A Nagyállomásra sétálva mindig a már megszokott kép fogad. Viszonylag lepusztult vonatok, bőröndjeikkel küszködő utasok. Kevesen tudják, hogy a környező, szintén rossz állapotban lévő épületek egyike különös fantázia világot rejt. Itt is vonatok rohangálnak, emberek várakoznak táskájukkal a peronon. Ha elindul a szerelvény, suhogó hangot ad ki. Gyönyörű füves tájat, fák övezte vidékeket szel át. Ahogy robog a vonat, elhagy egy malmot, mely a vizet görgetve dolgozik lapátjaival. Kis őzek legelésznek, egy idős, bajszos férfi barna tehene mellett sápítozik. Mindez 87-szer kisebb verzióban, mint az élethű más.
Ez ugyanis a szegedi BoBo Vasútmodellező Club székhelye, ahova 10 ember barkácsolni, építgetni vagy éppen a munkahely utáni fáradalmak kipihenéséért jár.
– 8-9 éves lehettem, mikor karácsonyra vonatmodellt kaptam ajándékba. Le se lehetett lőni, úgy örültem neki. Onnantól kezdve kezdtem el az építéssel is foglalkozni– tárta fel szenvedélyének forrását Bálint János, a klub tagja. János először a kisebb, TT-s modellekkel kezdett el foglalkozni. Hobbijába bezavart a kamaszkor, így egy ideig leállt vele. Nem maradtak el azonban nyomtalanul a játékkal teli évek, ugyanis a férfiból vasutas lett. Mikor pedig választania kellett, hogy munka után vagy kocsmázni megy, vagy esetleg a munkatársak körében népszerű horgászást űzi, akkor ismét eszébe jutott a vasútmodellezés, és csatlakozott a BoBo Clubhoz.
– Olyan kiadások kellenek ahhoz, hogy egyedül otthon tudjam csinálni, hogy sokkal jobban megéri csapatban dolgozni– magyarázza Bálint János. És ezt egészítette ki a klub másik tagja, Csonka Gábor is. „Mindenkinek van egy kis pénze, egy kis tehetsége. Egyedül nem menne, de így, hogy ezeket össze tesszük, már meg tudjuk teremteni a munkához szükséges feltételeket”– mesélte Gábor, aki mozgássérültként tökéletes szabadidős tevékenységet talált magának. Imád bütykölni, szerelgetni és itt talál is bőven ehhez alkalmat. Ő is ott volt a klub 2006-os megalapításánál.
Nyári Vince, a klub elnöke és alapító tagja Domonkos Andrással, a 2009-ben elhunyt nemzetközileg ismert modellezővel kezdte el a szakkört működtetni. Korábban mozdonyvezető kollégák voltak, majd a vonatok kilométer óráit javították. Mikor nyugdíjasok lettek nem akartak megválni a vasúttól, ezért jutott eszükbe a BoBo Club létrehozása. Nevüket a MÁV M44-es sorozatú tolatómozdonyának becenevéről kapták. Domonkos András gyártotta a róla készült modelleket műgyantából vagy rézből. Ezek többségét külföldön értékesítette megrendelésre. A BoBo Club pont a látogatásom napján kapott a különleges sorozatból egy példányt a modellező családjától, így a névadó is bekerült a gyűjteményükbe.
Domonkos András fényképe és a BoBo
Fotó: Jeney Barbara
Minden egyes mozdonyt megbecsülnek, mert anyagilag nehezen tudják beszerezni. Ezek elkészítéséhez ugyanis olyan technikai tudás szükséges, mellyel jelenleg a csapatból senki sem rendelkezik. Ők csak annyit csinálnak a vasút-modellekkel, hogy koszt vagy a fiatalabbak graffitit festenek rá, hogy élethűbb legyen. Emellett ők készítik el a vidéki táj elemeit, a házakat, az utakat és az egyes kiegészítőket.
Egyik munkaasztalukon például lemintázták a balástyai állomást. Annak idején mérőszalagokkal és lézertechnikával mentek ki lemérni az épületeket, hogy arányosan tudják elkészíteni. Mikor meglátták a kocsmázók őket, kijöttek és gyanús szemmel nézték őket, nehogy véletlenül azért méricskéljenek, hogy később lebontsák az épületet.
Nyári Vince és Bálint János
Fotó: Jeney Barbara
Több kiállítást is rendeztek kollekciójukból, és örömmel látták, hogy a gyerekek imádták.
– Teli szájjal vigyorogva nézték a mozgó vonatokat- meséli mosolyogva Csonka Gábor. – Megengedtük, hogy gurigathassák, kipróbálják. Több órán át játszottak a modellekkel– a szülők nagy örömére. Ezt olyan jó nekünk is látni. A visszajelzés pedig ösztönöz minket, hogy továbbra is folytassuk.
