszter, továbbá a Lepsénynél hóbalesetet szenvedő szoci Simon Gábor.
Biztosítsunk koccintási lehetőséget Hende hadügyérnek, Kontrát államtitkárnak, L. Simon exállamtitkárnak, és persze magának Czombának. No meg a zöldek földügyesének, Szabó Rebekának, aki legalább óra hosszat egyeztetett a Jobbikhoz gravitálódó exfideszes, mindjártnévnapos Ángyán Józseffel – így a deres halántékú professzor is kiérdemelte tőlünk az öt centet.
Két fél, két feles
Töltsünk Szanyi kapitánynak, valamint a kerdemokrata Pálffy Istvánnak, szeretettel, ugyanis utóbbi az ülésteremben felidézte a Budai Ifipark kilencszáznyolcvannégyes zárását, az utolsó koncertet a P. Mobillal és a Kétforintos dallal. (Ha említette volna az utsóelőttit, a Beatricét, és az azt megelőző P. Boxot is, az egész üveg neki jár, de egy Pálffy sem lehet tökéletes.)
Jusson egy nyelet Táncsics Mihálynak is – mindjárt megmagyarázzuk, miért -, az övét majd kilöttyintjük a földre.
Ez így összesen tizenhárom, vagyis marad egyetlen, dugóreszelékes felesleges feles az üveg alján. Bánja kánya, kapja azt is Pörzse Sándor, így lesz benne deci. Nemcsak a neve napja okán ítéljük neki az extratüskét, hanem azért is, mert amit produkált ma a Házban, tök józanul nehezen fogadható be.
Tisztul
Pörzse védelmébe vette az Echó tévés Szaniszló Ferencet.
A hol a vicc rovatba, hol a rasszista krónikákba kívánkozó mondanivalóval versenyző Szaniszló még a múlt héten Táncsics-díjat kapott újságírói munkásságáért Balog Zoltán minisztertől. A döntést követően sokan tiltakoztak, maga Balog is a fejéhez kapott, hogy belekattintott néhány echós rettenetbe a youtube-on, majd – mondván, korábban nem ismerte a Szaniszló összest – „elhatárolódott” a díjazottól.
Ez verte le a biztosítékot Pörzsénél, aki hétfőn a Házban „gerinctelennek”, a „Fidesz legnagyobb farizeusának” nevezte Balogot. Pörzse szerint a miniszter „hazaáruló liberális újságírók” nyomására farolt ki az eredeti álláspontjából, és ezzel „emberi becsületből nullára vizsgázott”.
Pörzse, s jobbján Mirkóczki
A „hazaárulók” Bolgár György, Németh Péter és még tíz sajtómunkás, kik tiltakozásul visszaadták a saját, évekkel korábban kapott Táncsicsukat. Amit a tetézést tetéző Balog ekképpen kommentált az Országgyűlésben: a rossz döntésemnek jó következménye, hogy tisztult a díj.
Ugye hogy jár neki is a feles?
A minőségérzékkel bíró Pörzsének meg tényleg a dupla, tripla jéggel, pláne, minekutána felhívta Balog figyelmét: „Az önök szavazótáborának egyik legnépszerűbb újságíróját úgy hívják, Szaniszló Ferenc.”
A Kapitány ujja az égbe megy
Szaniszló másnál is téma volt. A szocialista Szanyi Tibor kapitány „félnáci félidióták” (két feles!) kitüntetéséről szólt, és felrótta a kormánynak, hogy „kedélyesen megerőszakolták az országot”. Eztán kifogásolta, hogy a múlt hétfőn az alaptörvény módosítása ellen tiltakozásul a Parlament sorompója elé ülő középiskolásokat fejenként ötvenezer forintra bírságolta a rendőrség. A válaszoló belügyi államtitkár, Kontrát Károly szerint „az eljárás szakszerű és jogszerű volt” – ezt Szanyi „szánalmas magyarázkodásnak” minősítette. Majd, miközben nyugtázhatta, hogy a Fidesz soraiból orvosért kiáltanak neki, azzal vádolta a kétharmad tagjait, hogy „frissen zabrált méregdrága villákban laknak”.
Legvégül, bizonyára egy testbeszéd tanfolyam szigorlatozó tételét felelevenítve, bal keze középső ujjával a kupola felé bökött Szanyi. Estére e gesztusa miatt lemondásra szólította fel őt a Fidesz.
Szanyi főnöke, Mesterházy Attila többször is kénytelen volt benyelni a velneszszocialista minősítést. Ennek apropóját az adja, hogy az előző ülés idején parlamenti rakkolás helyett szaunás szállodában múlatta az időt a pártelnök. „Aki egy budapesti velneszfürdő ablakából néz ki, ne csodálkozzon, ha homályosan lát” – így a tatai fideszes Michl József interpretálta a gyorsan polgárjogot nyerő kifejezést. Michl amúgy egy duguláselhárító kreativitását idéző „A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára egy kicsit várni kell” címmel interpellált egészen barátit saját belügyminiszterének. Szövevényes mondanivalója a hókatasztrófától indult, s a „2006-os szemkilövetésekben” végződött.
Répamese olvadásig
Támogatást egy nagyágyútól, Pintér Sándortól kapott, aki szerint csak az szövegeljen a hóhelyzetről, aki önkéntesként nekiállt kilapátolni a bajba jutottakat. Mi igazából azt kérdeznénk tőle, mi a fenének autózott volna száz kilométert egy Pesten velneszező, vagy tévéző, vagy paprikás krumplizó, vagy bárakármiző képviselő a hóban elakadtakhoz? Hogy ő is elakadhasson, és aztán hozzá is elinduljanak, s így dagadjon ez a jégrépamese, míg be nem köszönt az olvadás?
Nem arra van az állam, hogy lapátoljon?
Pintér ujjlenyomatot ad, Fónagy légradíroz, a hátsó sorban csettint egy unott frakciótag
De inkább nem kérdezünk ilyeneket, csupán belekapaszkodunk a velnesz motívumba, hasonlóan a Jobbik szóvivőjéhez. Mirkóczki Ádám megszokott egyakkordos dalát, a cigánybűnözést pengette el, s követelte, velneszbörtönök helyett elrettentő intézmények létesüljenek, ahová „legvadabb rémálmukban” sem vágynak vissza az elkövetők.
Mirkóczki megfontolná, hogy tőlünk keletre, bérrabtartásban töltsék ítéletüket a magyar bűnözők, s elővezette régi ötletét: minősüljön bűncselekménynek, ha valaki késsel a zsebében megy utcára, ugyanis az ilyen után „nem marad más, csak vér és halál”.
Mit is válaszolhatott volna neki az amúgy patent, de most a keretes szerkezetet szirénhangjainak elcsábuló Kontrát államtitkár? „Magyarországon velneszbörtönök nincsenek, csak velneszszocialisták.”
Zöld, zöld gomb, zöld – ez is keretes szerkezet
Itt kell megjegyezzük, hogy valami történhetett az általunk kimondottan kedvelt Kontráttal. Egyrészt túligazodik, másrészt bezöldült: a karzatról tekintve a patkóra két fideszes honanya blézerének méregszíne tűnt föl, melyekhez az államtitkár türkiz kravátlija kontrázott.
Vér és Véradás Szövetség
Az LMP öntököndöfésével (copy right Vágó Gábor, LMP) tér nyílt a Jobbik előtt – mióta Schiffer vitéz szótlanul gubbaszt hátul, sehol egy ökoszavú, ki megkörmösözné olykor a szélsőjobbereket. Így történhetett, hogy kiesve a szokásos „cigányozás, zsidózás, újfent cigányozás” szentháromságból, a párt orvosa, Gyenes Géza korrektül vezetett elő érdemi témát, mégpedig a honi vérellátás helyzetét. Gyenes doktor adatai szerint vészesen csökken véradóink száma, olyannyira, hogy életmentő műtétek maradnak el. Eközben, így a képviselő, sok magyar Bécsbe jár megnyitni vénáját – természetesen pénzért.
Schiffer vitéz gubbaszt
Gyenes javasolja: a Vörös Kereszt itthon is fizessen annak, aki igényli.
Szócska államtitkár más adatsorból dolgozhat. Azt állítja, Magyarországon „vérbiztonság van”, így semmi sem indokolja, hogy változzék a „mozgalmi alap”.
Jámbor Gripen fönn az égen
Nevére rácáfolva véres témát pedzegetett a szintén jobbikos Jámbor Nándor is, amikor ezernyolcszáznegyvennyolc ürügyén arról érdeklődött a hadügyminisztertől, „mikor lesz önálló, a haza védelmét ellátni képes honvédségünk”. Hende Csaba nem vacakolt távoli dátumokkal: szerinte már most potens sereget vezet, pláne, hogy „egyedülálló országvédelmi képességű, negyedik generációs Gripenekkel” bír nemzetünk.
De ne csak igyunk, együnk is. A névnapos Czomba Sándor viszkijével kezdtük, zárásként essék szó szilárd táplálékról is.
Ezt kóstold meg, galambom!
Wittner Mária azonnali kérdések közben nagylelkűen Toffifee-t osztogatott a körülötte ülőknek – cuppogtak a honanyák s a honatyák, ahogy narancsos szájpadlásokra tapadt a karamellizált beltartalom.
Ugyancsak szénhidrát ügyben zaklattuk Selmeczi Gabriellát. A folyosón arról érdeklődtünk tőle, hogy a hófúvás közepette miért nem osztott Pilóta kekszet az elakadt autósoknak. Sajnos meg kellet elégednünk a szikár „most nem vállaltam” válasszal.
Jobb híján itt, az ételfejezetben említjük meg a parlamenti tápláléklánc alján elhelyezkedő Párbeszéd Magyarországért társelnökét, Jávor Benedeket, aki kissé késve, hátizsákosan érkezett a Házba. Szóvá tettük ziláltságát. A reakció minden, csak nem szerény: „Azért vagyok zilált, mert szervezem a győztes koalíciót!”
Hogy netán a jávori önbizalom, vagy a sok bonbon, csoki és keksz okozott bajt, nem tudni, egy biztos: fotósunk több, civilben orvos képviselőt is receptíráson kapott. Puffadás? Gyomorégés? Drágul a Bilagit?
Receptkór. Ők már tudnak valamit?
A mi gyógymódunk: nem kell enni. Vagy csak keveset. Példaképet mutatunk fel alább.
Míg a többség fal a patkóban, s tobzódik a büfében, olyan derék tagja is akad a kétharmadnak, aki slankulni vágy.
L. Simon László, a közelmúltban lemondatott kulturális tótumfaktum mázsa húsz volt, amikor januárban, utolsó államtitkári leheletével interjút adott nekünk. Menesztése másnapján kértük, folytassuk a beszélgetést, fedjük fel, hogy orbáni, feketegyörgyi vagy balogi ármány húzódik hirtelen jött menesztése mögött. L. Simon arcizma Balog neve hallatán kezdett vitustáncba, ezzel választ kaptunk kérdésünkre. “És interjú is lesz – szólt az alany -, amint lefogyok száz kilóra.”
Hogy kondicionáljuk az ígéretet, hétfőn rákérdeztünk a csont és bőr állapoot célzó L. Simonnál a mérleg állására, és kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy mostanáig csupán hat kiló ment le a pocakból.
Jaj, csak össze ne fusson bonbonos Czombával.
